Pasolini és én

::: Egy ember – mindennel szemben


Pasolini túl bonyolult nekem, félek tőle, félem azt a világot, amely az övé volt, de amely valahogyan mégis a mi mindannyiunk világának része. És csodálom is ugyanakkor, mert mérhetetlenül gazdag fantáziája megragad! És mindannyiunkat meg kell ragadjon, akár értve, megérteni akarva, akár értetlenül közeledünk hozzá vagy kerüljük el.

És irigylem is olykor: talán mert mindennel szembe mert menni, azért: a tabukkal, az előítéletekkel, a hagyományokkal, az egyházzal, a hittel, mindennel, ami polgári és amit szeretek (talán azért, mert magam is polgár vagyok).

Pier Paolo Pasolini (1922-1975)
Pier Paolo Pasolini (1922-1975)

Nem értem, miért keresnek folyton skatulyákat hozzá, miért magyarázzák folyton, mit miért írt, rendezett, alkotott, és mit kívánt megmutatni vele. Elegendő csak olvasni őt, vagy látni filmjeit, magyarázat nélkül is tudjuk, minden gondolatával azt mondja: íme az ember. Íme az ember, íme a társadalom, íme az Isten által teremtett világ. Borzadok tőle, ettől az összetett világtól, miközben ugyanúgy szeretem, ahogyan ő: én is tömném magamba, és tömöm is, a magam módján, ahogyan tudom.

És ahhoz, hogy szerethessem a jót, a szépet, az örömöt, hogy egyáltalán meg tudjam különböztetni a rossztól, a rúttól, mégis csak szükségem van a világ teljességének megismerésére, folytonos kutatására. Nekem ebben segít Pasolini is, miközben tele vagyok szorongással, ha filmjeit nézem, és képtelen vagyok másodszor is bemenni a moziba. Pasolini tehát valahogyan úgy az enyém, hogy nem akarom, és szívesebben kerülném el. De nem lehet.

Láng Eszter


Átvett újraközlés | Forrás: Spanyolnátha
Megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat 2006 márciusi, Pier Paolo Pasolinire emlékező számában

Comments

  1. muzsai says:

    A Csóró Mamma Róma Máté evangéliumát olvassa Madaraknak és madárkáknak, miközben Pier fia Salóban, a Kegyetlen apa miatt Oidipusz király Teorémáját Médeának a Disznóólban adja elő Dekameron stílusban a Canterburry mesék pajzán emlékére, az 1001 éjszaka virágai, különösen a Papírvirág szodomai illata közben, míg ördögi angyalként a Holdról látott Földön feküdve az emberi fekáliában kérdi: Mik a Felhők???

  2. Nem igazán értem a szerzőt.

    Ő azt nem érti, miért keresnek folyton skatulyákat Pasolinihez, miközben rögtön ezután ő is beskatulyázza: „minden gondolatával azt mondja: íme az ember.”

    „Miért magyarázzák folyton, mit miért írt, rendezett, alkotott, és mit kívánt megmutatni vele.”

    Biztosan nem azért, hogy borzadjanak tőle, vagy netán szeressék, vagy szorongva és csak egyszer nézzék a filmjeit, mint Láng Eszter. Talán inkább azért, hogy megértsék és elfogadják. Mert hatni csak akkor tud.

  3. Láng Eszter says:

    Kedves Donovan Peter, én a magam viszonyát írtam meg Pasolinihoz, és azt gondolom, nem olyan nagy baj, ha nem azonos a másokéval… Azt pedig nem értem, miből gondolja (implicite), hogy nem értem és nem fogadom el?

Hozzászólás a(z) Peter Donovan bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük