Pogácsák a könyvesboltban

::: Egypercesek – táncban elbeszélve


Az Örkény-centenárium kapcsán számos irodalmi rendezvényre került sor mostanában, többek között az Írók Boltjában is. Szeptember 6-án például azt a kötetet mutatták be, amelyben kortárs írók Egyperces-átiratait állítják párba az eredetivel. (2×1 perces novellák, Tevan Kiadó, 2012) Itt hangzott el A végzet című is, utána pedig Podmaniczky Szilárd parafrázisa. Az Örkény-egypercesben egy anyuka finom, friss pogácsával lepi meg a családját, csak az a baj, hogy a liszt helyett rovarirtót tesz bele, így nem csak a családot, de a maradék egy részét jóízűen elfogyasztó halotti tor teljes népességét és a mentősöket is kiírtja. Az utolsó darabokat a pogácsát nem kedvelő mentősofőr csomagolja el, jó lesz az még felkiáltással.

Így aztán nem volt meglepő, amikor másnap, ugyanott, Góbi Rita és táncostársai tele pogácsás tálcákkal sétálgattak a négy órára érdeklődőkkel zsúfolásig megtelt boltban, a könyvespolcokat kerülgetve, a nézőket kínálgatva A végzetben szereplőhöz hasonlóan finom, friss pogácsából. A táncosnők (Góbi Rita, Fülöp Tímea és Sinthavong Zsófia) fekete ruhában, Samu Kristóf fehér ingben, nyakkendőben – mintha egy fogadáson járnánk, és ők lennének a pincérek. Sok volt a néző, de a pogácsa is, így jutott mindenkinek.

Kortárs tánc az Írók Boltjában (Fotók forrása: Tánckritika.hu)
Kortárs tánc az Írók Boltjában (Fotók forrása: Tánckritika.hu)

Ez, az előadás vezérfonalának választott egyperces határozta meg a félórányi zenés-táncos performansz hangulatát. Takáts Eszter gitárral és Dóczy Gabriella hárfával búcsúdalokat énekelt nekünk, és az előadás zárlata is a kivonulásra, búcsút intésre épült. „Szállj, szállj kicsi hópehely, meghaltam, helyettem te felelj!” – hogy csak egy jellegzetes részletet idézzek Takáts Esztertől. Talán nem túlságosan erőltetett párhuzam, ha a kicsi hópelyhekbe az Örkény után maradt, és 2012 kérdéseire is meglepően mai válaszokat adó egyperceseket is belegondoljuk.

A köztes jelenetek irodalmi alapanyaga – legalábbis nekem – nem volt ennyire pontosan beazonosítható, konkrét szöveghez köthető, nem történetet meséltek, hanem különféle viszonyulásokat, magatartásformákat jelenítettek meg. Vonzásokról és taszításokról hírt adó kettősöket, négyeseket láthattunk, rohanást a szűk térben, kontaktuskeresést egymással és a nézőkkel, lassan kitartott pózokat és ideges vibrálást a következő pillanatban. Nagyobb részük játszódhatott volna máshol is, néhány közülük szorosabban kötődött a könyvekhez és magához a könyvesbolthoz, mint amelyikben Góbi Rita egy bizonyos könyvet kerestetett Fülöp Tímeával, hol egyik, hol másik pontjára mutatva a plafonig érő, csak létrával megközelíthető könyvespolcok felső régióinak.

Hozzá kell tenni, hogy a társulat játszotta már ezt az előadást máshol is, például a Hétrétország Fesztiválon, az őriszentpéteri Pajtaszínházban. Azt nem láttam, de a róla olvasottak és a helyszín ismerete alapján nagyon más lehetett, hiszen ezt a változatot igencsak meghatározta a rendelkezésre álló tér játékba vonása. Annak, aki régebben járt az Írók Boltjában, vagy aki még nem volt ott, annyit mindenképpen el kell mondani, hogy a közelmúltban jelentősen átépítették, kialakítottak egy galériát, ahol az előd, a legendás Japán Kávéház hangulatát idézik meg. A táncosok nagyobbrészt itt, ezen a galérián, és az ahhoz vezető lépcsőn játszottak a földszinten ülő-álló nézőközönségnek, nagyon is reális térben, egy, az előadás ideje alatt is működő könyvesboltban, mégis kicsit elemelten. Talán a realitás és elemeltség így létrejövő egyidejűsége az, ami nagyon közel áll Örkény szelleméhez. Ahogy előző nap felesége, Radnóti Zsuzsa megfogalmazta, az, hogy egyszerre tudta kívülről és belülről látni a dolgokat, létrehozva ezzel a groteszk és az abszurd látásmód közötti sajátos, örkényi nézőpontot.

A kortárs tánc folyamatosan küzd azért, hogy szélesítse nézőközönségét, és ennek érdekében egyre gyakrabban hajlandó kimozdulni megszokott tereiből-termeiből: utcára, tanterembe, jelen esetben egy – nem akármilyen – könyvesboltba. Az Írók Boltja pedig már több táncelőadást is befogadott a könyvek közé-mellé, talán azzal az előfeltevéssel, hogy a kortárs irodalomra nyitott olvasóközönsége a kortárs táncnak is az átlagnál könnyebben megnyerhető. Az Egypercesek – táncban elbeszélve kedvébresztő falat, olyan, mint egy jó pogácsa, amivel elverjük az éhünket, hogy aztán jóízűen lássunk neki a lassan készülő főfogásnak.

Turbuly Lilla


Átvett újraközlés | Forrás: Tánckritika.hu
Megjelent a portálon 2012 szeptemberében, a GoBe Társulat Örkény 100, Egypercesek – táncban elbeszélve című produkciójának kritikájaként | Az előadás az Írók boltjában volt látható, 2012. szeptember 7-én

Comments

  1. Papírszabó says:

    Egyre inkább úgy tűnik, hogy az átépített és modernizált Írók Boltja új kultúrális centrummá növi ki magát. Sőt, nekem minden alkalommal az az érzésem, hogy az ottani árubeszerzésbe esztétikai szempontok is szerepet játszanak. Semmi sem bántó szemnek és léleknek, nem tolakszik semmi. Ahogy belépünk, a kultúra megnyugató szigetén találjuk magunkat, ahol a polcokon megvan minden amit keresünk; frissen írtak és frissen fordítottak, filozófia és történelem, költészet, folyóiratok és művészfilmek. Kis példányszámban készült kincsekre is bukkanhatunk, mint a Tillinger Péter szentendrei műhelyéből kikerülő kétnyelvű Übü király és még sorolhatnám.
    Hogy táncra is alkalmas, az újra azt bizonyítja, hogy a kultúra szeretete nem ismer határokat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük