::: Párosesszé Csontváry monumentális Tátra-festményéről I.
„…csak figyeltem és bámultam a természet monumentális szépségét, a hangulat csendes mély ütemét, a gyönyörnek a legszebb természet zenéjét” – írta Csontváry Kosztka Tivadar Önéletrajzában a Tátráról, s benne azokról a monumentális erőkről, amelyek bemutatásából A Nagy Tarpatak a Tátrában című olajfestmény született. Csontváry azt festette meg, amit évek óta nézett és figyelt. A festményen nemcsak a gyönyörű tátrai táj, hanem a természet évmilliókon át tartó munkája is látható. Tér és idő egysége páratlan. A festményen megvalósul a természet és a művész teremtő erejének egysége.
Terek és hegyek
Ember számára szinte felfoghatatlan az az erő, ami a rendelkezésre álló részekből képes létrehozni és mozgatni az egészet, azt a monumentális tömeget, amit láthatunk. Megfejthetetlen működés által létrehozott varázslat! A természet e csodáiból emberi magyarázatként születtek hiedelmek, vallások, mondák és eredetmítoszok. Ezeket a több kultúrkörben is szentként tisztelt hegyeket az istenek lakhelyeként írják le a mondákban.
Csodát látni ma is segít a természet. Erősen ködös időben, a ködfelhő felett rendkívül száraz a levegő. Ez megnöveli a látótávolságot, ami akár 200 kilométer is lehet. Minél magasabb egy hegység, annál távolabbra láthatunk el. Hazánkban csak néhány csúcs nyúlik a felhők fölé, de ilyenkor az ország legmagasabb pontjáról, az 1015 méter magas Kékesről még a Tátra másfél–kétezer méter magas csúcsai is láthatóak.
Minden kontinensen sok-sok domborzati különlegesség található, melyeknek nagy része a hegységek mutatványa. Európa felszínének például több mint egyharmada 300 méter feletti terület. Az eurázsiai hegységrendszer is „a maga akaratából” különböző térségekre bontja a kontinenst. Ezek határait a letelepülő egyes nemzetek természetesen nem feltétlenül tartották tiszteletben. De most nézzünk rá Csontváry festményére, amelyen a Tátra egyik csúcsa látható.
Festményen a jég munkája
A Tátra a Kárpátok földtörténeti középkorában, mintegy 100 millió évvel ezelőtt gyűrődött fel. Ekkoriban ez a hegység sem hasonlított még a mai domborzatához. A gyenge gyűrődés miatt pusztán lankás dombokból állt. A hegyek lábát még tenger mosta-öblítette. Mai felszínét viszont már a visszahúzódó jégtakaró formálta. A hegység főtömegét alkotó gránitból gleccserek vájták ki a ma látható ormokat. A megfagyott hótömegek évezredeken át uralták a felszínt. A festmény előtt állva mindezt tanítani lehetne, hiszen ezeknek a történéseknek a nyomai ott is látványosan megjelennek.
Csontváry a Tar patak völgyét festette meg. Ez a név Hunfalvy János földrajztudóstól ered, korábban Kopár pataknak hívták. A kép előtt állva bárki hozzáértő könnyen el tudja képzelni azokat a természeti erőket, amelyek az ábrázolt területet kialakították. Nemcsak a hegységképződés folyamatának eredménye látható a festményen, hanem az erők összetettsége és a víz hatalmas ereje is. A korai földtörténeti időkben keletkezett hegyeket, mint említettük, a jég formálta, majd ez formálódott-szelídült tovább az ember által már megélt időkben.
„…azért a víz az úr”
A Tátra hegység tele van vízesésekkel. Ez persze manapság nagyszerű turistalátványosság, de ha létezése okairól is elgondolkozunk, megértjük, milyen hatalmas erők szunnyadnak belsejében. Bármilyen vízfolyást nézünk, eszünkbe kell jutnia annak az egyszerű ténynek, hogy a víz mindig megtalálja útját, keresztültör mindenen, megmutatva felülírhatatlan önállóságát. A víz a szabadság jelképe is lehetne — mellesleg az élet egyik létalapja.
Ótátrafüred, 1960 – a Tar-pataki Nagy-vízesés (Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége)
Csontváry ezen a festményén megörökítette a földi élet talán legalapvetőbb, egymással szemben álló két adottságát: a stabilitást, állandóságot jelképező Hegyet, és a dinamizmust, mozgékonyságot és állandó útkeresést megjelenítő Vizet. Egyetlen képben sűrítette mindezt egy tátrai látványon keresztül, és mindazt, amit ennek kapcsán érzett és gondolt. Ez a kép nemcsak a földtörténetet vetíti elénk, hanem talán az emberi élet erejét és küzdelmét is.
Izsák Éva