Lezárásképp… 3

::: A Képekről – SNK rovat búcsúja


Miközben a képelemző esszék harmadik sorozatát írtam – 2013 szeptembere és 2014 áprilisa között –, egyre inkább úgy éreztem, megtaláltam a választ arra a kérdésemre, amely miatt 1969-től több mint két évtizedig különböző módszerekkel kutatásokat folytattam. Leegyszerűsítve: kinek miért az a festmény, festő tetszik, ami, aki.

Tizenkilenc képet „rendeltek” tőlem családtagjaim, barátaim, jóismerőseim. Ebből tizenhetet meg is írtam. Egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy a választásoknak kifejezetten személyes okai vannak, és az elemezendő kép olyan, mint az ember, aki kérte. Vagy legalábbis számomra olyan a személy, mint az általa választott festmény.

Talán egyszer majd érdemes lesz erről is írni.

Az elkövetkező hónapokban nem szándékozom folytatni a képelemzéseket. Ezért egy ide illő idézettel búcsúzom: „Csakis a művészet révén léphetünk ki magunkból, tudhatjuk meg, mit lát valaki más abból a világmindenségből, amely nem ugyanolyan, mint a miénk, s melynek tájait ugyanúgy nem ismernénk, mint a holdbelieket. A művészetnek köszönhetően ahelyett, hogy egyetlen világot látnánk, a miénket, a világok sokaságát látjuk, ahány eredeti művész születik, annyi világ áll előttünk, s ezek mindegyike jobban különbözik a többitől, mint a végtelenben keringők egymástól…” (Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában. A megtalált idő, ford. Jancsó Júlia).

Köszönöm Zsubori Ervinnek, Horváth Irának, Sebes Katinak és Rajkó Andrea Fenyának sokféle segítségüket. Nélkülük ezek az írások nem készülhettek volna el és nem jelenhettek volna meg. Rajtuk kívül hálásan köszönöm annak a tizenhárom olvasómnak, aki kommentekben vagy levelekben rendszeresen visszajelezte, hogy figyelemmel kíséri az esszéket. Átsegítettek megtorpanásaimon, kételyeimen.

S. Nagy Katalin


Exkluzív elsőközlés
Készült 2014. április 13-án, Budapesten

Comments

  1. Arnolfini Szalon says:

    Az Arnolfini Szalon – és olvasói – nevében köszönjük ezt a fantasztikus szériát. Az gondolom, aki az SNK – Képekről rovatot végigolvassa, bátran beléphet bármelyik múzeumba, nem fog eltévedni…
    Zsubori Ervin

  2. Sz. Ferincz Mária says:

    Elemzéseidben a műalkotás végtelen, múltba-jelenbe-jövőbe ágyazódó jelentésrétegeiről írtál, meggyőzően. Kár, hogy nem folytatod tovább! Élvezetes volt a valóság feltárulkozását látni különböző korok művészeinek alkotásaiban. Köszönöm: Mari

  3. Hajdú Zsuzsanna says:

    Vermeerről szerettem volna tudni annyit legalább, hogy megjegyezzem a nevét. Véletlenül jutottam S. Nagy Katalin cikkéhez és – szövegvezetésének hála ! – egy picit a személyiségéhez is közel. Talán jólesik S. Nagy Katalinnak, hogy így megvallom ezen a 2014. október 19-i napon, hogy a számomra olyan új és olyan üde, mintha ma született volna… Persze, ajándékom is van, neki és magamnak: 8 napon belül elolvasom az összes cikket. Üdvözlettel: Hajdú Zsuzsanna /Szlovákia/

  4. snk says:

    Kedves Zsuzsa, köszönöm ezt a születésnapi ajándékot!
    SNK

Hozzászólás a(z) Sz. Ferincz Mária bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük