Radikális geometria

::: Serényi H. Zsigmond és Dévényi János Vármező Galériában nyílt kiállítása elé


Mit takar a tárlat címe? Gondolom, az Idegen szavak és kifejezése szótára szerint inkább az első – „gyökeres, mélyreható” –, vagy a második – „alapos, végleges megoldásra törekvő, erélyes” – értelmezés az érvényes. Netán a mértani vonalhálóba rejtett szépség radikalizmusáról van szó? A rendteremtő, csöndes robajlásában is valaminő békét sugalló forradalmi lendület – távol-e az avantgárd? – által ábrázolt világról?

Erről is, arról is.

De még inkább a különböző változásokon keresztül menő személyiségek kiteljesedéséről. Ahogyan a figuralitás, az alakrajz mellett is dívó kisebb-nagyobb absztrakció – váltással! – tudatosan fegyelmezett, a színeket és a vonalakat mint létösszefüggéseket egy sajátságos világhálóvá formáló alakzattá áll össze. Ha eme különleges, mindenképp drámaian feszített összegzésnek vannak lényegjegyei, akkor jól fölfedezhető az egyéniségek arculata.

Mert a geometria attól geometria – esetünkben a világot és történéseit, valamint a személyiség értelmi s érzelmi zajlásait mederbe terelő irányzat (mondhatnám, jókedv) –, hogy szélesre nyílik az olló. S ebben a határtalanságban mindenik esztétikumra törekvő mű (önkifejezési próba) érvényes. Csak sugallnia kell a tömörségében is frappáns világmagyarázatot. Összefogottan, elegánsan, a mértani rendezettségbe színdinamikát és erőt lopva. Ami, több minden mellett, szerkezeti tisztaságot is jelent. A jellé – jelképpé – váló gondolat magasabbrendűségét a káosszal szemben.

Dévényi János és Serényi H. Zsigmond munkái a Vármező Galériában

Természetesen nem az ábrázoló technika lefokozásáról van itt szó, sokkal inkább a csendben (egyszerűségben) leledző robbanásról. A térháló, színháló egyszerűsége – tömörsége – ellenére a kompozícióban megbúvó s onnan szertesugárzó dinamikáról. A nyugvó, statikusnak is mondható „mozgást” szétfeszítő tektonika erejéről.

Amíg Dévényi János műveinek világát a mértani alakzatokba tömörített színfoltok gazdagsága jelenti, Serényi H. Zsigmond a kis feketével „megtámasztott” fehér és szürke redők (vonalak) – értelmezés-formák – végtelenre redukált s épp ezért egyetemes hálójában hisz. Az emlékezés-rétegek bátran kiléphetnek, ami a sugallatot illeti, a mértan hűvösségéből (Mementó), s a gyászt éppúgy magukban hordozhatják, mint a szürke egységek melletti sűrűből a szellőssé váló nyitás formációit.

Hihetetlen, hogy Serényi mi mindent tud kifejezni a téralakzatok és térformák – sokszor harmonikusnak tetsző, sőt zenei indíttatású – építkezésével. A legegyszerűbb formák kontrasztjától (Térforma; Tér-kép) a legbonyolultabb variációkig nyúló szerkezetben (Térben osztott forma) ott a ritmus egyeduralma.

Serényi H. Zsigmond munkái

Az egyik mű sajátja a sík mezőt megbolygató, csak az egymásba tartó legyezőszerű elemek (vonal és fonalpászmák) rendjéből észlelhető hangulati többlet mint konstruktív érzelemhatár. A másiké pedig – a már említett Térben osztott forma erre a legjobb példa – a töltekező bőségből eredő, noha illuzórikus súly. Itt ugyan az oldallapokat tekintve rácsosak a tömbszerű alakzatok (négyszögletű oszlopok, háromszög-hasábok), ám a formavívmány szinte tonnákat rejt. Mintha a mértani vonalak rendje, a légies kontúr ellenére, valaminő háromdimenziós testeket hozna létre.

Serényi H. Zsigmond munkái
Serényi H. Zsigmond munkája

Eme vonalfókuszú rendezettségben a diagonális játék éppúgy szerepet játszik, mint a ringlispílszerű pörgés (Térfolyamatok, illetve Térforma). A visszafogott színvilág mélysége csak erősíti a gondolati-érzelmi kontrasztokat. S ami meglepő: a hol csendes, hol drámai vonalháló némelyikében, meghatározva a szerkezetet, föltűnik a Biblia jelkép-rendszerének egyik fontos eleme. Akár az Összefüggő folyamat égtájkeresztjét – végső forma –, akár az Objekt szerkezetek VII. elfektetett, stilizált keresztjét vesszük (járulékos elem), kétség nem fér a művész vallomásos kitárulkozásához.

Serényi H. Zsigmond elegáns fehéreivel és szürkéivel szemben Dévényi János mértani lélegzete tele van erős színekkel. Mintha a művész az organikus lét, a stilizált Éden és a természet-társadalom ágbogán függne. A napfény égető sárgája, a kifröccsent vér vöröse, a bozsgó fű zöldje, a tenger kékje és az éjszaka feketéje mind-mind olyan hangulati elem, amely nem csupán a kibeszélést szolgáló ecset véghetetlen derűjére mutat – a szépség belső tűzből eredő formációira –, hanem a mitikus jelirány összetettségére is.

Dévényi János munkái

Nem véletlen, hogy a festőművész geometriájának lételeme – egy kivételével mindenik művének főszereplője – a kör. Ha rápillantunk a Jelképtár egyik meghatározására – „A kör középpontja Istent, a teremtés kezdetét és végét jelképezi, maga a kör pedig a teremtett világot, mivel (úgymond) a kör a pont ideális kiterjedése” –, azonnal érezzük az akarva-akaratlan ilyenné formált, stilizált formájában a lét összefüggéseire választ adó önkifejezés szimbolikáját is.

Az újrakezdés, a folyamatosság, a lekerekítettségben leledző végleges, tiszta forma mint szimbolikus üzenet ott van Dévényi minden művében. A szerkezet, illetve a benne lévő elemek egymáshoz viszonyított helyzete határozza meg, hogy ebben a geometrikus rejtezésben milyen bölcselmi súlyok adják egy-egy vászon vagy tábla valódi – a kompozíciók tisztaságával nem kevésbé a nézőkre ugyancsak ható – értékét.

Dévényi János munkái

Az Analízis az összetartozás-szétbomlás, a Köríves kompozíció a dinamikus egymásba tapadás, a Szintézis a megalapozottságon nyugvó értelmi-érzelmi piramis (háromszög) példája. Szimbolikus telítettséggel. Az egymással szemben álló mértani elemekből (és színekből) kiszakított részelemek mindig kontrasztban állnak egymással.

Az egyszerű tagolást, melyet a vertikális színrétegek egymásutánja jelképez (Felosztott kör), némelykor a bonyolultabb szerkezet követi (A kör felosztása; Körmetszés alapszínekre). Az izzó fekete ebben a kollekcióban szépészeti kaland, sosem a félelem tükrözője.

Szakolczay Lajos


Átvett újraközlés | Forrás: a Vármező Galéria Fb-oldala
Elhangzott 2019. június 5-én Budapesten, a Vármező Galériában, Serényi H. Zsigmond és Dévényi János Radikális geometria című kiállításának megnyitójaként | Fotók: Katona Márta, Tőkés Ágnes | Megtekinthető: 2019. június 27-ig

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük