„Kizökkent idő”

::: Kovács Tamás 40 darabos grafikai sorozatáról


Kovács Tamás László 2018-ban Bolognában készült „Kizökkent idő” című 40 darabos grafikai sorozata irodalmi művektől kölcsönzi rejtélyes címét. A XIX. századi magyar költészetben több szerzőnél is felbukkan ez a formula (Vörösmarty Mihálynál, Vajda Péternél is; Kazinczynál például így: „Az idő kifordult sarkából”.) Philip K. Dick 1959-ben megjelent, „Time Out Of Joint” című tudományos-fantasztikus műve egy amerikai kisvárosban játszódik, a grafikák létrejöttének helyszíne pedig egy olasz kisváros. Az említett regény angol címe Shakespeare Hamletjét idézi, s magyarul Kizökkent idő címen látott napvilágot, Arany János fordításához igazodva. Hamlet a szellemmel való találkozás után a világ helyzetének és saját állapotának megbolydulására utal így. (Nádasdy Ádám 1999-es fordításában: „Kibicsaklott az idő. Átka rajtam: / Azért születtem meg, hogy helyre rakjam.”) De a Kizökkent idő fogalma számos kortárs művészt is megihletett, több műfajban is.

Kovács Tamás rendkívül tehetséges, kreatív fia 2018-ban Bolognában folytatja szobrász tanulmányait. Feltehetően ezért születtek ezek a szűkszavú, fegyelmezett, fekete tussal alkotott munkák az első, 1088 óta működű európai egyetem színhelyén.

Kovács Tamás: „Kizökkent idő” No1.
Kovács Tamás: „Kizökkent idő” No1.

A grafikus-szobrász Kovács Tamás sorozata intellektuális, a képzőművészeti nyelv megválasztásában és a míves kivitelezésben is kapcsolódik a fentiekben épp csak említett kulturális közeghez. A sorozatcím-választás nagyon is megfeleltethető a tudatosan szerkesztett egyes lapoknak csakúgy, mint a sorozat egészének, a zárt és nyitott, szimmetrikus és aszimmetrikus kompozíciók szabályszerűségének. Szervezettség és rend jellemzi az egyes lapokat, szemléletmódja alapvetően konstruktív, abban az értelemben, amit az eredeti latin szó, a konstrukció (felépítés, szerkesztmény) jelent.

Szilárd alapon

Fontos a sorozatot alkotó egyes képek formája: mindegyik azonos méretű, négyzet alakú, 17×17 cm-es. Maga az alapforma egyensúlyos, harmonikus, szilárd alapon álló. A négyzet univerzális szimbólum, a négy elem közül a föld megtestesítője, a földi teljesség hordozója. A teremtett érzékelhető anyagi világ. Jung szerint az anyag, a test, a valóság jele. Négy oldala miatt a négyes szám kapcsolódik hozzá (négy évszak, négy égtáj, négy bibliai paradicsomi folyó, négy evangélista, négy egyházatya és így tovább).

Különleges, érdes alapú a papír, amire a művész geometrikus jeleit és papírkollázsait elhelyezte. Ezt a fajta elegáns, igényes merített papírt ma már kevesen használják (Európában mindössze három helyen gyártják, Kovács Tamás saját vízjegye is belemerítve, a középkori mesterek hagyományát követve). Színe úgynevezett tiszta sárga; nem világos, nem sötét, nem tört sárga; se nem hideg, se nem meleg. Nevezik króm sárgának is, de leginkább némely virág sárga színéhez áll legközelebb (kikerics, nárcisz, pitypang). Alapszín, a látható fény spektrumában a piros és a zöld között helyezkedik el. Mivel a napsütés színének is mondják, pozitív értékekkel, örömmel, boldogsággal kötik össze.

Az alkotó részéről ennek a színnek a választása fekete tusrajzai és többnyire fekete-szürke papírkollázs-ragasztásai hátteréül nyilvánvalóan jó érzelmek, érzések keltésére szolgál. Mint a hordozó anyag, s mint a felület alapszíne, kifejezi azokat az indíttatásokat, amelyeknek szerepük lehetett a „Kizökkent idő” című sorozat létrejöttében Bolognában. Még egy kiegészítés: ez a sárga közel áll a tojáshéj sárgás színéhez, így feltétlen megemlítendő, hogy sok kultúrában ez a szín a termékenységhez és az újjászülető élethez kötődik. (A tojás pedig maga a teljesség. A buddhizmusban a tojáshéj az ember anyaghoz, testhez kötött létének a kifejeződése.)

Összekapcsolt hagyományok

A sorozat főszereplője a mai digitális kultúra adat-, hang- és képtárolója, a kör alakú CD (Compact Disc, kompaktlemez). Valójában nem a különféle műszaki specifikációjú információhordozók, hanem azok papírból kivágott hasonmásai, utánzatai vannak a képeken. Kollázsok a sárga felületen. A kortárs képzőművészetben a CD-k és a DVD-k műalkotó elemként is megjelennek, és nem csak a számítógépes technikával készült munkákon, hanem a hagyományos eljárásokkal készülteken is, a kompozíció egészébe beletervezetten. Gyakran megváltoztatják eredeti alakjukat és színüket is, megjelenésüket a többi képépítő elemhez illesztik. Vannak kortárs művészek, akik az eredeti CD-ket, DVD-ket szerepeltetik kiállítási tárgyként – átfestve, fóliázva, párba állítva, vagy akár többet egymás mellé sorolva. Kovács Tamásnál főszereplővé válnak minden egyes lapon, de ezek kvázi CD-k, csak olyanok, mintha azok lennének, csak utalások az adattárolókra. A grafikus szobrászművész így kapcsolja össze a képi hagyományokat: a XX. századi modernizmus egyik alapelvét és alkotó módszerét, a kollázst, illetve a 2000-es éveket meghatározó digitális kultúra szemléletformáló elemét. Néhány lapon a fenti fő forma fekete papírlap; ez utalás lehet a CD-t megelőző hanghordozóra, a fekete és ugyancsak kör alakú bakelitlemezre.

Kovács Tamás: „Kizökkent idő” No14.
Kovács Tamás: „Kizökkent idő” No14.

A művész által megtervezett, létrehozott CD-k a negyven lapon: töredékek. Teljes, ép forma nincs köztük, és mindössze öt olyan lap van, ahol csak egy cikkelynyi hiányzik. A CD/DVD-formájú ív, kettős kör tér vissza a képeken, hiszen kör alakú maga a vékony lemez, az adathordozó felület is, miközben középen is van egy kis kör, ami valójában egy üres terület, egy lyuk. Bármekkora az 1-től 40-ig számozott mű egyes lapjain a körszelet, mindig érzékelhető az üres kör nagysága is.

A kör a négy alapvető geometriai szimbólum egyike, akárcsak a föntebb említett négyzet, amely a sorozat minden egyes lapjának az alapformája. A gömb univerzális vetülete; számos hagyomány szerint a kozmosz gömb alakú (ez számos középkori ábrázoláson is látható). A kör tehát a világmindenséget jelenti, a határtalan teret, a korlátlan időt a végtelenben, egyszerre az abszolút semmi (avagy a nulla) és az isten anyagi valósága, az örökkévalóság. Mozgás a földi és a transzcendens között. Egyszerre végtelen és befejezett, nincs kezdete, se vége. A szent építmények alaprajza és a városalaprajzok egyik típusa. A különböző kultúrákban, vallásokban kiemelt jelentőségű szimbólum (az időé is, hisz a kerék forog). Jung szerint a kör a psziché teljességének archetipikus képe, az én szimbóluma.

Transzformációk

Kovács Tamás a fenti körértelmezéseket belerejti a kompozícióba, de áttételesebben, transzformációkon keresztül. Teljes környi papír CD-t nem ragasztott a felületre, csak fél vagy negyed köröket, körszeleteket. Teljes körforma mindössze kettő lapon látható, mintegy kisebb mellékszereplőként a nagyobb fő forma mellett. Az egyik szinte óra számlapjára emlékeztet (az óra körforgása), a másikban mintha egy elmosódott arc tükröződne. Ezek a kis körök akár az égi ciklusok, a bolygók körforgásának jelképei is lehetnek, a zodiákus részei. Négy lapon a nagy körformából egy szeletnyi, egy cikkelynyi hiányzik, de kiszakítottságuk ellenére is jelen vannak, szinte mintha arra várnának, hogy visszatérhessenek eredeti helyükre, és velük, általuk helyreállhasson újra a rend, a világ-egész. Kovács Tamás fél-, negyed-, harmad- és nyolcadkörei a teljesség felbomlásáról is szólnak.

A kör mágikus mivoltából (például a keltáknál) és abból, hogy a sors fogalmát is magába rejtheti (például a perzsa irodalomban), az következik, hogy az emberi arc sem maradhat ki a díszítő elemek közül. Két félkörívben látható fél arc, az egyik balról jobbra irányuló, a másik jobbról közép felé. Harmonikus, derűs női arcok, nyilván nem véletlenül, hiszen a kör maga az ókor óta női princípium, az archaikus ornamentikák egyik alkotó elemeként is a nőiességhez kapcsolódik. Az egyik fekete félkör felső végén játékos kivágás, mintha egy lovacska fejét formázná az ív. Ugyancsak játékos forma, amikor dísztárcsára emlékeztet a kollázskörből meghagyott három fekete körcikk és közöttük a sárga felület íve.

Kovács Tamás: „Kizökkent idő” No06.
Kovács Tamás: „Kizökkent idő” No06.

Néhol a félkör és a háromnegyedkör az ókeresztény templomok freskóinak, mozaikjainak tompa fényű óarany színét idézi. Ennek szimbolikus jelentése a bibliában mindig az isteni jelenléthez kapcsolódik; a Kovács Tamás teremtette geometrikus-spirituális közegben szakrális tartalmú, a hozzá kapcsolódó asszociációs és érzelmi viszony is a létezés nem valóságos dimenzióira utal. Goethe szerint „a világ megértésének szerve a szem”. A szemünk érzékeli a színeket – azaz a fényt –, a világosságot és a sötétséget. A színek érzelemkeltő szerepe közismert. A „Kizökkent idő” sorozaton is a visszafogott, nagyon esztétikus, finom érzeteket keltő színek indítják el a nézőben az emlékezést, a lelki folyamatokat, a gondolkodást, hogy hozzásegítsenek a kép, a kompozíció keltette élmények szavak nélküli felfogásához is. „A szín agyunk és a világmindenség találkozóhelye” – vallja Cézanne, a festőzseni a festés közbeni állapotról.

Fegyelmezett színhasználat

A sorozat darabjain szűkös, rendezett és fegyelmezett a színhasználat. Ez következménye annak a sárga felületnek is, amelyen megjelennek a visszafogott, konstruktív, geometrikus formák és a jelentéshordozó, érzéki és szellemi tartományokhoz kötődő színek. Kovács Tamás nem használja az úgynevezett egyszerű színeket (Arisztotelész elnevezése), azaz az elemek saját színeit (például: levegő=kék, tűz=vörös), ám nagyon is figyelembe veszi, hogy a sárga papír, amire fekete tussal rajzol és papírból kivágott körszeleteket ragaszt, nagyon erős, lendületes, uralkodó szín, egyszerre színe a földnek mint elemnek és hordozója a meleg intenzív fénynek, a napfény energiáinak a színe. Ez a fénnyel teli sárga az istenek és az emberek közötti közvetítő szín, a hit színe, ám az intellektusé, az intuícióé is.

Erről a domináns sárga alapról válik ki a kompozíciót meghatározó fekete vonalak – hol összetartó, hol széttartó – egysége. A színtanok, színszimbolikák a feketét a fehér ellentéteként értelmezik. A fehér az élet, a fekete a halál; a fehér a tökéletesség, a fekete a káosz; a fehér a transzcendencia, a fekete a lehetőségek nélküli semmi színe. Csakhogy ezen a sorozaton még a félkörívek, körszeletkék, CD-töredékek feketéi sem az ősi sötétség, a reménytelenség, a titokzatos mélység (a pokol) színei. Az élettől, a világtól való átmeneti elfordulás állapotainak jelzései, mint ahogy a hang- és képhordozó CD-k, DVD-k sem teljes egészként vannak a felületen, hanem részleteikben, azaz képet és zenét nem tudnak közvetíteni, de mégiscsak utalnak a képek és a zene jelképezte mindenségre. A fekete tusvonalak fentre, az ég felé nyílása, tekergőzése, dinamikus mozgása, gyakori megkettőzése messzemenően egyensúlyt teremt, a jövőt ígéri, a potenciális lehetőségeket, és – a térbe való kiterjedése, a mozgás fizikai és szellemi erőnléte által – legyőzi a fénytelen fekete semmit.

Kovács Tamás: „Kizökkent idő” No20.
Kovács Tamás: „Kizökkent idő” No20.

A fekete formákon, foltokon gyakran jelenik meg a szürke szín, mintegy természetes tartozékaként, kísérőjeként a fekete színnek. Melankolikus, kifinomult szín, semlegesnek, távolságtartónak is mondják, a keresztény szimbolikában viszont a lélek halhatatlanságát és a test halálát jelképezi, ugyanakkor az elhatárolódás, az egyedüllét, a magányosság színe. Az alkotó emberekre inspiratív hatású, sokak szerint a szabadság és a bölcsesség, intelligencia megtestesítője. Mások unalmasnak, közhelyesnek vélik, a színek ellentétének, az érzések hiányának. Ezeken a lapokon sokkal inkább pozitív jelentésű, mint negatív.

Befejezetlen ívek

A 40 önálló lapból álló sorozat egyes darabjait nézegetve feltűnik a vonalak jelentősége a kompozícióban. A vonal a kezdetektől, azaz a neolitikum óta fontos eleme a képzőművészetnek. Kovács Tamás ezeken a sárgán világító felületeken a vonaltípusok közül a folytonos vonalat használja, ez felel meg a határozottságnak, a lendületességnek, ahogy ezeket energikus kézmozdulattal jelekként rögzíti. Leggyakoribbak a befejezetlen ívek, amelyek olykor szinte kalligrafikusak. Gyakran kör, ovális vagy ellipszis részei, szinte alakzatokká egészíthetők ki. Utalás történik a keletiek szemléletét átható vonalszimbólumra (jin-jang) is, amelyek ívesen kapcsolódnak össze, ugyanakkor ívesen válnak ketté női és férfi szférára. Az életfa-ábrázolásokon látható íveket is megidézi, sőt a természetben megismerhető íves látványokat is (fényelhajlások, folyók, szőlőkacsok). Feltűnnek a zsidó szertartásokban használt sófár kürtök párhuzamos ívei is.

A több irányba mozgó íves vonalakhoz képest feltűnően kevés a felfelé, az ég felé törekvő függőleges vonal (világtengely, életfa). Kicsit több a vízszintes, de nem ez a két alapvető irány a meghatározó a kompozíciókban. Abban, hogy a sorozat egészét valamiféle mágikus szellemiség hatja át, és a töredezett, hiányos kép- és hanghordozók ellenére is rend, rendezettség van, szerepet játszik az is, hogy nem dominálnak sem a harcias függőlegesek (férfi princípiumok), sem a föld kapcsolatú vízszintesek (női princípiumok). A folytonosan változó, mozgásban lévő hullámvonalak feltűnő hiánya szintén hozzájárul ahhoz, hogy a sokfelé hajló, elmozduló, kanyargó ívek ellenére a lapokon nem keletkezik olyan feszültség, ami zavart, nyugtalanságot keltene a nézőben.

Egyensúly

A fölfelé és lefelé mutató irányok egyensúlyosak, a kompozíció teteje felé haladók az európai hagyományoknak megfelelően az ég, az égbolt, a jövő, a világosság felé mutatnak, a lefelé haladók a földi, anyagi és a földalatti világhoz közelítenek, a gyökerekhez, a tudattalanhoz. A balról induló vonalak a múlthoz kötődnek (valami történt, valamiről lemaradtunk), a jobbról indulók a jövő felé mutatnak (valami történni fog). Ezek által az idő is bekapcsolódik az egyes lapokon megjelenített történetekbe. A bal-jobb tengely fontos mitológiai oppozíció, már a prehisztorikus kori barlangokban található kézlenyomatoknál is elkülönül, hogy a bal oldal és a bal kéz a női princípium, a jobb oldal, a jobb kéz a férfi. Egyiptomban a bal oldal Íziszhez, a jobb Oziriszhez tartozik. Az európai misztériumjátékokban a bal a pokol, a jobb a mennyország. A képzőművészeti ábrázolásokon hagyományosan a képtér bal oldala a múlt, a titok, a gát, az akadály, a pesszimizmus, míg a képtér jobb oldala a jövő, a külvilág, a siker, az optimizmus. Kovács Tamás lapjain legtöbbször a képtér közepe hangsúlyos, ritkábban húznak a témák jobb felé és alig-alig bal felé. Egyensúlyos a képtér alsó és felső része, valamint a közepe is, azaz egyensúlyban a múlt, a jelen és a jövő, érzelem és értelem, anyag és szellem, ösztönök és ego.

Kovács Tamás: „Kizökkent idő” No40.
Kovács Tamás: „Kizökkent idő” No40.

„Kizökkent idő” – állítja a sorozat címe. Vagy talán mégsem. Talán inkább helyreállt, újra megtalált időről beszélhetünk. Kovács Tamás munkái bizonyítják, hogy mégsem esett szét a világ, nem bír szétesni, akárhányszor zökken is ki, újra meg újra összerakható, valamiképp újra meg újra összeáll kerek egésszé. Gyakran felbolydul a világ rendje, ám mindig visszaáll a működése – nem utolsósorban a művek által.

S. Nagy Katalin


Elsőközlés | Forrás: a szerző archívum
Készült 2018 októberében, Budapesten | Hovatovább: Kovács Tamás László honlapja

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük