Tisztelt Czím: Sárbogárdi Jolán, A test angyala

::: Valóságos fiktív levél egy valóságos fiktív szerzőnek


Igen Tisztelt Íróúrhölgy, „kedves” Jolán! Már engedelmet kérek, hogy levelemmel zavarjam, egyúttal bocsásson meg alig leleplezett zavarómért. Mentségemre legyen írva, azért ragadtam „tollhoz”, amely a tecknika szünetmentes fejlődéséből kifolyólag fekete klavírként terül el előttem, mert eszembe ötölt jó magyar irodalomtanárom mondása volt. Hogy tudniillik az Író(nő)nek úgy kell az Olvasó visszacsatolmánya, mint ruganyos és fiatal testnek a rozscipó. Még akkor is, ha Lajosnak hívják.

Remélem, jó egészségnek örül ma is, hogy felhalmozódott tudását átrakhassa még sok-sok Ifjú nemzedékekre, hogy hasznos rendes tagjai lehessenek a társadalom keretének, kiművelve mint fők. Engem igen kedvelt, mert nem csak a magyar de a külföldi irodalom és nyelv irányában is nem szűnő érdeklődést mutattam neki az óráin. Ellenben később is.

De térjünk le a tárgyra! Mit állítunk? Vagyis csak én? Hát azt, kérem, hogy én a Maga regényét bizony elolvastam! Töviről hegyére. És kár lenne a tagadás, mert ahogy mondani szokásos, igen jól szórakozott voltam közben végestelen végig. Már lassan megvan egy 24 órája is, hogy felbukkant fizikai szemeim előtt az utolsó oldalon a -Vége- felirat, amely egyszerre volt öröm és üröm azon, hogy nincs „tovább”. Nem számítva az azt követő üres lapot, a keménytáblás háttáblát és a védőborítót, füllel. És még mindig kedves mosoly fakad az arcomból, ha csak Rá gondolok! Nagyon nagy élményt szerzett nekem a folyólevél tárgyául választott Mű, amit Ön Művelt valamikor, ha nem is most volt az tegnap. Ha lett volna, mi eltántorgasson ettől a „levéltől”, talán csupán a pironkodás, hogy csak most akadt az ujjamba ez a könyvtárnyi példány. Csakis az esőerdők miatt, nem spórolásból.

És nem Jóval előbb! Mert lássunk be, közben le és fel zajlott itt körül-belül a rendszerváltás is, miközben az én mohó horizontom szempontosságából ez a formás, karcsún és kulturáltan kipublikált kötet ott feküdt mindvégig a parlagon. Márpedig, hogy fent sem megnevezett tanáromat cincáljam ismét, a mégolyan Nagy Mű is – mint amilyen Ez is! – csak akkor érkezik meg a révbe, ha az Olvasó oda becsónakázik vele, és Jól elOlvassa (nómen oszt ámen). Vagyis addig nincs Kész, s az Alkotó hiába pihen.

Rövidesen csak annyit. Sok könyvet megemésztettem már, még annál is sokkal többet kellett volna, de ilyen jót én a magam részéről már nagyon régen mulattam az időt, ha egyáltalán, mint közben most tegnapig. És mit is „üzenhetnék” mást: Köszönöm szépen! És sok ilyen könyvet kívánok így utólag, amelyek zömükben idő közben már meg is jelentek a spalettán mint üde színfolt.

Még egyszer, ne harangozzon rám ez írományért, de nem tudtam meg állni, ha ismerettelenül is, főleg, ha jó még a czím, amire „postázni” fogom. Amit onnan tudok, és talán nem nagy in discretio, mert annó titokban volt már szerencsekártyám helyettes előolvasóként Nyelvhúst csemegéznem a Figyellő Redakcióban, ahol jelen pillantásban még ma is dolgom volt. Meg még a jövő héten is.

Addig is maradok híve,
Zsu Bori,
egy még mindig hatás alatt álló férfi, aki közben már meg lett.
És akit Ervinnek írnak.


Elsőközlés | Forrás: Arnolfini Archívum
Készült 2011. június 20-án Szigetszentmiklóson, Parti Nagy Lajos / Sárbogárdi Jolán A test angyala című kötetének lírai recenziójaként | Jelenkor, 1999; 90 oldal

Comments

  1. Képszabó says:

    Igazi kincs bukkant fel itten újra a Szalon padlásának rejtekéből.
    Éljen május elseje és PNL!

  2. S.Nagy Katalin says:

    Dárágájá Zsu Bori! teccik! Ismét egy új (ál)arcod.
    Egy Nő, aki nő. Kata-Lina

  3. Draskovich Edina says:

    Most olvastam Scherter Judit „Hősnők és írók”-ját, és abban ismét elmondja PNL a könyv születését:
    „Csak le kellett írni az első mondatot, hogy „Margittay Edina még soha nem volt egymáséi”, és ebből az =i= betűből meg lehetett írni a könyvet.(…) Vasárnap este odaírtam a címlapra, hogy írta Sárbogárdi Jolán. Akkor már a név alighanem megvolt. Nem tudom, honna jött. A semmiből.”

  4. Kispiskóta says:

    Nekem az 1995-ös találkozás Margittay Edinával máig emlékezetes, a Merlin Színházban adták elő. Csákányi Eszter volt az írónő!

Hozzászólás a(z) Draskovich Edina bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük