::: Két hangoskönyvről
Nem dicsekvésképpen mondom, de eddigi életemben valahogy nem jutottam hozzá A Pendragon legenda című klasszikushoz. Előfordul az ilyesmi, még ha egy angol – pláne walesi – háztartásban ez aligha tartozna a megbocsájtható bűnök közé, sőt egyenesen udvariatlanságnak számítana.
Nos, e tarthatatlan állapot oldódni látszik, miután a minap a CD-ket kecsegtetően kaotikus rendben felsorakoztató polcon, egy Kistehén-korong után kutatva, kezembe akadt a mű hangoskönyv-változata, mp3 kiterjesztéssel. Mivel újabban ezt a formátumot már mindenféle konverziós trükk nélkül, az autóban is módom van hallgatni, azonnal lecsaptam a csorbaköszörülési lehetőségre! És azóta ez megy, be is út, ki is út.
A felénél sem tartok – még legalább 5 óra van hátra, amikor állítólag maga a szerző is megszólal majd –, s fogalmam sincs, mi lesz a vége, de rettentően élvezem. Szerb Antalnak szenzációs a humora, Szervét Tibornak pedig gyönyörű az orgánuma. És az egész végtelenül filmszerű: mindent pontosan látok magam előtt! Csak nehogy egyszer a „Kanyarodás jobbra” tábla belegabalyodjon a történetbe…
Utóirat: a nyár utolsó, egyben legtéliesebb napján végére értem a hanganyagnak. Hazafelé tartottam, s ha jól emlékszem, Csepelen jártam már az autóval, úgyhogy nem kezdtem új élménybe; hagytam, hadd induljon újra az elejéről a regény. Ha történetesen Splitbe tartottam volna, alighanem újra meghallgatom az egészet…
Úgy hozta a sors, hogy a fenti legendás darab után éppen Rejtő Jenő Az elveszett cirkálója akadt a kezembe, szintén hangoskönyves kivitelben. Ég és föld – mondhatnánk első felindultságunkban. És jó nagyot tévednénk! A két mű között ugyanis feltűnően delejes asszociációs mező húzódik. Néhány általános párhuzam a feltűnőbbek közül: hihetetlenül filmszerű szövegszerkezet; váratlan és villámgyors vágások, egzotikus tájak; utánozhatatlan humor; kiszámíthatatlan cselekményszövés. Konkrét illeszkedések: férfinak öltözött nő; rablás, nyomozás, angol szálak, nemesi vér (az egyikben Earl of Gwynedd, a másikban Earl of Sudessex); titkok, leleplezések. Interpretációs egyezések: ihletett tolmácsolás (Szervét Tibor szenvtelenebb, távolságtartóbb, Rudolf Péter karikírozóbb, beleélősebb). Hatásmechanizmus: tökéletes kikapcsolódás lapzárta után és előtt, bármeddig az autóban.
És még valami, egy megdöbbentő párhuzam: mindkét író a múlt század első éveiben született Budapesten, mindkét mű az 1930-as években látott napvilágot, s mindkét szerző a második világháború utolsó éveiben halt meg, munkatáborban…
Zsubori Ervin
Én olvastam a Pendragon legendát, magával ragadott. Ez után az élmény után kerestem tudatosan Szerb Antal írásait.
Eleddig a hangoskönyvekről nem voltak jó benyomásaim…