::: Baksa Ferenc és Baksa Imre személytelenített portréiról
Életünk, mindennapjaink kísérője az a Polaroid fénykép-automata, amely elkészíti a négyes osztatú portrésorozatot, és amelyet hivatalok alkalmazottai nyilvántartások, igazolványok lapjaira ragasztanak. Vagy ki-ki szeretteinek, barátainak emlékként ajándékoz.
Az elkészült kép véletlenszerű, szenvtelen, gépies, szemben a hagyományosan készült portréfotóval. A rosszul beállított fénykép-automata az előbbiek mellett a színhűséget sem garantálja, és a rosszul választott megvilágítás is gyengítheti az arc karakterjegyeit, eltüntetheti a jellemző vonásokat.
Ez a felismerés vezethette Baksa Ferencet és Baksa Imrét, hogy előhívja személytelenített portrésorozatát. Az alkotók, az automata fényképezőgép és a tévedések, rontások együttesen alkotják meg a személytelenített portrét, az uniformizált falanszterfigurát. Baksa Ferenc és Baksa Imre a portré készítésénél a pozitív és a negatív Polaroidot is használja. Beavatkozik az előhívás folyamatába, megszakítva azt, vagy késleltetve a fénykép megjelenését. Az arcokra roncsolások gazdag rétege kerül, hol a málló vakolat, hol a szikes-repedezett föld, vagy egy rozsdásodó vaslemez képét idézve. A véletlenszerűen letépett plakát hatása is meghatározóan jelenik meg a fényképeknél kompozíciós elemként.
Az arctöredékek helyenként jelzik még valamikori embervoltunkat, de kíméletlenül eltüntetik személyiségünket. A képek kordokumentumok, létrehozásuk kötődik az automata Polaroid kamerához. Madách és Kaffka jövendölt és megérzett gondolatait közvetítik, de a közép-kelet-európai lét életérzésének hű lenyomatai is a képek. Kórképek, korképek.
Bátai Sándor