Csak úgy a hidakról

CSAK ÚGY… #4

Mindig, minden városban egyedül fedeztem fel a hidakat. A hetvenes években Prágában és Berlinben, 1988 és 1996 közt Rómában és Párizsban. Mire 1967-ben sor került az első külföldi utazásomra, már „belaktam” az összes budapesti Duna-hidat.

[ o ]

Csak úgy eszünk…

CSAK ÚGY… #2

Az első intenzív étel- és evésemlékeim gyékényesi nagyapámhoz kötődnek. A közös reggelik. Ült a nyolcvan év fölötti nagybajuszú öreg a két osztatú, fehérre meszelt ház bejárata előtt a lépcsőn, jobb kezében a nyitott bicskája, bal keze ujjai között kenyér, szalonna és hagyma.

[ o ]

Csak a fák…

CSAK ÚGY… #1

Még a nevüket is szerettem: komlógyertyán, himalájai selyemfenyő, kaliforniai mamutfenyő, kelet-kínai páfrányfenyő, kaukázusi jegenyefenyő, libanoni cédrus, 200–250 éves tiszafák. Suttogd el a neveket lassú ritmusban és átélheted világunk tágasságát, végtelen összetettségét és magas rendű szépségét.

[ o ]

Csak úgy…

EGY ÚJ ESSZÉSOROZAT ELÉ

Sajnos, a szépíráshoz nincs kellő tehetségem. Pedig öregedvén, egyre inkább vonzott, hogy csak úgy írjak. Újabb kísérletet teszek: csak úgy írok néhány dologról, jelenségről, élőről, élettelenről, amiken viszonylag sokat gondolkodtam.

[ o ]