Volt egy-két este…

::: Egy új sorozat elé – unokáimnak, ha majd felnőnek: Samunak és Rolinak


Kétezer-tizennégy augusztusában a Micsoda útjaim… sorozathoz kapcsolódva kezdtem el az Amiben voltam szereplő… ciklust, és meg is írtam öt emlékező esszét (Arnolfini Szalon esszéportál). Más munkáim ismét megszakították az akkori lendületet. S most mégsem azt folytatom (majd később), hanem egy újabbat kezdek, Volt egy-két este… címmel – következetesen ragaszkodva rég elmúlt ifjúságom ma is kedvenc Cseh Tamás–Bereményi Géza soraihoz.

Mi a lényeges különbség a két sorozat között? Az egyikben megidézett történéseknek főszereplője voltam (a Farkas István-életmű feldolgozása, kiállításrendezések, nagyatádi faszobrász alkotótelep, Nagykanizsa Főiskola, Vizuális nevelési program – ám a neheze még hátravan!), a mostani sorozatban megírandó eseményekben, helyszíneken csak mellékszereplő. Ám ezek is fontosak, ha már vállalkoztam arra, hogy nyilvánosság elé tárom emlékeimet.

Főleg tanítványaim és barátaim noszogattak, írjam meg az eseményekben, kapcsolatokban, utazásokban, helyszínekben, munkákban gazdag és változatos életem történetét. Ódzkodtam, de végül is próbálkoztam. Összehordtam vagy 80–100 oldalt. Aztán kidobtam. Elvetélt kísérlet volt. A hozzám legközelebb állók szerint is.

Inkább ez a műfaj nekem való, a Micsoda útjaim… I. 13 város (2011, Arnolfini Paperbook 26. kötet) óta. Hosszabb-rövidebb személyes vallomások a történtekről, erről-arról, gyakran befejezetlenül.

Induljon hát az újabb sorozat – Horváth Ira, Sebes Katalin és Zsubori Ervin segítségével. Köszönet a türelmükért! Jó olvasást!

S. Nagy Katalin


Exkluzív elsőközlés
Készült 2015. májusában, Budapesten

Comments

  1. Láng Eszter says:

    Köszönet érte!

Hozzászólás a(z) Láng Eszter bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük