Ifjúkori töredékek

::: Régi találkozások emlékezete


Elveszett önarckép

A megyeri úti általános iskolában Horváth Ferenc volt a rajztanárom, frissen végzett a Képzőművészeti Egyetemen. Amikor látta elmerült foglalatosságom az órákon, odaült egyszer a padba és segített festeni vízfestékkel. Kockológiáztunk. Több tanártársával együtt jól ismerték anyukámat, sokszor előbb leszálltak a villamosról és útba ejtették egy kis beszélgetésre. Ő mondta némi malíciával, hogy a mama törje el a kezem, ha művészettel kezdek el foglalkozni. Egyszer elértem otthon, hogy rajzoljon nekem; egy kis önarckép lett belőle, sajnos nyoma veszett.

Marina Vlady közelében

Marina Vlady A boszorkány című 1955-ös filmben

Horváth Ferenc tanár úr valamilyen – talán első felesége révén: családi? – kapcsolatban lehetett Aczél Györggyel, akit Pléhnek titulált egy későbbi alkalommal, amikor egy véletlen találkozás után meglátogattam. A boszorkány című filmben látottakért szerelmes voltam Marina Vladyba, éppen ő jött volna hozzá utánam, Jancsó Miklóssal együtt; mondta, várjam meg őket, de nem mertem.

Napkirályok üvöltése

Horváth tanár úr megítélése a tűrt és tiltott határán lehetett. Székesfehérváron – amely város gyűjtőhelye volt a hozzá hasonló moderneknek – láttam kiállítását; az egyik kép címére emlékszem: Napkirályok üvöltése. Valahol egy fényképem is van róla, egy létrán állva csorgatja a festéket.

Antropológia és dioráma

Fura, de Horváth barátja volt Boglár Lajos néprajzkutató – pontosabban: kulturális antropológus – is, akivel együtt dolgoztam a Néprajzi Múzeumban. Ő hívott meg a Kulturális Antropológia Tanszékre a technológiát szervezni, előadni, neki köszönhető egyáltalán az ilyen jellegű oktatás megindítása. Szerettem, tiszteltem. A nemzetközi állandó kiállításunk dél-amerikai diorámáját Horváth Feri tervezte, rendezte, segítettem is benne. Feleségül vette egyik kolléganőm testvérét, akivel többször is felidéztük az emlékét.

Szőnyi technikája

Szőnyi István Kollányi Ágoston 1957-es dokumentumfilmjében
Szőnyi István Kollányi Ágoston 1957-es dokumentumfilmjében

Még általános iskolás lehettem, amikor a tévében vetítettek egy filmet Szőnyi Istvánról. Roppant izgalmas volt, amikor elmesélte, bemutatta a technikáját. Festett egy akvarell-vázlatot, majd lemosta, azután pontosította véglegesre. A bátyámmal ki is próbáltuk.

A lemásolt próféta

Az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban a művészet egy kissé háttérbe szorult a tánc miatt. Viszont akkor készítettem első linómetszeteimet. Emil Nolde Próféta című munkáját másoltam le. Nádas tanár úr, amikor irodalom óra közben mutogattam a többieknek, észrevette, megnézte, s „jó lesz, jó lesz, csak egy kicsit szétesik” szavakkal kért meg, hogy most tegyem el.

Gyűjtőhely a periférián

Utólag tudtam meg milyen gimnáziumba jártam, csaknem minden tanáromat belvárosi iskolákból, kutatóintézetekből helyezték ki a perifériára, különböző politikai, szellemi magatartásuk miatt; az ő gyűjtőhelyük volt a Könyves. Úgy tudom, Nádas tanár úr a tanítás előtt az Irodalomtudományi Intézet munkatársa volt. Most már értek sok mindent, amit ott tanultam.

A szűcsoktató jövendölése

Apukám szűcs volt, az érettségi után – más nem lévén – én is megtanultam a mesterséget. Az oktatónk, Józsi bácsi, időnként elkérte egy-egy lánynak a fényképét, és megfestette; naiv festő volt. Ő terjesztette el rólam, hogy „ez a fiú nem marad szűcs”. Két és fél év múlva igaza is lett. Nem messze a tanműhelytől, az Ajtósi Dürer soron volt a Munkácsy Mihály Képzőművészeti Kör; vettem a bátorságot és eljártam rajzolni tanulni, úgy éreztem, itt van már az ideje.

Keserves korrekció

A képzőművészeti körben Veres Sándor és Demjén Attila korrigáltak; utóbbi festett egy Munkácsy-díjas Gábor Áron-képet. Amikor leült a rajzbakomra, ahelyett, hogy elmondta volna, mit hogyan kellene, belerajzolt. Az én rajzomba! Általában nem is tudtam folytatni, újat kezdtem. Így inkább akkor mentem, amikor Veres Sándor korrigált.

Vörös Eszter csípője

Aktot Vörös Eszterről rajzoltunk, színésznőnek készült, fel is vették, időnként még láttam a tévében, nem tudom, mi lett vele. A csípőjét egyszer külön, nagyban is megrajzoltam. Péter Ágival pedig – rövid ideig odajárt –, aki képzőgimis volt, vettünk közös bérletet a Zeneakadémiára.

Összegző megfogalmazásban

Nem is tudom miért, Újpesten folytattam a rajztanulást, Nagybányai Nagy Zoltánnál. A Művészeti Lexikon ezt írja róla: „Figurális kompozíciókat, balatoni, dunai tájakat, üzemi részleteket fest összegező megfogalmazásban.” Egyszer ismeretlen fiatalok is leültek közénk, valószínűleg művészeti iskolások lehettek. A legvégén elmagyarázta nekik, ha már eltérnek a szabályoktól, akkor az egészet át kell építeni.

Restaurátorok az állatkertben

Számomra a főiskola volt a cél, de nem volt bátorságom jelentkezni. Az élet kegye, hogy végül „felnőttként” mégis elvégeztem, tárgyrestaurátor szakon. Bráda Tibor volt a művésztanárunk, még az állatkertbe is kivitt minket. Kaposváron a múzeum irodájában láttam egy képét, olyan kondoros volt. A lányát meg én tanítottam az Iparművészetin; ha jól tudom, most ő a bőr szak vezetője.

Ország Lilivel a lépcsőházban

Szerintem találkoztam Ország Lilivel is. Sőt, segítettem neki a tüzelőt betenni a liftbe, majd bevinni a lakásba Bálint Endréhez – pont tőle kérdeztem meg, melyik emeleten lakik. Újpesten, a Mini Galériában láttam először Bálint-képeket, borzasztóan tetszettek, mintha én csináltam volna. Volt ott valaki, akiről kiderült, hogy ismeri Bálintot, de nem árulta el, hol lakik. „Ha igazán akarja, megtalálja.” Valóban megtaláltam, s amikor felhívtam, azt mondta, szívesen lát. Ekkor történt az említett lépcsőházi jelenet – talán S. Nagy Katalin megerősítheti, hogy tényleg Ország Lilivel találkozhattam.

Bálint Endre igézete

Bálint Endre műtermében (Forrás: Román József Bálint-monográfiája)
Bálint Endre műtermében (Forrás: Román József Bálint-monográfiája)

Bálint Endrével teljesen átitatódtam. Láttam azokat az obzsékat, amelyek Román József róla szóló könyvében is benne vannak, pont ugyanúgy. Második látogatásomkor elém tett egy adag nyomatot, vagy monotípiát, s amikor kiderült, hogy én is csinálok efféléket, kérte, vigyek belőle megmutatni. A kapcsolat megmaradt, például az Eötvös klubban is váltottunk néhány szót, amikor Váli Dezső kiállítását nyitotta meg, de a lakására nem mentem el többet.

Torma Cauli László


Exkluzív elsőközlés
Készült 2012 májusában | Hovatovább: Bálint Endre fotómontázsairól a Susanniconon

Comments

  1. Papírszabó says:

    Remélem, tisztában vagy vele, hogy ha már így kiengedted a szellemet a palackból, nem állhatsz meg félúton.
    Minden részletre kíváncsiak vagyunk… Lehet, hogy Marina Vladyt nem vártad meg, a fősulira nem mertél jelentkezni, Bálinthoz meg nem mentél fel többet, de ennek most vége. Tessék szépen mindent befejezni annak rendje módja szerint, és mindezt, meg a többit is, részletesen megírni nekünk.

  2. snk says:

    O.L. soha semilyen liftbe nem szállt be. Gyalogolt. SNK

  3. Torma Cauli says:

    Kedves Katalin! A bizonyosság mindig jobb, köszönöm.
    Kedves Papírszabó! A folytatásra, és hogy mikor, én is kíváncsi vagyok. :-)

  4. snk says:

    Vajda Júlia lehetett. Nagyon jó festő! Bálint feleségének a testvére s Vajda Lajos özvegye. SNK

Hozzászólás a(z) Torma Cauli bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük