Szövések, festékek, növények mindentudója

::: Csókos Varga Györgyi emlékére


A Szent Miklósról szóló írás befejezéseként írtam, hogy életem egyik legfontosabb embere Mikulás-napon született. És most kénytelen vagyok folytatni: Mikulás napon halt meg 87 évesen Csókos Varga Györgyi, ez a különös, rejtélyes reneszánsz mesterember, színek, szövések, festékek, növények mindentudója, akihez évtizedek óta zarándokoltam Etyekre tanulni a számomra szinte megközelíthetetlen anyagismeretet, virágokban, gyógynövényekben rejlő titkokat, a színek létrehozásának misztériumát. S vittem hozzá barátokat, festőket.

Nála mintha visszamennénk az idők mélyére, a hagyományok kútjához egy sok nyelven beszélő, olvasó, sokfelé utazott, szokatlanul művelt vezetővel. Számomra ő testesítette meg az európaiságot: az Ó- és Újszövetségi, a görög-római alapokat, a paraszti kultúrát és a modernitást egyszerre, egy személyben. Ahogy illik Európa más tájain.

Csókos Varga Györgyi (Fotó: Zsubori Ervin, 2011)
Csókos Varga Györgyi (Fotó: Zsubori Ervin, 2011)

Még a hetvenes évek végén ismertem meg, Borbély Jolán etnográfusnak köszönhetően, akivel egy intézetben dolgoztunk, csak más-más részlegben. Épp Telkibányán és Sárospatakon vezettem lakáskultúra-, lakásmód-kutatásokat, s a paraszti tárgyakról igyekeztem minél többet megtudni. Csókos Györgyit olyannak láttam, mint a századelő angol szüfrazsettjeit, igazságkeresőnek, szakmái mellett rendkívül pontos szakismeretekkel rendelkezőnek, elkötelezettnek, kemény asszonynak, okosnak, individualistának, kívülállónak és nagyon magányosnak.

Egy alkalommal etyeki műhelyében megjelent egy nagyszerű keramikus, akit évek óta nagyon kedveltem emberi minőségéért s munkáiért is. Hát ti ismeritek egymást? kérdeztem meglepődve. A lánya vagyok – nevetett Donna. Kiderült, hogy egy szobrász fiát is régről ismerem, sőt a férjét is a kecskeméti művésztelepről. Valahogy azt hittem, nincs is családja, csak tanítványai. Nyolc gyereket szült és nevelt fel.

Csókos Varga Györgyi (Fotó: Zsubori Ervin, 2011)
Csókos Varga Györgyi (Fotó: Zsubori Ervin, 2011)

Abban a szerencsében volt részem, hogy 1996-ban, 1997-ben és 1998-ban három-három napra eljött Nagykanizsára, a Soros Alapítvány által három évig finanszírozott, általam vezetett Vizuális nevelés program keretében a főként zalai, somogyi falusi és kisvárosi tanítóknak, rajztanároknak a szövés alapjait tanítani. És mindent a színekről, festékekről, természetes szövőanyagokról, természetes festékekről, festőnövényekről (körülbelül negyvenet be is mutatott!). Ott ültem lenyűgözve, szájtáti gyermekké váltan órákon át: tőle, tudásától, ahogy azt közvetítette, és a hallgatók, tanítók, rajztanárok reflexióitól, és a munkáktól, melyek az ő kisugárzásában és igényes szakmaisága révén jöttek létre. Talán Klee taníthatott így a húszas években a Bauhausban…

Csókos Varga Györgyi (Fotó: Zsubori Ervin, 2011)
Csókos Varga Györgyi (Fotó: Zsubori Ervin, 2011)

A szüfrazsettek a nők egyenjogúságáért küzdöttek. Átélhettem, milyen az igaz ember, aki számára mindenki egyenlő, s aki biztos mások tehetségében, és így azzá is válnak a vele dolgozók. A nyári táborokban is vállalt néhány napot, keramikus lányával és faszobrász fiával együtt. Fantasztikus volt! (Formatervezőnek tanuló 24 éves unokám ma is emlegeti, mint meghatározó élményt; akkor 7-8 éves volt.) Valószínűleg így születhettek a mitológiák… Még ma is mitológémák keringenek tanításairól, munkáiról, a művésztelepről Nagykanizsán. Jogosan.

Életrajza olvasható az interneten. Két könyvét mindenkinek ajánlom, aki hisz vagy hinni szeretne a csodákban, a mesterség fontosságában, a „minden mindennel összefügg a mikro- és makrokozmoszban” bizonyosságában, és akit égi magasságokba repítenek a színek s virágok tökéletességei. Ez a két könyve: a Festékeskönyv és a Festés-mesterség.

Csókos Varga Györgyi otthonában (Fotók: Zsubori Ervin, 2011)
Csókos Varga Györgyi otthonában (Fotók: Zsubori Ervin, 2011)

Teljes egész volt az élete. Egy ember titkát megfejteni csak a művészek képesek. Talán már a génjei, a régi családi emlékek, mesterember ősök, festők, szövők, székelyek, kunok, padovai olaszok, zsidók, horvátok, lengyelek, a nyolc saját gyerek, a sok unoka, a mozaikok, melyet férjével a megélhetésért készítettek, a kutatásai levéltárakban, olvasmányai sok nyelven, a székely és sváb parasztasszonyoktól tanultak, a saját szőttesei, kollázsai, a kertjében ápolt, nevelt gyógynövények, virágok s az azokból előállított festékek. A színek, amik körülvették.

Nincs, mert nem lehet zárómondat.

S. Nagy Katalin


Exkluzív elsőközlés
Készült 2012 decemberében | Hovatovább: Életrajz a Wikipédián | A Festékeskönyv honlapja

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük