::: Egy fotókiállítás elé
Az egész csak egy könnyű nyári kalandnak indult. Tengerpart délen, szédítő napsütés egy horvát kisvárosban, érdekes építészeti részletek. A kuszaságból, a – minden mérnöki rendezői hajlamtól mentes – káoszból összeálló rend szépsége. Szűk sikátorok, fölénk magasodó kőfalak, zárt tömegek. Csupán az ablakszemek adnak némi kitekintést.
Félrekapott tekintetek, lecsukódó szempillák. Bezárkózás és bezáródás.
A XX. század végén már vannak elképzeléseink arról, hogyan tudja elviselni az ember a háborút… De hogyan tekintenek ránk az ablakszemek néhány évvel a borzalmak után?
Tenke István