Lajstrom egy elhagyatott rétről

::: Dániel András Egy kupac kufli című mesekönyvéről


Lássuk csak, mi minden is lakik ebben a karcsú kis kötetben! Van mindenekelőtt legalább 13 repülőgép. Szállnak jobbra, balra, nyilván a menetrendtől függően, kerülgetnek ezt-azt – felhőt, napot, útjelző táblát, mikor mi esik útba –, lilák, halványzöldek, kék-narancsosok vagy épp csíkosak, mint egy varázsgomba kalapja. A gombákból is él itt vagy egy tucat, és persze belőlük sincs két egyforma. A klasszikus pettyestől kezdve a két- és sokszínűen sávozott fejfedősökön át a lámpabura-kalpagosokig többféle akad közöttük. Vannak mufurcabbak, kétnapos borostával; szelídebbek, békejelvény-tetoválással a vádlijukon; és pufók-mohók, nagy tölcsérnyi fagylalttal a kezükben.

Ne feledkezzünk meg a szép számú – és szárnyú – lepkéről sem, akik igen gyakran spirálozva szelik a levegőeget, s ott okvetetlenkednek szinte mindenütt. Színvilágukba hosszú volna belemenni. (A szúnyogszármazékok ellenben inkább szürkeségükkel igyekeznek kitűnni a tömegből.) A madárféleségek ugyancsak roppant aktívak, s kitartóan próbálnak cselekvő részesei lenni a történeteknek: elpottyantanak imitt-amott valamit; lesütött szemmel ágat csennek egy bokorról; talán létfenntartási, talán barátkozási céllal lecsapnak a felszínre kergetett kukacokra; pipára gyújtanak, ha úgy hozza a kedvük; rémüldöznek, ágálnak, álmélkodnak. Hozzájuk képest a nyulak műveleti eszköztára jóval szegényesebb – leginkább megrökönyödéssel vegyes csodálkozás ül a szemükben, és kész. Kivéve a naplementét, mert akkor azért ők is ellágyulnak valamelyest.

Az egy szem vakond szimplán csak nem érti, mi van, a méla csigák viszont nagyon is értik: roppantul felgyorsultak a környéken az események, s nem tudni még, mi sül majd ki ebből… Ami a környéket, az elhagyatott rétet illeti – amely korántsem olyan elhagyatott, mint azt okkal gondolhatnánk, s akkor még hol a vége –, dúsan terem itt a sás, az apró szirmú szeretnemszeret-virág, az olyan egzotikumokról nem is beszélve, mint a kaktuszbanánbokor vagy a vadmarcipán. És még egy kupac is van, de azt most inkább hagyjuk.

Beszéljünk inkább azokról a négylábú szerzetekről, akik jobbára szőrösek, testük mindenekelőtt tacskót formáz, ám fejük inkább a pusztai farkasra hasonlít! Helyenként szamárfülük és hangyászorruk van, a jól öltözöttebbek helyes kis rövidnadrágot viselnek, s leginkább kaján vigyorral a szájuk szegletében mutatkoznak. Ha nem épp végtelenül elszontyolodnak valamin, például egy lerágott csont fölött kornyadozva. Na, őbelőlük aztán jócskán találunk példányokat a könyvben.

Hiba lenne szó nélkül elmenni az afféle szimpatikus epizódszereplők mellett, mint a zászlót lengető, fűzöld hangya vagy a tétova pókikrek (ők nyilvánvalóan kétpetéjűek, mert egyiküknek öt, a másikuknak hét lába van – vagy legalábbis ennyit mutatnak magukból a külvilágnak; amúgy előkerül egy unokatesójuk is, kilenc délceg végtaggal). Valamint feltétlenül meg kell említenünk azt a civilizált üregben, egy világvevő rádió tőszomszédságában tanyázó bádognyulat, akit alighanem Imikémnek hívnak.

Maradt-e még ki valaki? Ja, igen… A kuflik. Igaz, ami igaz, a könyvben hét kufli is előkerül. Jelesül: Zödön, Titusz, Hilda, Valér, Fityirc, Bélabá és Pofánka. Na, róluk aztán hosszan lehetne mesélni. De ezt már megtette helyettünk a szóban forgó kötet, meg Dániel András, aki kitalálta, megírta és megrajzolta ezt az egész díszes kompániát, a kalandjaikkal együtt. Aki nem hiszi, olvasson utána…

Zsubori Ervin


Átvett újraközlés | Forrás: Meseutca
Készült 2013. decemberében, Szigetszentmiklóson | Megjelent a gyermekirodalmi portálon 2013. december 12-én, Dániel András Egy kupac kufli című kötetének lírai recenziójaként | Pagony, 2013; 48 oldal, a szerző illusztrációival

Comments

  1. Képszabó says:

    Hát, ha ez a könyv is akkora élmény, mint ezt a recenziót olvasni – és efelől semmi kétség -, akkor mindenképp ott a helye az összes gyerek polcán, akit szeretünk. Meg a mienken is. Matild és Margaréta mellett.

  2. snk says:

    Éppen ilyen karácsonyi könyvre vágyok! Köszi, Ervin! SNK

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük