Utószó

::: Az Amiben voltam szereplő… sorozat búcsúja


Lezárom az Amiben voltam szereplő… sorozatot – egyelőre. Hat esszét írtam 2014–2015-ben. Mi mindent köszönhetek Farkas Istvánnak?; Kiállításokról, amelyeket rendezhettem, I. és II.; Nagyatád, Faszobrász Alkotótelep 1975–1977; Nagykanizsa, Főiskola; Vizuális nevelési program, Nagykanizsa. Mindezekben a történetekben főszereplő voltam.

Jogosan merülhet fel a kérdés: és a tanszékvezetés? 1998 és 2009 között voltam a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék vezetője, megépítője. Rendkívül fontos tanulságokkal, eredményekkel és hibákkal, amelyek másoknak is fontosak lehetnek. Ám professor emeritaként most is tanítok ott, s még túl közel minden: még nem aktuális erről írni. Talán majd később.

És később a művészetszociológiai kutatásaim eredményeiről és eredménytelenségeiről (a Nemzeti Galériában és a Miskolci Galériában rendezett Kísérleti Kiállításokról), a több mint száz képzőművésszel és az ipari formatervezőkkel, építészekkel készült interjúkról, valamint a Szociológiai Társaság Kultúra és Művészetszociológiai Szakosztályának sikereiről és sikertelenségeiről (több mint egy évtizedig voltam a vezetője).

Talán majd egyszer arról is kellene írnom, hogy miért éppen azok a könyvek lettek meg, amelyek megjelentek, és miért nem készültek el azok, amelyekbe viszonylag sok munkát és időt fektettem bele, aztán mégsem lett és már nem is lesz belőlük könyv. (Például Németh Lajos művészettörténész tanárom javaslatára Székely Bertalan és Tihanyi Lajos. A kutatásaimból legalább három-négy összegző munka).

Az Amiben voltam szereplő… ciklussal párhuzamosan kezdtem írni a Volt egy-két este… sorozatot. Amiről azok az esszék szólnak, azokban fontos szerepem volt, de nem főszereplő, hanem egyik mellékszereplő voltam. Eddig három jelent meg az Arnolfini Archívum esszéportálján: a Szigliget, Alkotóház; a Vasárnapi Kör és az I. Cs. Még folytatom: következik a rákoshegyi Tóth Tibornál zajló szombat esti beszélgetésekhez kapcsolódó Gyulai Művésztelepről (1968–1976) szóló írás.

A tervek szerint ősszel megjelenő Amiben voltam szereplő… kötetet is elsősorban unokáimnak és volt tanítványaimnak ajánlom figyelmébe. És természetesen mindazoknak a barátaimnak, akik évek óta figyelemmel kísérik visszaemlékezéseimet.

Külön köszönet Horváth Irának, aki türelemmel begépeli kézirataimat; Sebes Katinak, aki megszerkeszti azokat; Zsubori Ervinnek, aki megformázza, képeket válogat és megjelenteti. Rajkó Andrea Fenyának folyamatos segítségeit. Nélkülük nem jöhetne létre a szóban forgó kiadvány sem.

S. Nagy Katalin


Exkluzív elsőközlés
Készült 2015 augusztusában, Budapesten

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük