Egy elemző művész döntései

::: Németh Géza kiállítása elé


Ez egy szokatlan megnyitó szöveg, abból az alkalomból, hogy Németh Géza egy hete töltötte be a 70. születésnapját, én pedig egy hét múlva töltöm majd be azt… Gézát 1968-ban ismertem meg, Bálint Endrénél, aki a hatvanas évek egyik vezető avantgárd művésze volt (a másik Korniss Dezső). A fiatal modernek egy része Bálinthoz zarándokolt megmutatni, hogyan halad a festővé válás cseppet sem könnyű útjain, a másik részük Korniss kritikáit hallgatta. Németh Géza rendszeresen vitte munkáit a mesterhez, aki akkor még a legendás Rottenbiller utcában lakott, feleségével, költő fiával és sógornőjével, Vajda Júlia festőművésszel, aki – ha valaki nagyon akarta – elővette a féltve őrzött Vajda Lajos-grafikákat és -képeket. A fiatalon meghalt Vajda volt a modern magyar képzőművészet emblematikus alakja. Gézával mi 24 évesek voltunk. Ebben a szellemi közegben indult mindkettőnk pályafutása.

Már abban az évben, 1968-ban rendeztem bemutatót neki a rákosligeti művelődési házban, amely havonta egy alkalommal éveken át találkozó és beszélgető helye volt a tűrt és tiltott képzőművészeknek, illetve az oda kizarándokoló 200–250, a modern kortárs művészetben hívő értelmiséginek. Azután 1970-ben az Eötvös Klubban rendezhettem kiállítást Németh Gézának, Váli Dezsőnek és Péter Vladimírnak, mindhárman kezdők és a Vajda–Bálint körhöz tartozók, pályakezdő műveik, szemléletük alapján.

Később még hat kiállítását rendeztem, nyitottam meg Németh Gézának. 1993: Balassi Könyvesbolt Galéria; 2000: Sziget Galéria; 2003: Róma, Magyar Intézet; 2008: Körmendi Galéria; 2009: Vác, Arcus Galéria; 2014 – ez a mostani, itt. Többhöz katalógust is írtam, az előbb említetteken kívül az 1993-as New York-i, az 1996-os arizonai és a 2007-es párizsi bemutatkozásaihoz is.

KÖZÖS MUNKÁK

Monográfiák az Arthis kiadó gondozásában
Monográfiák az Arthis kiadó gondozásában

Egy volt közgazdász tanítványom 1991-ben váratlanul jelentős pénzt ajánlott egy Ország Lili monográfia megjelentetéséhez. Németh Géza azonnal létrehozott egy művészeti könyvkiadót – Arthis néven –, s megcsináltuk az igényes kiállítású Ország Lili kötetet. Én megírtam, Géza megtervezte, végigkövette a nyomdai folyamatokat, a könyvvé válást. Azután 1994-ben megjelentette a Farkas István nagymonográfiát. Az addig méltatlanul elfeledett nagy formátumú európai festő, Farkas István ezzel a könyvészetileg kiváló kötettel láthatóvá vált a galériások, műgyűjtők, műértők körében. Németh Géza rengeteg időt, munkát tett bele ebbe a pompás könyvbe, majd a második kiadásba, s az 1999-es angol és a 2002-es olasz kiadásba is (az olasz nyelvű kiadvány a Rómában, az előkelő, nagy hatású Vittorio Emanuelében rendezett átfogó Farkas-kiállításhoz készült). Közben 1995-ben még egy párizsi festő barátomnak, Paul Hargittainak is készítettünk egy magyar és angol nyelvű könyvet. Mi mással hálálhattam volna meg Gézának az Ország Liliről és a Farkas Istvánról szóló kötetek megjelentetését, minthogy róla is írtam egy monográfiát, amelyen ugyanúgy sokat dolgoztunk együtt, mint az előzőeken. 1995-ben jelent meg; akkor 51 évesek voltunk, pályánk csúcsán talán.

Még két személyes, de fontos esemény… Miközben a Farkas monográfiát készítettük elő, az akkor 5-6 éves unokámnak Géza különböző méretű fadarabokat és sokféle festéket, ecsetet adott időtöltésül. Tomi szerint ez indította el a pályáját; most 25 éves és ugyanazon az egyetemen szerzett dizájner diplomát, mint Géza lánya, Dóra. Amikor pedig 2006-ban egyik festő barátom közvetítésével rátaláltam álmaim tágas, nagyszerű lakására egy budai szecessziós polgári házban, akkor azt Géza tervezte át és újíttatta fel, rám méretezve.

Mindezeken túl számos mozzanat is megemlíthető volna. Például, hogy neki köszönhettem a megrendítő élményt: Keith Jarrett varázslatos kölni koncertjét. Akkor még a VIII. kerületi Csepreghy utcában lakott, én pedig albérletben. Mindketten szegények voltunk, magabiztosak, 31 évesek és bizonyosak a jövőnkben. Melyet Vajda, Bálint, Rákosliget, az Eötvös klub alapozott és a kölni koncert erősített.

Prédikátorok könyve, 3. rész, 1. sor: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak… 9. sor: Micsoda haszna van a munkásnak abban, amiben ő munkálkodik?… 15. sor: Ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt… 22. sor: Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része a világban…”

KULCSSZAVAK A KÉPEKHEZ

Németh Géza: Munkák 1978-2008 című kötete (Körmendi Galéria, 2008)
Németh Géza: Munkák 1978-2008 című kötete (Körmendi Galéria, 2008)

Németh Géza legújabb tárlata az Artézi Galériában nyílik; azon a kiállítóhelyen, amelyet ő hozott létre – barátainak bemutatkozási lehetőségként, és a mi örömünkre. Az elmúlt évek műveiből válogatott anyag felvezetését egy idézettel kezdeném, Németh Géza 2008-ban megjelent könyvéből: „A térnek van olyan határterülete, ahol a pontos jelentés elmosódik, mintegy kinyitva egy metamorfózis lehetőségét. Ez a határterület – bizonytalanságából adódóan – egy kezdődő mozgás vagy változás érzéseit váltja ki. Ez konkrétan úgy jelenik meg, hogy például mást látok, mint ami ténylegesen ott van, de azt is tudom rögtön, hogy tévedtem.” Ez az idézet lényegre mutatóan fogalmazza meg, ami Németh Géza festészetének 1968 óta alapvető jellemzője. Kulcsszavak a képek megközelítéséhez: tér, határterület, mozgás, metamorfózis. Realitás, illúzió, a látvány újraértelmezése.

Németh Géza alkotómódszerének egyik jellegzetessége, hogy sorozatokat fest, s az általában négy-nyolc darabból álló sorozat együtt egy egész, vagyis az önállóan is ható, értelmezhető egy-egy komplett mű nemcsak a sorozat alkotóelemeként és egyszerre önálló entitásként közelíthető meg, hanem egymást erősítve, összekapcsolódva közvetítenek más minőségű és összetett tartalmat. Sokkal többről van szó, mint rész és egész viszonyáról.

 A VALÓSÁG MÁSIK ARCA

Németh Géza: Asóka kereke, 2009 (A valóság másik arca című kiállítás anyagából)
Németh Géza: Asóka kereke, 2009 (A valóság másik arca című kiállítás anyagából)

A mostani kiállítás kapcsán katalógusban is reprodukált, nyolc festményből álló sorozat – A valóság másik arca – azonos (120×120 centiméteres) méretben és azonos technikával készült, vászonra: akryl, digitális nyomat, vegyes technika. A civilizáció által megbolygatott természet, az ember által létrehozott gépi maradványok, élő és élettelen diszharmonikus, de elválaszthatatlan egyvelege, organikus és mesterséges formák. Mitologikus utalások.

Az sem véletlen, hogy ez a sorozat is nyolc önálló festményből áll össze teljessé. A nyolcas a legtöbb kultúrában, vallásban a zártságot, fegyelmezettséget és kiszámíthatóságot, a szellemiséget és a végtelen lehetőséget jelenti, ugyanakkor erős érzelmek hordozója. Az univerzális rend megtestesítője. Németh Géza gondolkodó, elemző művész, akinél tudatos döntés a képen belüli alkotóelemek viszonya, s ugyanakkor a sorozat egyes darabjainak egymáshoz való viszonyulása is.

S. Nagy Katalin


Részben átvett újraközlés | Forrás: a szerző és Németh Géza archívuma
Jelen szöveg Németh Géza A valóság másik arca című kiállítása előtt elhangzott megnyitóbeszéd és a tárlathoz készült katalógus előszavának egybeszerkesztett változata | Elhangzott 2014. október 11-én a budapesti Artézi Galériában, illetve megjelent a megnyitóra publikált kiadványban | Hovatovább: digitális katalógus | Németh Géza honlapja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük