::: A Lények-sorozat zárása
Amikor eldöntöttem, hogy különféle képzeletbeli lényekről írok, pontosabban azok megjelenítéséről a képzőművészetben, játéknak szántam az egészet. Hamar kiderült, hogy minden lényről fantasztikus mennyiségű és minőségű könyv, tanulmány íródott, s igazából éveket kellene szánni egynek-egynek a feldolgozására. De nem akartam feladni, ha már belekezdtem. És nagyon sokat tanultam közben. Köszönöm azok figyelmét, türelmét, akik a hat esszé bármelyikét elolvasták.
Szokták kérdezni hallgatóim, tanárnő mit csinálna, ha újrakezdhetné. Mindig azt válaszolom: ugyanezt, művészettörténetet tanítanék, modernekről írnék, csak legfeljebb Oxfordban. A Lények hatására most annyi változott, hogy bestiáriumokkal foglalkoznék, XII–XIII. századi illusztrációkkal. Mivel abszurdak, modernek, szürreálisak, az emberi képzelet végtelenségének bizonyítékai. Javaslom, aki teheti, szánjon erre egy-két órát az interneten. Megéri.
S. Nagy Katalin