Címke: Amiben voltam szereplő…

AZ AMIBEN VOLTAM SZEREPLŐ… SOROZAT BÚCSÚJA

Lezárom az Amiben voltam szereplő… sorozatot – egyelőre. Hat esszét írtam 2014–2015-ben. Mi mindent köszönhetek Farkas Istvánnak?; Kiállításokról, amelyeket rendezhettem, I. és II.; Nagyatád, Faszobrász Alkotótelep 1975–1977; Nagykanizsa, Főiskola; Vizuális nevelési program, Nagykanizsa. Mindezekben a történetekben főszereplő voltam.

AMIBEN VOLTAM SZEREPLŐ… HATODIK RÉSZ – RAJKÓ ANDREA FENYÁNAK

Egy biztos: én rengeteget tanultam a kiállításokból és persze azokból az előadásokból, gyakorlatokból is, amelyeken volt módom részt venni. Nem csak a hallgatók, én is megtapasztaltam, hogyan függ össze a vizuális kifejezés belső világunkkal, személyiségünkkel.

AMIBEN VOLTAM SZEREPLŐ… ÖTÖDIK RÉSZ – ANYÁM, ROSENHEIM ANNA ÉS APÁM, NAGY JÓZSEF EMLÉKÉRE

Ezt a Főiskolát ma nem lehetne létrehozni. 1997 és 2000 között mindenki szóba állt egymással és velem is. Mindenkit lelkesített a közös cél: mégis lesz Főiskola Kanizsán!

AMIBEN VOLTAM SZEREPLŐ… NEGYEDIK RÉSZ – MÉLYI JÓSKÁNAK ÉS BÖRÖCZ LÁSZLÓNAK

Megtapasztaltam és meggyőződésemmé vált, hogy az ember azt a művészt ismeri meg a legjobban, ahhoz kerül a legközelebb, akinek kiállítást rendez.

AMIBEN VOLTAM SZEREPLŐ… MÁSODIK RÉSZ – TÓTH TIBOR EMLÉKÉRE

Kiállítást rendezni 24 és 28 éves korom között tanultam Tóth Tibortól, Frank Jánostól, Körner Évától és kortárs festő barátaimtól. Nagyon tudatosan válogattam a művekből, s nagyon ösztönösen raktam a falak elé a földre a képeket.

AMIBEN VOLTAM SZEREPLŐ… ELSŐ RÉSZ – DR. CSEUZ REGINA FŐORVOS ASSZONYNAK

Farkas István és én egymásra találtunk, ahogy ezt 22 évvel korábban, 1977-ben Székács István megmondta előre. De akkor még éretlen voltam a feladatra. 1989-ben már alkalmas.

AZ AMIBEN VOLTAM SZEREPLŐ… SOROZAT BEKÖSZÖNTŐJE

Beszámoló fontos munkákról, történésekről, a tevékenységeim során kialakult emberi kapcsolatokról.