Túl sok az információm ahhoz, hogy nyilatkozni tudjak…

::: Gondolatok információról és hatalomról


Az ismeretelmélet szerint: „Az információ olyan ismeret, tapasztalat, amely valakinek a tudását, ismeretkészletét, ennek rendezettségét megváltoztatja, átalakítja, alapvetően befolyásolja, ami átmenetileg a tudásbeli bizonytalanság növekedésével is járhat.” Az információs fizika definíciója: „Az információ és a rend szoros kapcsolatban vannak egymással. Minden rendezett szerkezet információt hordoz. A fizikában az energiát munkavégző képességként definiálják, az információ ennek megfelelően rendezőképesség. Hasznos munkát csak energia és információ-együttes befektetésével lehet elérni. Az információ mérése a rend vagy a káosz mérésén alapszik.”

A tudásbéli bizonytalanság egyenesen arányos az egy időegység alatt beszerzett információ mennyiségével. Manapság nagyon rövid idő alatt (akár nyomasztóan) nagy mennyiségű információt be lehet szerezni bármilyen tárgyban. Ma már nem az információ akkumulációja jelenti a nehézséget, hanem az információ tudássá alakítása, vagyis az elemzés.

Példának itt van a jelen értekezés, amelyben nehezen tudnám megkerülni azoknak a (nem kevés) fogalmaknak az idézését, amelyek nélkül a problémák körüljárása nem lenne igazán érthető. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez nem jelent nehézséget, amennyiben a gépem az internetre van kapcsolva. Mi akkor ebben a bravúr? Éppen semmi. A bizonyítás kényszere és lehetősége csak ezután következik. A dolgozatból ki kell derülnie annak, miért folyamodtam pont ezekhez a kölcsönvett idézetekhez és nem másokhoz? Sikerül-e valami olyan pluszhoz juttatnom magamat és dolgozatomat, ami egyszersmind indoklása is lehet választásomnak? Sikerül-e integrálnom az információt úgy, hogy az megváltoztassa ismeretkészletemet, tudásom rendszerezettségét? Megváltozik-e a káosz és a rend viszonya a fejemben? Vagy marad a puszta felsorolás: „…ha már nem értem, legalább megkeresem, felsorolok mindent, ami a kihelyezett lexikonokban fellelhető, legalább látni fogják, hogy dolgoztam”. Energiát befektettem ugyan, de hasznos volt-e a munka?

A kérdés most már leginkább az: mit is kezdünk (kezdhetünk) a nagy mennyiségű információval. A problémát csak tetézi, hogy az elemzésre és a szintézis kialakítására egyre kevesebb idő és energia marad. Paradoxonnal van dolgunk, hiszen ha az információ elérése szinte azonnali is (az idő ebben a tekintetben a minimálisra sűrűsödik), mégis állandóan azt érezzük, hogy nincs időnk a feldolgozásra. Ide tartozik az is, hogy valamilyen oknál fogva azt gondoljuk: az alapos munkához alaposan informáltnak kell lennünk, valahogy akkor érezzük magunkat igazán felkészültnek és felvértezettnek. De vajon nem azért van szükségünk egyre több információra, mert egyre kevésbé bízunk bennük?

Kicsit egyedül vagyunk hagyva az információk megítélésében és értékelésében. Nincs már szinte semmilyen letéteményese a tudásnak, nincs mód a bizalmas rátámaszkodásra (mint volt a régi szép időkben). Ilyen körülmények között tulajdonképpen csapdát állítunk magunknak. A mennyiség csapdáját. Paradoxon paradoxon hátán. Most már azt a dimenziót érzem nyomasztónak és frusztrálónak, amiről nemrégiben azt hittem, felszabadít. A kíváncsiság gyorsan kielégíthető, de az egyéni véleményalkotásra nincs időtartalék. Az információk beszerzésére kifejlesztett technológiák nagyon hatékonyak, maximálisan elérik céljukat. Most már olyanokra van (lesz) szükség, melyek a sokat emlegetett elemzésben segítenek. Gyakran szajkózott megállapítás az is, hogy a lexikális tudás kihelyezése által több lehetőséget és jelentőséget kapnak az egyéni készségek. Valóban így van-e? És ha így van – a fent vázolt körülmények között elégséges-e az egyéni készség ahhoz, hogy az egyén egyéniségként lépjen át a linearitásból a szimultaneitásba?

Az információ hatalom, szokás mondani. Kérdés, hogy ha nincs egyéni szinten idő az információk feldolgozására, milyen lehetőség marad a hatalom megszerzésére. Olyan apparátusokat kell kiépíteni, amelyek az időkrízist képesek megszüntetni, birtokosaikat ezáltal lépéselőnyhöz juttatni. A lépéselőny jelenti a tulajdonképpeni hatalmat. A hatalom természetesen a hatalom megszerzését tartja legfontosabbnak, ezért nem nehéz megérteni azt sem, hogy az információ birtoklása nem csak annak nyilvánosságra hozatalát jelenti, hanem a titokban tartás is ide tartozik. A lépéselőnyben lévőknek mindig lesz idejük eldönteni, melyek azok az információk, amelyeket érdekükben áll publikussá tenni, és melyeket nem.

Az információ manipulációjával további lépéselőnyre lehet szert tenni. Lépéselőnyhöz azok jutnak, akik rendelkeznek az apparátusok létrehozásához szükséges potenciával. A tudás birtokosai ezért kevesen vannak. Ebben sincs semmi új, hiszen minden korszakban kevesen voltak, mindegy hogy papoknak, guruknak, médiacézároknak, Microsoftnak vagy Google-nak hívják őket.

Tasnádi József


Átvett újraközlés | Forrás: Tasnádi József honlapja
Készült 2008-ban

Comments

  1. Papírszabó says:

    Valóban rengeteg információ zubog ránk, de ez nem ment fel a szuverén gondolkozás lehetősége alól. Önálló véleményt alkotni, újabb tények tudatában „update-elni” meglevő tudásunkat ma tényleg komplikáltabb, mint mondjuk 20 éve, de nem lehetetlen.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük