Folyamatorientáltság és önreflexió

::: Sós Evelin elektrográfiai munkásságáról


Sós Evelin a kilencvenes évektől készít fénymásolat-munkákat, attól kezdve tehát, amikor Magyarországon is kezdetét vette a digitális művészet különféle módozatainak elterjedése. Hiszen mindez a számítástechnika kifejlődésével, s még inkább elterjedésével hozható kapcsolatba, illetve jelen esetben azokkal a digitális eszközökkel, amelyek a hagyományos nyomdai és fotómasinákat átalakították, némileg vagy egészen kiszorították. Ez az eszköz, tehát a fénymásoló, végigkíséri művészetét, azt is mondhatnám, hűségesek egymáshoz, és az idők folyamán az eszköz használatának kitapasztalásából eredően változatos életmű állhatott össze, melynek kis szeletét most itt, a MET galériájában láthatjuk.

Talán nem kell mondanom, hogy a kezdet olyan időszakra tevődik, amikor sem a technikai eszköz nem volt (még) elfogadott a művészeti eszközök porondján, különösen nem hazánkban, sem a vele való képalkotás, annak ellenére, hogy boldogabb helyeken a hatvanas évektől veszi kezdetét a műfaj – a Xerox-gépet pedig épp 77 éve találta fel Chester Carlson. A gépet eredetileg nyomdai, reprodukciós célra szánták, ám az új eszköz iránt érdeklődő képzőművészek néhány évtized alatt feltárták a fénymásolás-technika művészetekben alkalmazható, meglepően változatos lehetőségeit, s tevékenységük nyomán egyedi és eredeti műalkotások születtek.

Ha elfogadjuk, hogy a képzőművészet tükrözi a mindenkori „világtapasztalatot”, akkor a modern, posztmodern és a jelenkori világtapasztalat esztétikai megformáltságához az új, a legmodernebb technikaieszköz-apparátus hozzájárulása nem hagyhat kétséget.

Sós Evelin: Csírák
Sós Evelin: Csírák

Az új képalkotási mód „lehetőségei, hazai nyilvánossági formái underground keretek között már a nyolcvanas években jelentkeztek – mutatott rá Bohár András egyik tanulmányában.” A ma összefoglaló néven elektrográfiának nevezhető új műfaj – s keretében a fénymásoló-művészet – az 1970-es, 1980-as évek avantgárd művészetéhez és ezek különböző megnyilvánulási formáihoz tartozik. Ez időtől bontakoztak ki egyre inkább a művészet új kommunikációs formái Magyarországon is és általában Európa közép-keleti régiójában, és az úttörő Árnyékkötőkkel, majd ezt követően a Magyar Elektrográfiai Társasággal „az intézményrendszerek alternatív alakulásának lehetősége” beteljesedett, azaz az új műfaj „intézményesült”. Olyannyira így van ez, hogy az utóbbi évtizedben az országos (sőt, egyre inkább a határokon túlterjeszkedő) jelentőségű Miskolci Grafikai Triennálé életében bekövetkezett az elektrográfia mint önálló grafikai műfaj befogadása, külön szakértői zsűrivel, majd a zsűrik összevonása, ami azt jelzi, hogy a műfajt a hagyományos grafika keretébe befogadták. Most épp ott tartunk ebben a folyamatban, hogy a triennálé továbbfejlesztésének megbeszélésein újra felmerült a külön zsűrizés, mintegy a műfaj sajátosságainak megfelelő és önálló művészeti ágként való elismeréseként.

Sós Evelin tehát hazai viszonylatban az úttörők között tartandó számon, azok között, akik a műfaj iránt a legkorábban érdeklődtek és kezdtek kísérletezni a fénymásolóval. Így nem véletlen, hogy az Árnyékkötők folyóiratban és a csoport kiállításain 1994-től rendszeresen találkozhatunk műveivel. Sőt, az Árnyékkötők csoport tagja lett, és alapító tagja 2001-ben a Magyar Elektrográfiai Társaságnak is. Evelin munkásságában tetten érhető az autonóm eszközhasználat, őt magát pedig elektrográfusként tartja számon a szakma. Valahogy úgy lehetett a műfajjal ő is, ahogyan Dárdai Zsuzsa fogalmazott jó pár éve: „Miután a hagyományos művészetek számára fennmaradt minden alapvetően különböző utat már bejártak, az új kifejezési formákat kereső művészeknek” – így Sós Evelinnek is – „nem maradt más, mint a korunk technológiáiból adódó lehetőségek kipróbálása”.

Sós Evelin: Banándíszítésű lemez
Sós Evelin: Banándíszítésű lemez

Sós Evelin szakmai életútjának kezdetén tűzzománccal, majd fotóval foglalkozik, és 12 éven át reklámgrafikus. 1981-től szabadúszó. Rajzait heti- és napilapokban (Népszabadság, Népszava, Daily News, Élet és Irodalom, Magyar Narancs) jelentette meg. Elektrográfiával 1989 óta foglalkozik. A fénymásoló alkalmazásában rejlő lehetőségeknek egész tárházát kimerítette negyedszázad alatt. Fekete-fehér, később színes fénymásolóval készíti műveit. Alapanyagként leggyakrabban fotóit használja. Xerox-művei sokszor megjelentek művészeti kiadványokban (Árnyékkötők, Magyar Műhely). Munkáinak oroszlánrészét a fekete-fehér grafikák teszik ki. Alkotásaival a kilencvenes évek elejétől jelen van a legfontosabb elektrográfiai/avantgárd hazai és külföldi, nemzetközi kiállításokon, Egyiptomtól Kubáig, a prágai Avantgárd Európai Grafikai Triennálétól a tokiói Nemzetközi Miniprint Triennáléig, hogy csak néhányat emeljünk ki a sok közül. Fénymásolat-művei arról tanúskodnak, hogy az eszköznek teljesen birtokában van. Munkásságának egyik jellemzője a popkultúra mindenkori időszerűségének felmutatása, naiv, ám egyre mélyülő értelmezési horizontjának kivetítése. Az esztétikum nála soha sem elsődleges cél, sokkal inkább a folyamatorientáltság és az önreflexió jellemzi műveit.

Sós Evelin munkája
Sós Evelin munkája

A kezdetektől fontos szerepet kapnak munkáiban a geometriai elemek, a ritmus, a fény, az írás, a nyomtatott szöveg, az arc. A kétezres évektől „kiszínesedik”, Alice sorozatán például a fekete-fehéret kiegészíti, sőt „feltuningolja” a barnásvörös, illetve a kék.

Elkalandozik a vizuális irodalom felé is, azonban, ahogy Papp Tibor hangsúlyozza, e művei „csak utalásokban emlékeztetnek (de minden esetben emlékeztetnek) a nyelvre, a nyelv összetevőire vagy funkciójára”.

Meg kell említenünk mail art tevékenységét is: a Debreceni Egyetem Aula Galériája fennállásának másfél évtizede alatt az ott szervezett számos nemzetközi kiállítás visszatérő résztvevőjeként ismertük meg. Tevékenysége tehát sokrétű.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy Sós Evelin gazdag, unikális művekből és sorozatokból összeálló oeuvre-je szerves részét képezi mind a magyar, mind az egyetemes elektrográfiának.

Láng Eszter


Átvett újraközlés | Forrás: a szerző archívuma
Elhangzott 2015. június 10-én Budapesten, a MET Galériában, Sós Evelin kiállításának megnyitójaként | Elsőként megjelent a kiállításhoz kapcsolódó Banándíszítésű lemez – Elektrográfiák című Képírás Füzetben | A kiállítás megtekinthető június 26-ig | Kurátor: Haász Ágnes

Comments

  1. Draskovich Edina says:

    Emlékszem a fantasztikus retró gyűjteményére, amivel egy fesztiválon elkápráztatott bennünket!

  2. Képszabó says:

    Én is emlékszem a retrós kollekcióra! :-)
    Kár, hogy most elmulasztottam a találkozást, klassz egyéniség, remek művész. Planet Susannia archívumát is gazdagította a munkáival.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük