A MŰTERMEK-SOROZAT BÚCSÚJA
2015 októbere és 2016 szeptembere között az Arnolfini Szalon esszéportálon azokat a műterem-látogatásokat idéztem meg, amelyek alapvetően meghatározták képnéző szemléletemet 25 éves koromtól máig.
[ o ]Esszéportál
MŰTERMEK VIII.
Nehéz ma már érzékeltetni, hogy mit jelentett a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején a központi hatalom által irányított, ellenőrzött, álságos, hazug, a szovjetek szocialistának mondott világát mintának előíró kultúrában az olyan nyitott, szabad, az őszinte gondolatok cseréjén alapuló, kreatív közeg, amilyen a Rottenbiller utcai lakásban volt.
[ o ]MŰTERMEK VII.
Korniss Dezsővel nem alakult ki közöttünk személyes kapcsolat, de szívesen fogadott, s 1969 és 1973 között rendszeresen jártam hozzá, mert érdekesnek találtam komótos beszédmódját, kissé távolságtartó, látszólag érzelemmentes megnyilvánulásait, cseppet sem udvariaskodó, nem bizalmaskodó kapcsolattartási módját.
[ o ]MŰTERMEK VI.
Bálint Endrét 1968 szeptemberében ismertem meg a Rákosligeti Művelődési Házban Ország Lili kiállításának megnyitójaként. Már szövegének felolvasása előtt felfigyeltem arra, hogy ezt a törékeny, bozontos hajú, ám kissé kopaszodó, feltűnően magas homlokú, nyugtalanul mozgó embert mennyi figyelem, tisztelet, szeretetteli gesztus veszi körül
[ o ]MŰTERMEK V.
Rendkívül hatással volt rám ez az alacsony, filigrán, kortalan asszony, akiből mégis bonyolult energiák áradtak szerteszét. Éreztem kielégíthetetlen szeretetéhségét, mélységesen mély szomorúságát. Az arcát és a tekintetét kölcsönözte a szobrainak.
[ o ]MŰTERMEK IV.
Az egyre fontosabbá, vonzóbbá váló műterem-látogatások során különös, mondhatni bizarr élmény volt elhunyt festők műtermeiben ismerkedni a lezárt életművekkel. 24–26 éves voltam, akit az özvegyek szívesen fogadtak, és készségesen mutogatták a hagyatékot. Ők sokkal-sokkal idősebbek voltak nálam. Mintha reménykedtek volna abban, hogy a fiatalságom garancia férjük műveinek továbbélésére.
[ o ]MŰTERMEK III.
Semmire és senkire nem hasonlítottak önarcképei, portréi, szörnyei, bohócai, bábjai, maszkjai, lepkéi, virágai, művirágai, kertjei. Számomra csaknem 30 év kellett ahhoz, hogy előbb eligazodjam, majd egyszer csak otthonosan mozogjak a magának önvédelemből teremtett világában.
[ o ]MŰTERMEK II.
A lakásban műteremnek, munkaszobának elkülönített rész tele volt érdekes, furcsa, szokatlan tárgyakkal, eszközökkel. Valahogy az egésznek olyan hangulata volt, amelybe szervesen beleilleszkedtek festményei, grafikái és ő maga is.
[ o ]MŰTERMEK I.
Kevés olyan művészt ismertem, aki külsejében, testtartásában, gesztusaiban, beszédmódjában, elszólásaiban, érzelmi megnyilvánulásaiban, megmutatkozásaiban (és rejtőzködéseiben, elhallgatásaiban) annyira azonos lett volna a műveivel, festményeivel és rajzaival, mint Anna Margit. Munkái önmaga meghosszabbításai. Önazonos, én-azonos képek.
[ o ]MŰTERMEK – BEVEZETŐ
Ebben a sorozatban a műtermek következnek. Remélem, meggyőzően és hitelesen tudom bemutatni a számomra fontos, szemléletemet, értékrendemet meghatározó művészek környezetét.
[ o ]