Áprilisi szél

::: Édesanyám, Fábián Ida emlékére


A néptelen Hősök terén, egyedül az emlékmű előtt, sudár nő áll, fagylaltját szájához emelve. Lehetne még lány is, de valahogy érezni, hogy asszony, vagy legalábbis eldőlt már, hogy az lesz. Sötét, minden bizonnyal kék kartonszoknya; fehér, hosszú ujjú blúz; világos, nyitott orrú szandál; citrom és csoki. Hátra fésült dús haj, telt csípő, talán kissé túl gömbölyded bokák, de karcsú derék.

Összezárt sarkakkal áll, már-már vigyázzban, mint akit ritkán fényképeznek, de a lelógó, nyitott tenyerű jobb kéz és a fesztelen mozdulat a tölcsérrel elárulja: boldog. Nyilván nyár lehet, vagy kora ősz; a szoknyát oldalra fújja a Dózsa György úti szél.

Hősök tere, 1960 körül (Fotó a családi archívumból)
Hősök tere, 1960 körül (Fotó a családi archívumból)

Ezerkilencszázhatvanat írhatunk, hiszen én még nem vagyok ott. Vagy mégis ott lennék már, ott a képen, csak még láthatatlan? Jó lenne átmenni most a szomszéd szobába, s megkérdezni, hogy is volt pontosan. De nem mennék át úgysem, hiszen mindjárt éjfél. Kétezer-kilenc, november tizenhét. Anyu ma lett volna hetvenkét éves.

Amióta a fentieket írtam, ötször tavaszodott már ki. Kétezer-tizennégyet írunk, április van megint, április tizenegyedike, péntek, a Költészet napja. Öt éve ez a nap Nagyszombatra esett, s öt esztendeje immár, hogy – hajnalhasadtával, amikor megnyílik az égnek boltozatja – Ida Mama elhagyott bennünket.

Odakint napsütés, a tulipánok elnyíltak már a kertben, de a fűzfa lombja és a babérmeggy zöldül, s a szárítón kék kartonszoknyák emlékét lengeti a szél.

Zsubori Ervin


Elsőközlés | Forrás: Arnolfini Archívum
Az ArnolfiniBlogban 2009. november 17-én megjelent írás továbbgondolt változata, Fábián Ida (1937. november 17 – 2009. április 11.) emlékére

Comments

  1. Tinnyei István says:

    Hiányzik, de velem van :-(

  2. Láng Eszter says:

    Gondolok rá, gyakran…

  3. snk says:

    Mindenik embernek a lelkében dal van
    és a saját lelkét hallja minden dalban.
    És akinek szép a lelkében az ének,
    az hallja a mások énekét is szépnek.
    (Babits)
    Ez jutott eszembe Édesanyádról és Rólad…
    SNK

  4. Svelta Zsóka says:

    Ez az emlékezés a legszebb, amit az utóbbi 53 évben hallottam…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük