::: A Képekről – SNK rovat beköszöntője
Hogyan tehetnénk láthatóvá a láthatatlant?
Miként képzelhetnénk el az elképzelhetetlent?
Hogyan fejezzük ki a határtalant, a korlátlant,
az ésszel megbonthatatlant?
Damaszkuszi János, Oratio I. i. sz. 726–730.
Az 1987 és 1992 között írott képzőművészeti esszéimből 1993-ban jelent meg a Föld-hajó (Liget-könyvek) kötet. Eztán a Farkas István- és az Ország Lili-monográfiákon dolgoztam. Majd másféle feladataim kötöttek le, a tanítás mellett (tanszékvezetés, főiskola létrehozása, tankönyvek szerkesztése, írása és hasonlók). Csaknem húsz évet kellett várnom, míg újra elővehettem a legkedvesebb festményeim, hogy megírhassam azokat a képelemzéseket, amelyek közül most az elsőket tesszük közzé. S azután sorban a többit…
Az unokáim mellett sok-sok mindent kedvelek: szépirodalmat olvasni, madarakat és virágokat nézegetni, vízparton ücsörögni – sorolhatnám tovább –, de legeslegjobban a festményeket Altamirától, a barlangrajzoktól Kleeig, Rothkóig. Tanítási tapasztalataim szerint sokakat közelebb visz a képekhez, ha beszélünk róluk. Ezért írom ezeket az esszéket, amelyek végén – főként tanítványaimra gondolva – néhány szakkönyvet is javaslok.
S. Nagy Katalin