I. Cs.

VOLT EGY-KÉT ESTE… HARMADIK RÉSZ – GÁDORNÉ DONÁTH BLANKA EMLÉKÉRE

Talán 1974 végén, 1975 elején mondtam Szilágyi Zsuzsának (gyerekpszichológus, tanár) és férjének, Gulyás Lászlónak (zeneszerző, népzenekutató) a Gádor családnál, az Attila úti – könyvekkel, lemezekkel teli – lakásban, az akkoriban gyakori esti beszélgetéseink egyikén, hogy ha nekem olyan tágas lakásom lenne, mint nekik a Szilágyi Erzsébet fasorban, csinálnék egy I. Cs.-t. Mit? Egy „intellektuális csoportot”.

[ o ]

Vasárnapi Kör

VOLT EGY-KÉT ESTE… MÁSODIK RÉSZ – TANÍTVÁNYAIMNAK A KÖZGÁZRÓL, 1981–89

Általában tízen-tizenöten voltunk, olykor többen; négyen-öten a kanapén, a többiek a földön, csak a meghívottnak jutott rendes, kényelmes ülőhely, meg nekem. Egy-két órát hallgattuk a vendéget, hol áhítattal, hol izgágán, belekotyogva, aztán 15–20 perc tea- és rágcsálás-szünet után sorjáztak a kérdések.

[ o ]

Szigliget, Alkotóház

VOLT EGY-KÉT ESTE… ELSŐ RÉSZ – BALASSA PÉTER EMLÉKÉRE

Zsennyén barátkoztunk össze Balassa Péterrel, akivel a kortárs irodalmat illetően megegyezett az ízlésünk, ám nagyokat vitatkoztunk nagy sétáink közben az ő kedvenc Bovarynéjáról és Anna Kareninájáról, akiket ki nem állhattam.

[ o ]