::: Molnár Pál munkáiról
A hetvenes években jelentkező generáció életében fontossá válik a népi kultúra értékeinek, hagyományának ápolása és újraértelmezése. A táncházmozgalom, a népi tárgyi világ felélesztése – fazekasság, kosárfonás, szövés – mások mellett folytatja az alvó mesterségek tudását, de egyben új értelmezést ad annak. Az egykori tárgyakat a díszítő funkció mellett használni kezdik ismét, így a mindennapi élet részeivé válnak.
Az autonóm művészet is gyakran merít a népi kultúrából. Elég itt Korniss Dezső, Halmy Miklós vagy Bartl József munkásságára gondolnunk. Samu Géza és Bukta Imre életművében pedig fontossá válik a művek eredője: a falusi életforma és annak múltja. Az említett alkotók művészetében a rajztól a plasztikán keresztül az installációig jelen van a népi formakincs. Hasonló folyamatok zajlanak a kor organikus építészetében is, például Makovecz Imre és Csete György életművében.
Molnár Pál a hetvenes években a Kerékkötő együttes tagjaként aktív résztvevője volt a táncházmozgalomnak. Testvére, Molnár Vica a Vasmalom zenekar énekeseként a mai világzene előzményeként jelentkezik társaival, Balogh Kálmánnal és Szokolay Dongó Balázzsal. A családi indíttatás tehát, mely később meghatározó lesz Molnár Pál képzőművészetében, adott.
A kilencvenes évek közepétől a kétezres évek első évtizedének végéig tartó periódusban született Molnár Pál Erdő című festménye. A képen a pásztorművészet díszítőelemei mellett – ólomberakásos ostornyél, rézlemezes szögelt rátét, életfa, virágmotívumok – megjelennek az emberi tudás kezdetén, a törzsi művészetben is használt geometrikus díszítőelemek, a fűrészfogas és négyzetrácsos ábrázolások.
Molnár Pál ezen időszakában az egyetemes érvényűt, az általánost keresi, mutatja alkotásaiban. Képépítő elemeit a törzsi és népművészet mellett ősi kultúrákból meríti.
Térben és időben tett utazásai során összegyűjti képei építőkockáit, melyeket más-más formában szerepeltet művein. Egyszerű kép című festményén főelemként a háromszög jelenik meg a mű előterében. A háttérben léghajóból kiszórt tárgytömeg, mintegy súlytalanul lebegve a térben.
Molnár fokozatosan hagyja el képeiről a motívumok többségét, közelítve az egyszerűség felé az általános-állandó értékek megfogalmazásához. Indiános, Kincs, Kisrét, Taino és Motívum című munkáin is a következetes, egymásra épülő, hiteles tevékenysége érzékelhető.
Bátai Sándor