Az eljövendő zseni kézjegyei

::: Egy Farkas István-kiállítás elé


Néhány éve egy körkérdést szegeztek nekem, megmondanám-e, ki a tíz legfontosabb magyar festő az én rangsorolásom szerint. Nagyon nehéz a kérdés, mert általában nem neveket, névsorokat őriz az ember emlékezetében, hanem legfőképpen képeket. De hát, ha névsor, legyen névsor. Nem emlékszem már persze az akkori toplistámra, de egy dologra határozottan igen, hogy Farkas István neve az elsők között jutott eszembe.

És itt most egy magyarázat következnék, nevezetesen, hogy miért is tartozik Farkas legfontosabb mestereim közé. A mester szó jelen esetben kicsit bonyolult jelentésű, de megpróbálom szétszálazni.

Az „akitől tanultam” értelmében Farkas István nem mesterem nékem. Nem lehet tanárom, mesterem, mert a tanítvány a tanulóévek során elkerülhetetlenül utánozza mesterét, márpedig aki megpróbálná Farkas Istvánt utánozni, az ugyancsak pórul járna.

Farkas úgy fest, ahogy nem szabad, ahogy nem lehet festeni. A túl zsíros alapozáson gyakran elcsúszik a festék, ügyetlen, bosszantóan mechanikus nyomokat hagyva a vásznon. Felületeit nem megfesti, hanem bekeni az éppen aktuális színnel… Farkas felületei rondák. Farkas felületei zseniálisak. És a színei…! Farkas olyan színeket használ, amilyen színek nincsenek. Nem lehet kitalálni, nem lehet kikeverni. Lidérces lilái álmainkban is kísértenek, visszatérő tüzes zöldjeitől a fogunk megcsikordul. Ezt próbáljuk meg utánozni?

Farkasnál semmi sem úgy van, mint egy „rendes” festőnél. Ha csendéletet fest, akkor egyméteres körte ormótlankodik a kép előterében, virágcsendélete is inkább monumentális emlékmű, mint szelíd polgári dísz… A (témája szerint) szelíd alkonyi táj Farkasnál végítélet. Farkas bárhogy igyekszik (ha ugyan igyekszik) szelíd, „festői” témához nyúlni, keze alatt a vásznon mindig pokoljárás születik.

Farkas többnyire színpadot fest, tájképei is többnyire díszletszerűek: soha nem lehet megállapítani, hol végződik a festett díszlet, s hol kezdődik az élő előadás. Portrészerű figurái is mintha egy udvari fényképésznél beállított jelenet szereplői lennének: mereven állnak szemben a nézővel, üres szemgödreikkel néznek kifelé a képből. Nincs karakterük, nincs személyiségük, emberre emlékeztető szörnyű panoptikum-bábuk, különös, korhű öltözetben. A figurák szinte soha nem csinálnak semmit: mozdulatlanná merevedve állnak Farkas színpadán, öröktől fogva és mindörökké. Talán az egyetlen emberi lény Farkas panoptikumában A szirakuzai bolond, aki (talán áldást osztó) felemelt bal kezével, és jobbjában előretartott fehér botjával hirdeti a végítéletet. Ez a Nemzeti Galéria gyűjteményének egyik legmegrendítőbb képe.

Farkas István korai rajzai a Tolnay Szalonban - a kiállítás részlete (Fotó: Kováts Dániel)
Farkas István korai rajzai a Tolnay Szalonban – a kiállítás részlete (Fotó: Kováts Dániel)

Farkas István itt kiállított rajzai többségében tanulmányrajzok. Talán ugyanazzal a tanulsággal szolgálnak, mint pár éve, a Szépművészeti Múzeumban rendezett Van Gogh-kiállítás sok-sok darabja: bármilyen zseni leszel is az út végén, a szakmát meg kell tanulni, modell után rajzolni kell, hogy megtanulja a kezed a magabiztosságot; majd tíz-húsz év múltán elfelejted az összes stúdiumot, de a kezed már halálos pontossággal mozog a vászon felett…

Hölgyeim és uraim, járjanak hát körbe ezen a kiállításon, nézzék meg alaposan Farkas István rajzait, és ha az eljövendő zseni kézjegyeit fedeznék fel ezeken a rajzokon, akkor a hiba nem az önök készülékében van!

Szüts Miklós


Átvett újraközlés | Forrás: a kurátor FB-oldala
Elhangzott 2018. január 19-én Budapesten, a Madách Színház Tolnay Szalonjában, a Farkas István korai rajzaiból rendezett Festő születik című kiállítás megnyitójaként | A tárlat kurátora és a képek tulajdonosa: Cseuz Regina | A kiállítás rendezője: S. Nagy Katalin | Megtekinthető 2018. február 25-ig, az előadások előtt és az előadások szünetében | Hovatovább: S. Nagy Katalin esszéje a kiállítás elé a Képírás internetes folyóiratban

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük