Utószó a helyek emlékeihez

::: Micsoda útjaim… 2. Zárás


A Micsoda útjaim… 2. írásai közben örömmel fedeztem fel: bizonyos szempontból benne ragadtam a gyerekkoromban. Négy és tizenegy éves korom között Nagykanizsán, Gyékényesen, Őrtilosban, Perecsenypusztán és Balatonfenyvesen mindenféle könyvek habzsolása mellett mérhetetlenül sok időt töltöttem bámészkodással, kövek, fák, növények, állatok, felhők, vízcseppek, fények és árnyékok felfedezésével. Eléggé magányos, elhúzódó lény voltam, se a gyerekek, se a felnőttek nem vonzottak, játszani csak huszonévesen tanultam meg, viszont rengeteg dolgot gyűjtöttem, amíg a kíváncsiságom rájuk irányult (aztán elhagytam őket vagy ha kérték, odaadtam: kavicsokat, csigaházakat, szögeket, gombokat, madártollakat, kulcsokat, faleveleket, terméseket és még sokfélét).

11 éves koromtól – a Benczúr utcában laktunk – bebarangoltam a pesti kerületek utcáit, tereit, kapualjait, felfedeztem az antikváriumokat, a piacokat, a Duna-partot (csak az embereket nem). És persze továbbra is a felhők vonulását, a Nap járását, az évszakok változását, s még többet olvastam.

Most, hogy közeledik a 70. születésnapom, ezekkel a személyes írásokkal mérlegelek. Emlékezem. A Micsoda útjaim… sorozatban a legkedvesebb és számomra legfontosabb városokról írtam. A Micsoda útjaim… 2.-ben helyszínekről, látványokról, élményekről. Ezeket a fajta utazásokat ezzel a kilenc esszével lezártam.

Köszönöm a lehetőséget és a segítséget Zsubori Ervinnek, Horváth Irának, Sebes Katinak és Rajkó Andrea Fenyának.

S. Nagy Katalin


Exkluzív elsőközlés
Készült 2014. március 7-én, Budapesten

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük