Az aranycsináló

::: Sós Evelin munkáiról


Sós Evelin aranycsináló. Bevallom, én ezt a kifejezést sajátos értelemben használom. Ő egy olyan művész, akinek alig kerül a közelébe anyag, akinek kezében szinte alig van eszköz, és mégis, szinte a semmiből, aranyló értéket teremt.

A középkorban számos alkimista kísérletezett azzal, hogy titkos műveletek segítségével színaranyat állíthassanak elő. Sós Evelinnek, ahogy rajta kívül még néhány alkotónak, ez sikerült is.

Sós Evelin munkája
Sós Evelin munkája

Ki ne ismerné a jellegzetesen sárga nemesfémet. Ez a nemes részkifejezés már a megnevezésben is jelzi a kiemeltséget. Ha valami aranyló, az „nálunk” a napsütésből, a Napból tör elő, és abból, akiben ott van a fénykitörésre alkalmas sugárzás, a robbanásra kész energia, a titkon és rejtetten is pulzáló fény, a valószínű ragyogás. Nem véletlen ez. Ez egy rejtett és igazi valóság.

A valóságban az arany a csillagokban lejátszódó nukleáris folyamatok során keletkezik, és csak szupernova-robbanások alkalmával szóródik szét az univerzumban. A művészi univerzum tele van sugárzó alkotókkal. Ám bármennyire is sokan bukkannak fel a történelem nagy termelésében, azért ritka ajándék ez még ma is.

A sugárzás

A „sugárzás” nagyon tág fogalom, és sok mindent magában foglalhat. Bennünket most csak a tehetség sugárzása érdekel. A földi eredetű, és földön kívüli sugárzás legszebbike ez. Az eredetiségből fakad. A művészi tehetség is kozmikus eredetű lehet, legalább is szimbolikusan szemlélve az alkotók és az alkotások sugárzását, hiszen ismeretlenből jön a nagyon nagy energiájú fény, ami átvilágít egyeseket és egyes műveket.

Sós Evelin munkája
Sós Evelin munkája

Mi adja a valószínűségét annak, hogy valahol, valakiből egyszer csak kitör a fény, és az megjelenik a szemünk előtt? Nem tudjuk. De azonnal érzékeljük. Az effajta sugárzás onnan kapta a nevét, hogy amikor áthalad az anyagon, akkor annak részecskéi töltötté válnak, és ezt a néző, aki szembesül vele, rögtön érzékeli is, és azonnal érintetté is válik. A kérdés mindig az, mekkora az a sugárdózis, ami egy sugárforrásból, például egy képből kilépett.

Vannak erőművek. Sós Evelin legtöbb műve ilyen. Minden munkája pozitívan töltött részecskékből áll. Azonnal érzékeljük, hogy érintési sebessége van az általa készített képnek. Minden képére jellemző, hogy „találkozáskor” mintha röntgen világítaná át mindet, megmutatva a lét és látvány bensőségeit. És mindegy is, mikor és hol ért minket a találkozás, azt tapasztaljuk: szinte biztos, vagy legalábbis valószínű, hogy a hatásuk maradandó lesz, és nem befolyásolják külső tényezők.

Sós Evelin munkája
Sós Evelin munkája

A valószínű

A valószínűség nem véletlenül került a nyelvbe. Valószínűleg a nyelvben az formálódott meg, hogy a lehetséges az lesz, ami a tudásunk szerint elvárható. A lehet, a nem biztosan bekövetkező a művészi tevékenységből fakad. Tudjuk, hogy az alkotási folyamat megismétlődésekből áll. És minden ismétlődés többféle kimenetellel járhat. Nem tudjuk előre megmondani, hogy melyik ismétlődés alkalmával melyik kimenetel következik be.

Ahogy az életben sem tudjuk határozottan megjósolni, hogy mi lesz. Azért is olyan izgalmas „teremteni”, mert az alkotást nem mi irányítjuk, hanem a véletlen dinamikája. Egy igazi művész kísérletezik, belevág az ismeretlenbe a bizonytalan kimenetel ellenére.

Sós Evelin munkája
Sós Evelin munkája

Sós Evelin sokszor elvégzi ugyanazt a kísérletet, és nem csak ő, mi is láthatjuk és élvezhetjük a bekövetkezés valószínűségét, azt, hogy egy sikeres eredmény hányszor következik be. A művész, akárcsak mi, a kísérlet elvégzése után találkozik az alkotással, a keletkezett képpel, és eldöntheti, hogy a várt csoda bekövetkezett-e, vagy sem. Mert mindig van egy részhalmaza a csalódásnak és a vereségnek. És ő, akárcsak mi, az eredményeket a sikeres kísérlet kimeneteleinek halmazával azonosítja. Bizton állíthatom, hogy ez a halmaz hatalmas, és szinte ismételhetetlenül eredeti. Mert Sós Evelinnél a győztes kimenetel és az igazi eredmény a legtöbbször megérkezik.

Sós Evelin munkája
Sós Evelin munkája

Egy igazi tehetség műve a másodperc tört részétől kezdve akár több ezer évig létezhet és hathat. A test és a személyes élet sajnos nem. Ahogy mondják, a sors jellemzője a „felezési idő”. Ez az az időtartam, amely alatt az ember sugárzása elbomlik. A bomlási gyorsaság mindenkinél más. Sós Evelin szerencsés ember, hiszen szellemében megőrizte a világosságot, a sugárzó elevenséget.

És annak a valószínűsége, hogy tévednék, szerintem kicsi.

Barna Róbert


Exkluzív elsőközlés
Készült 2019 márciusában, Budapesten | Hovatovább: Láng Eszter írása Sós Evelin elektrográfiai munkásságáról

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük