Végszó

::: A Műtermek-sorozat búcsúja


A műtermekről szóló írások első része zárul le a Vajda Júliáról szóló esszével. 2015 októbere és 2016 szeptembere között az Arnolfini Szalon esszéportálon azokat a műterem-látogatásokat idéztem meg, amelyek alapvetően meghatározták képnéző szemléletemet 25 éves koromtól máig.

A bevezetőben – Egy főállású műterem-látogató visszaemlékezései – leírtam, hogy 1969 és1975 között milyen sok műteremben milyen sok időt töltöttem. Ezekhez kapcsolódtak az akkoriban általam rendezett kiállítások, valamint képzőművészeti írásaim és művészetszociológiai kutatásaim is.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy visszaemlékezéseim nem tudományos igényűek, hanem nagyon is személyesek. Hiszen azt, akivé lettem, alapvetően meghatározták az Ország Lilinél, Illés Árpádnál, Anna Margitnál, Bálint Endrénél, Korniss Dezsőnél, Gedő Ilkánál, Vajda Júliánál és Schaár Erzsébetnél töltött órák, éveken át folytatott beszélgetések, mindaz, amit tőlük tanulhattam a képzőművészetről. Ország Liliről most nemcsak amiatt nem írtam, mert róla a monográfián kívül is sokszor, sokféle műfajban szóltam, hanem azért, mert a 2016 telén a Magyar Nemzeti Galériában megrendezendő életmű-kiállításához készülő tanulmánykötetbe két tanulmányt (az úgynevezett írásos képeiről és a labirintussorozatáról) is készítettem.

Nyilván azért is, mert még mindig taníthatok, azok közé tartozom, akik fontosnak tartják rögzíteni a 41–47 évvel ezelőtti találkozásokat. Számos volt és jelenlegi egyetemi hallgatóm megerősít ebben.

S. Nagy Katalin


Exkluzív elsőközlés
Készült 2016 augusztusában, Budapesten

Comments

  1. Fenya says:

    Köszönjük ezt az izgalmas sétát, amit kézen fogva tehettünk meg Veled.

  2. Frigyes says:

    Jó volt az írások személyessége és jó az is, hogy a túlságos privatizálás és az erőltetett tárgyilagosság buktatóit elkerülted. És jó, hogy bár rosszat senkiről sem írtál, mintha patikamérlegen mérted volna ki az elemzéseidet. Részemről külön köszönet a Vajda Lajos kettős portréjáért, és Gedő Ilka hasonló tartalmú képéért. Nem ismertem őket, ajándék mind a kettő. Elég nyomorúságos napokat-heteket élek, azért nem jelentkeztem idáig. Csak ne kezdj el vigasztalni, mindent tudok, ami ellenem szól.
    Szia
    Kati

Hozzászólás a(z) Frigyes bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük