Címke: Kiállítás

EŐRY EMIL VISSZATEKINTÉS CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL

Eőry finoman izzó, duzzadó, drámai energiákkal teli, ölelkező-szétváló formái az élet mibenlétét keresik, kutatják. Töretlen embersége, érzékenysége átsüt az alkotásokon, amelyek olykor zsoltáros, fohászos, hittel teli hangulatot, emberi világot idéznek fel a nézőben, de a formatökély az anyagelvűség világában tartja a nézőpont horizontját.

PÁROSESSZÉ EŐRY EMIL LÉTEM KERESZTJE CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA KAPCSÁN II.

Önportréi mögött nincs semmiféle személyiségidealizmus, túlmutat önmagán, saját teste kifejező eszköz, emberképének tárgya és alanya, sőt kritikája, egyben világértelmezés is, heroizmus nélkül.

PÁROSESSZÉ EŐRY EMIL LÉTEM KERESZTJE CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA KAPCSÁN I.

Eőry saját ikonját (ideáját) alkotja meg, néhány vonalból, körből, pontból. Redukció ez, a létezés redukálása, annak a pontnak, helyzetnek a megtalálása, amely hozzásegíti, hogy a világ belső törvényeit, hasonlóságát felmutassa.

::: PÁROSESSZÉ LÁNG ESZTER SZÉLCSEND CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL II.

Láng Eszter tájképei a csend víziói. Ebben a csöndben előre hajol a fűszál, a vonal. Mintha terhet viselne, a napfény terhét, vagy az életét.

PÁROSESSZÉ LÁNG ESZTER SZÉLCSEND CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL I.

Fakó és harsány színek csendjét látjuk a képeken. Szemünknek feszülnek a formák, a szürkébb színek belénk mosódnak, akár a kavicsok a parton a többi kavics közé, és a vízbe.

PÁROSESSZÉ A 64. VÁSÁRHELYI ŐSZI TÁRLAT KIEMELT DÍJAZOTTJAINAK KIÁLLÍTÁSAIRÓL II.

Három művész, három életút, de az eltérő életutakban (művekben) is felfedezhetünk több közös vonást. Többek közt a szabadság iránti elkötelezettséget, az önismeret, az öngazdagítás, az önteremtés, az öntisztítás és a személyes tökéletesedés igényét.

PÁROSESSZÉ A 64. VÁSÁRHELYI ŐSZI TÁRLAT KIEMELT DÍJAZOTTJAINAK KIÁLLÍTÁSAIRÓL I.

Nem vertük be fejünket a falba, nem verte be a fejünket senki, mégis csillagokat látunk. Egyszerre hármat is. Régen fénylőt, és nem régen felfénylőket. Izgalmas hármas, csillag együttállás.

PÁROSESSZÉ REGŐS ANNA ÉS REGŐS ISTVÁN KIÁLLÍTÁSÁRÓL II.

Két különterem, nyitott átjárón elérhető az egyik is, a másik is. Ismét együtt a két művész (első közös kiállításuk 2012-ben a BTM – Budapest Kiállítóteremben volt). Egy város, egy absztrakt és komputerbontó világ, az élet szövetei, hol szálanként, hol darabonként. Emlékek és emlékhelyek.

PÁROSESSZÉ REGŐS ANNA ÉS REGŐS ISTVÁN KIÁLLÍTÁSÁRÓL I.

Az elkerülhetetlen modernizáció jelenségeit dolgozzák fel, a nemzeti sajátosság megőrzéséről, továbbfejlesztéséről sem megfeledkezve. Európa térképén ott található Magyarország is. Óbudástól, Lánchidastól, a magyar biedermeier hagyományától a computer kárpitig bezárólag.

PÁROSESSZÉ T. HORVÁTH ÉVA BEFELE CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL II.

T. Horváth Évát minden érdekli, ami a formálandó anyaghoz kötődik, ahogy feldolgozza az információkat. Nem kapkod ide vagy oda, hol ebbe, hol abba. Műveivel kommunikál, teremt kapcsolatot a világgal, a nézővel. Érzelmileg kitárulkozik, és ez a kitárulkozás, ez az intimitás az, ami a kiállítás meglepetése.

PÁROSESSZÉ T. HORVÁTH ÉVA BEFELE CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL I.

A befelében ott a labirintus, az önmagára maradt ember cselekvése, magának kell harcolni az ismeretlennel, aminek maszkja van, változó teste, változó létformája. Kell a házirend, valamiféle belső rend, mert a befelében a rend utáni vágyat fedezhetjük fel, a tisztázást, mintha egy piszkozatot másolna, tisztázna le, újra és újra, de sohasem ugyanúgy, mindig másként.

PÁROSESSZÉ T. HORVÁTH ÉVA ÉS ALFÖLDI LÁSZLÓ KIÁLLÍTÁSÁRÓL II.

T. Horváth Éva folyamatos mozdulattal írja a jeleket, izmaiba rögzült a manuális mozgás finom formája, lendülete, miközben írásjelekkel, fogalmakkal dolgozik, képileg reprezentálja őket. Díszít, mint akinek nem megengedett a hasonmás képi ábrázolása.

PÁROSESSZÉ T. HORVÁTH ÉVA ÉS ALFÖLDI LÁSZLÓ KIÁLLÍTÁSÁRÓL I.

Alföldi vízszintes képeinek felosztott tereibe helyezi Pompejit, a várost, mintha tégláról téglára építené fel újra a falakat. Nem szellem-, nem romvárost látunk, és ez a vázlatok csodája: egésznek, befejezettnek hatnak a részletek, ha olykor elmosódottnak is vélhetjük a szemünk elé terülő látványt.

PÁROSESSZÉ EŐRY EMIL KIÁLLÍTÁSÁRÓL II.

Eőry Emil csontoz, elhagyja a húst, a bőrt, a csontot keresi és formázza, legyen az fehér vagy fekete. Szürke lesz, többnyire szürke.

PÁROSESSZÉ EŐRY EMIL KIÁLLÍTÁSÁRÓL I.

Eőrynél szabadok az átjárások a motívumok között. A hasonlóság nem jelent egyezést, az egyezés nem mindig hasonlóság, csak adottság.

PÁROSESSZÉ GERBER PÁL DEBRECENI KIÁLLÍTÁSÁRÓL II.

Koncentrált kiállítás, gondosan megalkotott, végiggondolt, hogy az apró kiszólások, beszólások, tárgy együttesek megkapják a maguk figyelmét, és a rájuk irányuló figyelem helyét.