Jan Vermeer van Delft: Leány gyöngy fülbevalóval

::: Képekről No13 – Horváth Irának


Az 1665-ben festett portré Turbános nő címen is ismert. Johannes vagy Jan Vermeer ekkor 33 éves; még van tíz éve a munkára. A következő két évből még három portréját ismerjük: Leány portréja (Metropolitan Museum of Art, New York), Fuvolás lány (National Gallery of Art, Washington) és Leány vörös kalapban (National Gallery of Art, Washington).

A fiatal lányt oldalról látjuk, ahogy a festő – valaki, a néző – felé fordul. Szép formájú, kissé ovális fejét enyhén oldalra hajtja, szája megnyílik, melankolikus tekintetét a nézőre, valakire – a festőre – függeszti. Az egymásra nézésnek az a ritka pillanata, amikor a festő és a modell tekintete összekapcsolódik. Mintha mondana valamit, de az is lehet, hogy a szavak már elhangzottak, és a párbeszéd folytatására várna csendes mozdulatlanságban. Egyszerű, tiszta szerkesztés.

A széles arccsont ellenére lágyan, finoman ívelő arcon hajnalt idéző pír dereng, ívesen felszökő keskeny szemöldök, a formás orr fölött magas homlok, amelynek egy részét a turbán eltakarja. Az egzotikus hangulatú – a XV. század óta kedvelt, népszerű – turbán tetejéről fátyolszerű, sárga anyag omlik a vállára, a dísztelen barnássárga kabátra. Fülében nagy, hosszan lenyúló, könnycsepp alakú, áttetsző gyöngy ragyog, egy része arany fényben, kiemelkedve a háttér nagy, sötét felületéből. Ez a legfeltűnőbb jegy a festményen, különösen a tökéletesen fehér, fénylő, vastag, amorf folt, erőteljes ecsetnyom. Hasonló fehér vakít ragyogó élesen a galléron, amelyhez a különleges gyöngy csaknem hozzáér.

Jan Vermeer van Delft: Leány gyöngy fülbevalóval (1665; olaj, vászon; 44,5×39 cm; Mauritshuis, Hága)
Jan Vermeer van Delft: Leány gyöngy fülbevalóval (1665; olaj, vászon; 44,5×39 cm; Mauritshuis, Hága)

A gyöngy a kagylóba hulló harmatcseppből születik. A teremtő nőiség, női szépség szimbóluma. Aphrodité, a szerelemistennő gyöngykagylóban utazott Ciprusra, ahol születése idején a tengerből partra szállt. Az Énekek éneke (Ószövetség) a tökéletességre, szépségre utalva nevezi a menyasszonyt a „gyöngyök asszonyának”. Izsák is gyöngy fülbevalót küld jegyajándékul Rebekának, amikor feleségül kéri. A gyöngynek a keresztény művészetben is spirituális jelentése van. Szűz Mária és az angyalok ruháin, fejdíszein láthatók gyöngyök (például Jan van Eyck genti oltárán).

Ez a vakító fehér maga a tökéletesség, a tisztaság, az ártatlanság. És tegyük hozzá: az ifjúság. A fiatalság, amely még innen van az élet sötét oldalain, a tapasztalatok keservességein. És maga a csend. Az a csend, amely a mindössze 33-34 Vermeer-festményből tízegynéhány műnek a leglényege.

Kékek és sárgák

A kék turbán ultramarinkék (oltre mare, mondják az olaszok, tengeren túli, mert valaha onnan szállították). Lazúrkék, tintakék, mélykék, melyben fehérek is vannak (ezért ölt némely nyomaton, illusztráción lilás árnyalatot). Bogyókék, borókakék, kökénykék. Tenger, víz, ég, megnyugvás, hűség, elmélkedés, tágasság, végtelenség. (A turbán török hatásra terjedt el a XVI–XVII. századi németalföldi viseletben. A mohamedánoknál Allah színe a kék.) A fejfedő tetejéről lazán aláhulló anyag sárga, rezedasárga (selymet is színeztek vele), melegsárga, nápolyisárga belefestéssel, alul pedig kék, fényfoltokkal. A sárga a nap, a világosság, az örök fény, a maradandóság. A jóság, a melegség, a tudás. Boldog érzések, aktivitás, erő. Érték, anyagi és transzcendens értelemben is. A Vermeer-kékről és Vermeer-sárgáról már írtam az előző esszésorozatban, amikor az elmélyülten gondolkodó geográfus kapcsán (A geográfus,1668–1669 k.; Kunstinstitut, Frankfurt am Main) a híres Proust-sorokat is idéztem. A kék és a narancssárga kiegészítő, komplementer, azaz a színkörben egymással szemben álló, egymást fehérre kiegészítő színek. A kabát okkerbarna, sárgásbarna, ez földszín, a fénylő kékhez és a ragyogó sárgához képest nagyon is e világi, valóságos.

Jan Vermeer van Delft: Leány gyöngy fülbevalóval (részlet)
Jan Vermeer van Delft: Leány gyöngy fülbevalóval (részlet)

Az arcot talán egy kis arcpirosító színezi, inkább barackszínű, mint rózsás, inkább a természetes szépség kiemelésére, mint a hiúság jelzéseként. Az ajkak élénkpirosak, élettel, vérrel telik, hiszen a lány fiatal, tizenéves korának végéhez közeledik. A száj szegletében fehér fénypötty, és az alsó ajak közepén is csillog három. A lenyűgöző szem színe zöld, némi szürkés árnyalattal, és mindkét szemgolyóban egy-egy fehér fénypont világít. Válaszul a könnycsepp alakú fülbevaló gyöngyön vakító fehér foltjára, felerősítve amúgy is erős, ütős hatását.

Kizökkenthetetlenül

Vermeer másként fest, mint a korabeli németalföldiek. Rembrandt sikeres tanítványai, köztük Vermeer állítólagos mesterei olyan finoman rakják fel a festéket, hogy a felület a zománc simaságával vetekszik (például Gerard Dou, az úgynevezett leideni „finom festő” iskola alapítója, Gabriel Metsu és sokan mások). A faktúra gazdagsága növeli a színek ragyogását. Vermeer hol sima, hol szemcsés, hol pontozó, szinte pointillista technikával alakította a felületet, a kis festékszemcséknek különös jelentőségük van a hatás, az érzékelés szempontjából. Látszik, hogy lassan, körülményesen dolgozott (évente két-három képet festett), a vászon minden egyes kis darabkáját gondosan, figyelmesen, pontosan alakította. A hangsúlyokat a három alapszínre: a világosabb kékre, a napsárgára és a pirosra helyezte, a feketéket és fehéreket is ezek kiemelésére használta. A fény mozgása, remegése, ahogy a napfény megcsillan az anyagokon, átlényegíti a színfoltokat.

Nagyon finom ecsetekkel dolgozhatott. A hagyatéki leltárból tudjuk, hogy műtermében, a házuk legfelső szintjén két festőállvány, három paletta volt a számos ecset és festék mellett. Finom, igényes kivitelezésű képeihez olajfestéket használt. A lassan száradó olajfesték színei mélyebbek, fényesebbek, tüzesebbek. Együtt alkalmazta a világos és mély tónusú színeket. A tiszta színek használatával megelőzte korát, akárcsak a színpöttyök, fénypöttyök, apró pontok felületalakító hatásával a színes vastag festékfoltok mellett. Ezért is kedvelhették annyira az impresszionisták, különösen Pissaro és Van Gogh. Tudatos művész, rendszerető, gondolkodó, tárgyszerű, pontos megfigyelő, fegyelmezett intellektusú alkotó, precízen dolgozik, nyugodtan, higgadtan, kizökkenthetetlenül.

Pedig az 1665 és 1667 közötti időszak, amikor a négy fiatal lány portréját festette, nem a nyugalom ideje a gazdag, gyarapodó Hollandiában. A második angol–holland tengeri háború időszaka ez, amely – a józan kormányzás ellenére is – a tengeri hajóutakról származó anyagi erőforrásokért folyik. Meg a fénytörést tanulmányozó Descartes-é (Hollandiában él), a hullámelméletet és az órát megalkotó Huygensé, a 247 mikroszkópot összeállító Leeuwenhoeké és a lencsekészítő Spinozáé (Tractatusa 1670-ben jelenik meg). Utóbbi kettő egy évben született Vermeerrel, s mindhármat a világ, környezetünk, közegünk és önmagunk megértéséből fakadó mértékletesség mint a legmagasabb rendű erény tisztelete jellemezte (egyébként Vermeer korai halála után Leeuwenhoek a hagyaték kezelője). A matematikába és a tudományba vetett hit, valamint a csillagászati műszerek előállításának időszaka ez. Van áthallás, nagyon is van, a korabeli holland tudomány, technika, filozófia és Vermeer munkássága között. Vermeer precizitása, anyagszeretete, fénykutatásai, alapos megfigyelései, racionalitása, mértékletessége, a dolgok megmutatása a maguk valóságában, úgy, ahogy megmutatkoznak: a korabeli természettudósok jellemzője.

A geometria fontossága

„Hűséges kézzel és állhatatos szemmel” – idézi Robert Hooke Micrographiáját (1664) Svetlana Alpers a XVII. századi németalföldi festészetről szóló igényes elemzésében. Vermeer még a fényt is olyan természetesen, pontosan mutatja meg, mintha kutató természettudós volna. Mindig mindenki, aki írt Vermeerről, igyekszik megfogalmazni, mit jelent művészetében a fény, viszont kevesen figyelnek fel a geometria fontosságára műveiben. Vermeer csaknem absztrakt festő, figurativitása mellett – ellenére – is, épp a geometria iránti érdeklődése miatt.

Kortársak Rembrandttal, még ha nem egy generációhoz tartoznak is; Vermeer jelentősen fiatalabb (1606 és 1632 a születési évük), ám alig néhány évvel éli túl (1669 és 1675 a haláluk dátuma). Vermeer állítólag 1650-től Rembrandt Delftben élő tanítványától, Carel Fabritiustól (1622–1654) tanult; ez nem bizonyított, valószínűleg nem voltak mesterei. Rembrandt a világváros Amszterdamban, Vermeer a nyugodt kisvárosban, Delftben. Rembrandt élete nagy ívű, tele fordulatokkal, konfliktusokkal, tragédiákkal, rengeteg tanítvánnyal, számos modellel, rendkívüli mennyiségű, műfajilag, tematikusan is sokféle festménnyel, grafikával, egyetlen életben maradt fiúgyermekkel. Vermeer rövid életéről annak ellenére keveset tudunk, hogy John Michael Montias négyszáznál több dokumentumot gyűjtött össze róla. Számszerűen keveset festett. 11 gyermeket nevelt. Rembrandt szenvedélyes, indulatos, nyughatatlan lehetett, Vermeer egyensúlyos, fegyelmezett, zárkózott.

Nemcsak a XVII. századi németalföldi képzőművészet utánozhatatlan, egyedülálló, felülmúlhatatlan szakmai felvértezettségű művészei ők ketten, hanem az egész európai művészet stilárisan, ikonográfiailag, esztétikailag megkülönböztethető, rendkívüli képességű alkotói. Nagyon eltérő alkatú, más érzelmi megnyilvánulásokkal, érdeklődési körrel rendelkező, ám az ábrázolás minőségét tekintve nagyon is azonos igényességű alkotók. Évek óta egyre inkább azt gondolom, hogy a kiemelkedően egyedülálló művészek – a festészetben például Jan van Eyck, Leonardo, Rembrandt, Vermeer, Monet, Klee – épp az ábrázolás minősége, a szakma ismerete, a munkához való viszony, az alkotói igényesség miatt emelkednek ki még a legjobb, a nagyon-nagyon jó művészek közül is.

Nyugalom, biztonság, bizalom

Térjünk vissza a Leány gyöngy fülbevalóval című festményhez. „Észak Mona Lisájának” is nevezik rejtélyessége, sejtelmessége és egyszerűsége ellenére is megragadó mivolta miatt. A bájos, tiszta arcú fiatal lány még innen van a szerelmen, még ha vérpiros, nyitott ajkai és fülében a gyöngy mutatják, hogy már a titkos nőies vágyak, némi hiúság is megjelentek. Ez azonban még a természetes kislányos hiúság, nem az érett nő csábításra késztető hiúsága (vanitas). Vermeer kevés ismert festményéből többön is szerepelnek gyöngyöket, gyöngysorokat és szalagokat viselő nők (A gyöngysor, 1664 k.; Gitáron játszó nő, 1672 k.; Virginál mellett álló hölgy, 1673–1675), akik már küzdenek a „bűnökre” csábítás és az erény kettős szorításával, és többön szerepelnek a szerelmi kísértésekkel szemben is önfegyelemmel felvértezett, cicoma nélküli nők, akik csak egyszerű fehér vagy vajszínű fejkendőt viselnek (Nő vizeskancsóval,1664–1665). Ezt a kislányt még nem szorítják a testi vágyak, de nagyon is tisztában van azzal, hogy nő. Rejtettek az érzelmek, nyugalom, biztonság és bizalom árad a sugárzó tiszta, kissé hideg színekből, fényből és a tartózkodó, bájos arcból, a figyelő, érzékeny tekintetből. Ugyanakkor valami merészség is van ebben az arcban, tekintetben. És szomorúság, melankólia. (Gyakran áll módomban megfigyelni 18–20 éves tanítványaim arcán ezt a megfoghatatlan szomorúságot a kamaszkor után, a felnőttkor küszöbén. Eleinte magánéleti problémákra gyanakodtam. Derűs, szeretetteli családban, kielégítő párkapcsolatban élő jó tanulók arca is sokszor ilyen.) Akkor? A jövő árnyai? A gyerekkor elmúlása? Ismeretlen holnapok? Hihetetlen, hogy Vermeer ezt is tudta, és érzékeltetni, láttatni volt képes.

Jan Vermeer van Delft: Leány gyöngy fülbevalóval (részlet)
Jan Vermeer van Delft: Leány gyöngy fülbevalóval (részlet)

Az az intimitásra fogékonyság, amely Vermeer egyik fő jellemzője, az emberi arckifejezések rendkívüli megfigyelőjévé teszi őt. Ugyanavval az alapossággal, módszerességgel, pontossággal, nyugalommal közelít az emberi archoz is, mint a szobabelsőkhöz, műtermekhez, tárgyakhoz, textíliákhoz. S nemcsak a lányok, nők arcához, hanem a geográfuséhoz és a csillagászéhoz is (A geográfus, 1668–1669; Az asztronómus, 1669 k.). Ugyanaz az intimitás, bensőséges viszony, mint ami a közvetlen környezethez köti. Ember és mindennapi környezete elválaszthatatlanok, még ha csak egy kendő, egy turbán, egy gyöngy, egy kabát látszik is abból, mint a fiatal lányok portréján.

Kikezdhetetlen jelenlét

Végül is: ki ez az örökkévalóságnak megőrzött lány? A csend is időtlen, amely körülveszi. Egyetlen pillanat pedig az egész, egyetlen mozdulat, tekintet a múló időben, amelyet a festő így rögzített, hogy az idők végezetéig – az európai kultúrában mindörökké – jelen van ez a lány. Jelenvalósága, jelenléte kikezdhetetlen. André Malraux, aki Vermeer képeinek szereplőivel is sokat bíbelődött, azt állítja, hogy a festő tizenegy gyermekéből a második lány ő, jómódú anyai nagyanyjának kedvence. Malraux szerint apja és anyja arckarakterét örökölte. Mások inkább Griat szolgálóval azonosítják, mint például a New York Times bestsellere, Tracy Chevalier regénye és Peter Webber 2003-as filmje.

Akkor még én is hozzáteszek valamit: bennem ez a lány egy 28 évvel ezelőtti kedves tanítványomat idézi meg, akit a nyolcvanas években négy éven át tanítottam a Közgazdasági Egyetemen. Nyugalma, fegyelme, belső csendje, rendje a mai önmagára is hasonlít, és a lányára, aki most annyi idős, mint a festményen látható leány.

S. Nagy Katalin


Irodalom

  • Arasse, Daniel: Vermeer: Faith in Painting. Princeton University Press, Princeton, NJ, 1996.
  • Liedtke, Walter (with Michiel C. Plomp and Axel Rüger): Vermeer and the Delft-School. Yale University Press, New Haven, London, 2001.
  • Schneider, Norbert: Vermeer, a festői életmű. Ford. Mesterházi Mónika, Taschen/Vince, Budapest, 2004.
  • Bailey, Anthony: Vermeer (Delft látképe). Ford. Borbás Mária, M. Kiss Zsuzsa, Láng Rózsa, Helikon, Budapest, 2005.
  • Cant, Serena: Vermeer and His World: 1632–1675. Quercus, London, 2009.

Exkluzív elsőközlés
Készült 2013 februárjában, Budapesten | Hovatovább: Mauritshuis, Hága

Comments

  1. Turbuly Éva says:

    Nagyon szép ajándékot kaptál, Ira!
    Ez a kép egészen fiatal korom óta nagy kedvenc. Még egyetemista koromban sikerült róla szereznem egy jó, vászonra kasírozott eredeti méretű változatot az NDK kultúra boltjában :) a Deák téren. Sokáig ott volt a lakásunk falán. Azt hiszem, azt éreztem akkoriban, hogy ez a lány én vagyok. Vagy az, aki szeretnék lenni.
    Köszönjük, nagyon.

  2. Draskovich Edina says:

    Mielőtt elkezdtem olvasni, indításként rápillantottam a képre, amit egyébként jól ismerek. Hálás voltam a főszerk. úrnak hogy ilyen nagy felbontásban tálalja nekünk. Hirtelen bevillant, hogy a gyöngyfülbevalós lány emlékeztet valakire. A cikk utolsó bekezdésénél már biztos voltam abban, hogy ugyanabból az arcból merítettünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük