Paul Klee: Szindbád a tengeren

::: Képekről No21: Hoffmann Mártának


A Szindbád a tengeren eredetileg egy vígopera díszletének készült, 1923-ban; teljes címe: Harci jelenet a Szindbád című komikus-fantasztikus operából. Ugyanebben az évben született a Bábszínház (Bern, Felix Klee-gyűjtemény); ennyi talán elég is érzékletes bizonyítékként Klee vonzódásáról a színházhoz. Fia számára több mint ötven eredeti felfogású, különleges bábot készített – mintegy harminc ma is megvan (közülük több is látható a Paul Klee Zentrumban kiállítva). Fiának csinált egy bábszínházat, és meséket is írt hozzá. 1906 őszén Münchenben a Paul Brann által alapított Marionett Színház munkatársa, Vaszilij Kandinszkijjal együtt.

A mediterrán tenger és a halak világa 1902-ben Nápolyban válik számára meghatározó élménnyé. Ott épült az első tengeri akvárium, a rendkívüli méretű városi parkban (Villa Comunale), hosszan a tengerpart mentén, egy öbölben; ma is látogatható. A víz alatti világ látványa, a színes alakzatok, titokzatos formák életre szóló hatása megkérdőjelezhetetlen Paul Klee művészetében.

Paul Klee: Szindbád a tengeren (1923, akvarell, olaj, papír, 38x51 cm; Frau Trix Dürst-Haas gyűjteményében, Muttenz)
Paul Klee: Szindbád a tengeren (1923, akvarell, olaj, papír, 38×51 cm; Frau Trix Dürst-Haas gyűjteményében, Muttenz)

Az 1923-ban festett Szindbád a tengeren mellett (amelyet német nyelvű kiadványokban gyakran jelölnek Sindbad, der Seefahrer – azaz Szindbád, a tengerjáró címmel) azokban az években több művén főszereplő a hal: Mágikus halak, 1925; Az aranyhal, 1925; Hal Kép, 1926; A hal körül, 1926. Ezeken mágikus, szimbolikus élőlények, álomszerűek, líraiak, sugárzók, távol az emberi létezés világától.

Nevében a végzete

Klee 1920-tól szín- és formamester, a Bauhaus tanára, ezért 1921-ben Weimarba költözik, ahol megjelenik A természeti tanulmány útjai című elemző írása a Staatliches Bauhaus in Weimar 1919–23 című kötetben. Az északi-tengeri Baltrum szigetén 1922 nyarán újabb közvetlen tengerélménnyel gazdagodik, nyolc évvel a tunéziai és két évtizeddel a nápolyi tengerélmények után.

A festő a tengerjáró Szindbád utazásairól a kora középkori Arábiában és Perzsiában a 800-as évektől igen népszerű Az ezeregyéjszaka meséiben olvashatott. Szindbád a magányos utazó, sokfelé bolyongó, újra és újra útra kelő férfi, a végtelen vándorlás és a tenger elválaszthatatlanságának megtestesítője. A név valószínűleg a szanszkrit szimba szóból ered, jelentése: oroszlán. Az oroszlán a világi hatalom, a bátorság jelképe: Szindbád nevében a végzete. Szindbád európai rokona Odüsszeusz (Ulysses), az öntörvényű férfi, az emberi kalandvágy, kíváncsiság, vakmerőség, önmegvalósítás megtestesítője. „Lelkem szenvedélye: látni a világot” (Dante: Pokol, XXVI. 97–98). Odüsszeusz tíz évig bolyongott a trójai háború után. Hajóútja mesebeli alakokkal, varázslatos és különös találkozásokkal, őt elpusztítani akaró förmedvényekkel teli. Lényegében folyamatosan lét és nemlét határán egyensúlyoz. Az európai Szindbád-történetekben összemosódik a két személy (a magyar művészet is gazdag e témában: idézzük meg Krúdy Gyulát, Márai Sándort, illetve Huszárik Zoltán és Sára Sándor 1971-ben készült filmjét).

Hárman Egy ellen

A festmény főtémája a magányos ember a törékeny lélekvesztőben. Egyedül van. A monstrum halak hárman. Az egy a számszimbolikában a férfiasság, a fizikai erő, a győzelemre törekvés. Elszántság, cselekvés. Ugyanakkor az őskezdet és a teremtés szimbóluma. (Egy az Isten.) A hármas a világ osztottságát jelenti (szellem–test–lélek, születés–élet–halál, múlt–jelen–jövő). Ugyanakkor a Szentháromság szimbóluma.

Paul Klee: A hal körül, 1926
Paul Klee: A hal körül, 1926

Egy férfi egyedül, szemben a három monstrummal, akik nemcsak tömegükben, testiségükben, de számbeli fölényben is vannak vele szemben. Nincs választása, nem menekülhet: életben kell maradnia a túlerő ellenére. Védekezik? Támad? Vele szemben támadóan a három nagyméretű, rémisztő szájnyílású hal-szörny. Az alul lévő kétszer akkora, mint a csónak, hosszabb és testesebb, mint a férfi, ugyanakkor pici a feje, és a szája sincs akkorára, olyan fenyegetően kitátva, mint a másik kettőé. Lehet, hogy veszedelmes tengeri sárkány (ketosz, magyarul cet). A középső leginkább egy mélytengeri ördöghalra emlékeztet, kerekded alakú, „feltárja torkát az alvilág, és végtelen szélesre nyitja a száját” (Iz, 5,14). A felső kígyószerű, úgy tekergőzik is, fogai karomszerűek. A mitikus tengeri kígyót, a leviatánt, a gonosz jelképét idézi meg, rontó erő, mely a világ elpusztítására tör (részletes leírás a leviatánról – többek között – Jób könyvében is olvasható). Kifelé bámul a képből. Tekergőző törzse alapján vízi kentaur is lehet. Hasonló vízi sárkányokat a hermetikus irodalomhoz készült rézkarcokról ismerünk. Egyikük sem hagyományos, torpedó alakú hal, és nincs rajtuk oldalvonal, ami a halaknál szájtól a farokig vagy a farokúszó tövéig húzódik. Képzeletbeli lények, még ha bőrük pikkelyes és a halakra emlékeztető gömb alakú is a szemlencséjük. Szájnyílásuk ijesztő, fenyegető, harapásra, elnyelésre kész.

A hal általában termékenységszimbólum, a bőség, jólét biztosítéka, fallikus jelkép (már a paleolitikumban számos helyen véstek, karcoltak idolokra, barlangfalakra fallosz-halakat). A mediterrán népeknél halat áldoztak az alvilági isteneknek. Ugyanakkor fenyegető, taszító formában ábrázolják. Az ógörög istenek közül Poszeidónnak, a tengerek korlátlan urának az attribútuma. A hal görögül ikthosz, azaz Krisztus, Isten fia, a Megváltó, ezért válik titkos jellé az ókeresztényeknél. Eredetileg egyiptomi istennő, aki a Nílust felügyeli. Ennyiből is látszik, hogy a halszimbólum igen összetett, egyike a legősibb jelképeknek. Mivel ezek a hosszúkás alakú lények a vizek mélyén laknak, megjelenésükkor az alkotásokban (és álmokban) az ember tudattalanjába süllyedt tartalmakat is közvetítenek. Az örök élet, a soha meg nem halás reményét is sugallják.

Klee Szindbádja az életéért küzd. Megmenekülni a pusztulástól. Ezeknek a halaknak a képen nincs pozitív, megnyugtató üzenetük.

A tudattalan vizein

A törékeny lény, az ember kezében hosszú lándzsa, melynek fémhegye behatol a kígyó-hal szörnyű szájába. Ez a szúrófegyver is falloszjelkép, maszkulin princípium, a férfierő kifejezője. Évezredek óta a kultikus táncoknak is, a beavatási szertartásoknak is eszköze, az erő, a hatalom kifejezője. A keresztény kultúrában is igen jelentős a szerepe: Szent Mihály arkangyal a Sátánt győzi le vele (csak néhány festőtől példa: Fra Angelico, Carlo Crivelli, Dürer, Rubens és számos Utolsó ítélet festményen is szerepel), Szent György pedig a sárkányt (Rogier van der Weyden, Paolo Uccello, Vittore Carpaccio és sokan mások). A rend és a káosz küzdelme. Harc az erények és bűnök között.

Paul Klee: Mágikus halak, 1925
Paul Klee: Mágikus halak, 1925

Szindbád a tengeren. Az Ószövetségben a tenger az egyén, az igaz ember és a nép – a bibliai Izrael – megpróbáltatásának a szimbóluma. A tenger női princípium, ellentétben a halakkal és a lándzsával. A víz maga az ősanyag (prima materia), a világot alkotó négy elem egyike, az élő és élettelen csírája. „Mindenek eredete” – írja Homérosz (XIV. 246). Őserő a Bibliában is: „Isten lelke lebegett a vizek felett” (Teremtés 1,2). Pozitív és negatív, romboló és alkotó, elválasztó és egyesítő, minden dolgok kezdete és egyben a vége is: Goethe szerint „az emberi lélek tükre a víz” (A szellemek éneke a víz felett). Freud óta a tudattalan szimbóluma. Az ember számára a tenger mélye ugyanolyan titokzatos, rejtélyekkel teli világ, mint a tudattalan. Talán Szindbád nem is valós hal-monstrumokkal küzd, hanem képzelgéseivel, kivetíti a bensőjében forrongó erőszakos vívódásokat, szorongását az ismeretlentől, magánya kétségbeeséseit.

Archetipikus alakzatok

Köztudott: bolygónk felszínének kétharmada víz, és a testünknek is fontos alkotóeleme, az anyaméhben úszkálásunkról nem is beszélve. Éltető elem. Lehet, hogy épp ezért válhat félelmetessé, idegenné, taszítóvá is. Ősi mitológiákban, középkori tengerészek meséiben az óceánokban és a tengerekben rettentő lények élnek, vízi szörnyek, tengeri kígyók, óriás polipok, nagy fehér cápák. Még XVI–XVII. századi térképeken is elképesztő teremtmények bukkannak fel a tengerből a veszélyekre figyelmeztetve.

Klee tengere ezen a festményen szokatlan, s még az ő sokféle módon megjelenített tengereihez (Tunéziai akvarellek, 1914; Hold és hajók, 1927) viszonyítva is más, eltérő. Se nem sima víztükör, se nem hullámzó, mozgó, hatalmas víztömeg. Nem változtat irányt, nem emelkedik, nem simul el, nincsenek örvények, sem szél, sem fények. Itt a négyszögeket alkotó párhuzamosok mozognak, a végtelenbe nyúló horizontálisak és vertikálisak nyugodt, egyenletes tempóban, az örökkévalóságig. Különféle kékekből, kevés fehérből jobbra dőlő négyszögek sorakoznak, bal oldalon, a bárka alatt négy sorban egymáson, jobb oldalon, a hal-szörnyek környezeteként egymás fölött tíz sorban. Csak a két térfelet elválasztó keskeny sorban vannak álló téglalapok, és a jobb oldalon a képet lezáró (s persze a végtelenbe folytatódó) sor csaknem négyzetekből.

Paul Klee: Az aranyhal, 1925
Paul Klee: Az aranyhal, 1925

Egyszerű lenne ráfogni ezt a megoldást arra, hogy ez a mű eredetileg díszlet-, színpadterv. Valójában ezek az archetipikus geometrikus alakzatok a kép lényegéből fakadnak, és 1914 után számos, különféle témájú Klee-kép építkezik hasonló elemekből (Megsebzett vidék, 1922; Főút és mellékutak, 1929). Ez a szigorú struktúra mintha ellentmondana a tenger természetrajzának. Hiszen a négyszög a földet, a rendet, a határoltságot, a stabilitást jelenti. Ez a statikus forma egyben a halál bizonyossága is. A hullámmozgás a folytonos változás, maga az élet. Itt azonban megdermedt az idő, a négyszögek mozgása más dimenzióban zajlik: ez itt mese, a múlt, az emlékezés, a szerteágazó mitológia. (Mi is a négyszög? négy oldala van, négy sorban az ember alatt: a világmindenség négy sarka, négy évszak, égtáj, elem, vérmérséklet, négy evangélista és így tovább. Platón szerint a magában való tökéletes szép.)

Még annyit: jobbra dőlnek. A jövő felé. Mégis van remény?

Klee Szindbádját egy erős kontúrvonalú S betűhöz hasonlítható alakzat választja el a támadó hal-szörnyektől. Ez az egyetlen hangsúlyos, a kompozíciót balra és jobbra, fentre és lentre kettéválasztó görbe vonal, ha úgy tetszik, hullámvonal. Jobbra irányul, azaz teremtő erő. (Balra a halak néznek, ők a romboló erők.) Egy kis íve jobb oldalon az eget és a földet elválasztó vonalnak is van. Az így megemelt tengerben a hal-szörnyek egy vonalba kerülhetnek a lándzsás férfival és csónakjával. Klee Weimarban a Bauhausban a Szindbád a tengeren festésekor a vonalak természetrajzát tanítja. Ekkor készül a Pedagógiai vázlatkönyv (1925-ben jelenik meg először). Sokat foglalkozik architektúrával, geometriával, kockákra osztott képi mezőkkel, alapelemek – négyszög, háromszög, pont, vonal – tulajdonságaival. Talán segít, ha idézem egykori tanítványát, Helene Schmidt-Nonnét: „A feladat leírása gyakran úgy hangzott, mint valami matematikai vagy fizikai képlet, de ha alaposan szemügyre vettük, kiderült, hogy színtiszta költészet”(Utószó a Pedagógiai vázlatkönyvhöz).

A sisakdísz iróniája

Paul Klee a seregben, 1916
Paul Klee a seregben, 1916

Szindbád egy bárkában, csónakban áll, testével a néző felé fordulva, csak a lándzsa végének a felső, legijesztőbb és hevesen mozgó hal állkapcsába döfése a tényleges kontaktus. Arcából alig látszik valami, nagyrészt takarja a fejébe húzott kalpag vagy talán sisak, melynek a tetején különös, négyes elágazású organikus forma. Stilizált növényt, fát idéz: talán az archaikus kultúrákban oly fontos életfára, világfára utal. Ez a sejtelmes fejfedő védekezés és egyben bizalom: csak viselője kerülhet ki győztesen a küzdelemből. A halál markából. Fején a sisak bizonyos első világháborús katonai sisakra is utal. (Kleet 1916-ban sorozták be katonai szolgálatra, de Franz Marc halála után a müncheni művészeket a bajor király mentesítette a hadviselés alól. Van egy fotó 1916-ból, ahol katonatársaival a jellegzetes német sisakot viseli – Klee iróniájából következhet, hogy Szindbád sisakja ilyen.) Ez a groteszk sisakdísz sokat elárul Klee humoráról.

A bárka, a hajó ugyanolyan ősi szimbólum, mint a hal, s még annál is gyakoribb toposza a világirodalomnak. Már a bronzkori sziklarajzokon is láthatók halottak lelkét szállító bárkák. Utazás, kaland, felfedezés, a túlélés, az életen való biztonságos átjutás. Legismertebb mitikus történet a Noé bárkája (minden időben és minden kultúrában megvan a megfelelője). Ellentétben a halakkal és a lándzsával, melyek a férfiasság hordozói. Talán itt még Ré napistenre is történik utalás, aki mindennap egy bárkán szeli át az ég óceánját. Klee bárkája különös formájú, az eleje, akárcsak a lándzsa, szinte nekifeszül a hal-szörnyeknek, holott nincs túl közel hozzájuk. Mintha éles csőrben végződne, mint az alsó, legnagyobb hal alsó ajka.

Az ég is szokatlan: sötét, földszínekből, barnákból, szürkékből összerakott, alig néhány négyszögön sejlik át a kék, zöldeskék, középütt még néhányon áttetsző piros. Melyik is a félelmetesebb? Az üres, csaknem fénytelen ég, vagy a három szörnyet éltető, de mégiscsak zömében kék tenger? A kék mégiscsak megnyugtató szín. Tulajdonképp nincs is ég, csak a földközeli végtelen tér a tenger mögött.

Klee tengere többféle kék a mélykéktől a világoskékig, azaz a bölcsesség, komolyság kékjétől a béke, megértés világoskékjéig. S közben még további színváltozatok: királykék, kobaltkék, azúrkék stb. A kék az ég és a tenger színe, a tisztaságé, a reményé, a csendé és a nyugalomé, stabilitásé. Férfias színnek mondják, ugyanakkor az anyai szereteté is. A kevés fehér a tisztaságot erősíti, pótolja a fényt. Főként jobb oldalon, de a bal sarokban is rejtélyes feketék: sötétség, bánat, árnyék, mélység, félelem, halál. A barna földfesték, a termékeny föld színe, kiegyensúlyoz, megbízhatóságot, biztonságot nyújt (már az ókorban is a megnyugvást jelentő alakzatok és az egyszerűség színe is). A barnák között három sorban okkerek, csaknem kereszt alakban, egy részüket eltakarja a víz kékje és fehérje, ezek is balra dőlnek.

Paul Klee bábjai
Paul Klee bábjai

A nagy tömegű s a tengerhez képest hasonlóan négyszögekből szerkesztett barna, szürkés, okkeres, fekete, kevéske kék háttér előtt élénk színekkel a lándzsás férfi és hajója. A rózsaszínek, flamingó-rózsaszínek, narancsok, korallok, vöröses narancssárgák, magenták (bíborvörösek: vörös és lila keveréke) egészen más hangulatot sugallnak, mint a háttér, az ég-föld materiális színei. Meleg színek, vonzók, bátorítók, ugyanakkor romantikusak, nosztalgikusak, sejtelmesek. A rózsaszín titokzatos, mágikus szín, a nőiség, az anyaság színe. A lilák – piros és kék keveréke – nyugtató, energetizáló színek, misztikusak, spirituálisak, a védettség képzetét keltik. Szindbád öltözékének, sisakjának, lándzsájának színei ismétlődnek a bárkán, kicsit több lilával. Mondják, a lila a félelem ellenszere, mintha a bárka liláival, rózsaszíneivel, sárgájával is segítené a túlélésért küzdő embert.

Mindez nagyon is rendben van. Csakhogy a tenger kékjében harcra kész három hal-szörnynek is ugyanolyanok a színei, mint Szindbádnak és az utazást, a vízen fennmaradást biztosító eszközének. Mintha a festő nem akarna állást foglalni a szemben álló felek tusájában. Mintha ezzel is egyenlő esélyt biztosítana a kalandokra kész Szindbád–Odüsszeusznak és a teremtés kezdete előttről, az őskáoszból itt ragadt (valójában csak az emberi képzeletben, szorongásban létező) lényeknek. Sőt: a három hal-szörny alaktalan, torz testén több a lila, a lila pedig a leginkább titokzatos, spirituális szín. A keresztény szimbolikában a lila a várakozás, a szomorúság, az advent (Krisztus születése előtti időszak) színe. Hiányzik viszont a hal-szörnyekről a sárga szín, ami Szindbád ruházatán és a bárka peremén is fontos: a fény, a nap, a világosság színe, vagyis mégiscsak az ember felé billen a mérleg nyelve, őt segíti a sárga ragyogás, mégiscsak ő a potenciális győztes. Hiszen ő Szindbád, akinek a neve oroszlánt jelent.

Eltávolodás a konkrétumoktól

Paul Klee: Ad Parnassum, 1932
Paul Klee: Ad Parnassum, 1932

Hasonló archaikus formaelemeket használ Klee ornamentikaként a férfin, csónakján és a vele ellentétes oldalon ijesztgető nagy testű halakon. Itt is felületesség volna azzal elintézni, hogy a festmény díszletnek készült. Az 1914-es tunéziai utazás meghatározó élménye, a tunéziai akvarellek (Kairuan látképe, 1914, vízfesték, ceruza, kartonra ragasztott papír; Von der Heydt-Museum, Wuppertal) után Klee műveiben képépítő elemmé váltak a geometrikus alakzatok, ezekkel indult az absztrakció irányába, távolodott el a konkrét látványtól. 1918-tól számos művében a geometrikus alakzatok a főszereplők (Éjszürkeségből felbukott, 1918; Megsebzett vidék, 1922; Falkép, 1924; Ad Parnassum, 1932), a képi struktúra alkotóelemei.

A hegyével felfelé és lefelé mutató háromszögek minden kor szimbolikájában szerepelnek, bennük égi és alvilági, testi és lelki erők szublimálódnak. A férfiasság és a nőiesség szimbólumai. A felfelé mutató a magasabb rendű dolgokra utal, fény felé törekvés, beavatás. A lefelé mutató a föld, a víz, a sötétség, az anyagba törekvés, materializálódás. Ez a kettősség az egész műben benne van. A halakon a világ hármas egységére utaló háromszögeken kívül félkörívek, rombuszok is, körök (a halszemeken kívül is). Ide is illik, amit Alkotói vallomásában így fogalmaz meg: „A legkülönbözőbb vonalak, foltok, pöttyök. Sima síkok. Pöttyökkel, vonalkázással megelevenített síkok. Hullámmozgás. Tagolt, gátolt mozgás. Ellenmozgás. Fonadék, szövedék: befalazott, befedett tér. Szóló-vonal, páros vonal. Vonal, amelyik elvész; majd vonal, amelyik a ködben megerősödik: »Dinamika«”…” (először 1956-ban jelent meg; Klipstein és Kornfeld, Bern. Fordította Tandori Dezső, 1975).

Aki hajóra száll, aki utazásra vállalkozik, annak tudnia kell, hogy kalandok, meglepetések, megpróbáltatások, veszélyek várhatnak rá. Az utazás maga a sors, az út az élet („életút”). Keresés, fölfedezés, valaminek (önazonosság? boldogság? halhatatlanság?) a megtalálása. A tao szerint az utazás célja a Halhatatlanok Szigete. A Bibliában az új hazára találás. Jung szerint az utazás az egyén önmagával való elégedetlenségéről tanúskodik, amely új horizontok felfedezésére ösztönzi.

Újjáteremtett utazás

A Klee-kép eredeti német címében benne van: tengeri utazás. Ezzel a festő egyértelműen utal a Szindbád-történet X. századi bagdadi rétegére – Tengerjáró Szindbád utazásai –, ezen keresztül az örök élet keresésére indult Gilgames-történetekre. Ez a mesés, varázsos történet évszázadok óta fogva tartja a művészek képzeletvilágát, ezért készülhetett számos változat (regények, filmek, rajzfilmek, versek, illusztrációk, zene stb.) belőle. Klee részben közvetíti Szindbád tengeri utazását, részben újjáteremti és beilleszti saját képi világába. Ezen a festményen a Klee-univerzum csaknem minden eleme fellelhető. Kleenél az utazás valójában nem is a külső világban, hanem a szubjektumban játszódik.

„Ímé, ez vagyok én!” Arthur Rimbaud (és még sokan mások) önmagukat jelenítik meg vízen sikló hajóként. „Hajó a Sors” – írja már a VIII. században Vej Jing-Vu.

S. Nagy Katalin


 Irodalom

  • Baumgartner, Michael: Paul Klee: Life and Work. Hatje Cantz, 2013.
  • Boulez, Pierre: Le Pays fertile Paul Klee. Gallimard, Paris, 1989.
  • Klee, Felix: Paul Klee. Ford. Tandori Dezső, Corvina Kiadó, Budapest, 1975.
  • Klee, Paul: Alkotói vallomás. Ford. Tillman J. A. Balkon, 1995/9.
  • Partsch, Susanna: Paul Klee, 1789–1940. Ford. Molnár Magda. Taschen/Vince Kiadó, Budapest, 2003.
  • Rümelin, Christian: Paul Klee: Leben und Werk. C.H. Beck, Munich, 2004.

Exkluzív elsőközlés
Készült 2013 novemberében, Budapesten

Comments

  1. Sz. Ferincz Mária says:

    Klee az egyik kedves festőm. Most, hogy mélyebben beleláthattam művészete és élete feltárulkozó rejtelmeibe, még jobban megszerettem. Köszönöm.

  2. Képszabó says:

    Nagyon klassz ez a kép, még nem ismertem, de azonnal megszerettem. Buddhista szelídséggel küzd ez a kis hős saját külső és belső ellenségei ellen. Inkább csak távol tartja a szörnyeket, amennyire lehet, inkább csak szelídíti őket a fegyverével. Csak akkor döf, ha nagyon muszáj…

    A legérdekesebb nekem, amit a lila színről írsz. Hogy a félelem ellenszere.
    Az ezoterikusok kedvenc színe ezzel új megvilágításba került nekem.

    És ezek a felnagyított pixelek a Klee-képek hátterében… Nincs számítógép, ami ezt ennél tökéletesebben tudná.

Hozzászólás a(z) Képszabó bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük