Folyt. köv.

::: A szépirodalom és a folytatások


A szappanoperák írói pontosan tudják, hogy az ember legbelül folytatásra sóvárog. Igaz, hogy Winnetou meghalt a harmadik kötet végén, de nem lehetne még egy kicsit ringatóznunk a történet hangulatában, és megtudni, mi történt azóta?

Többnyire az olvasó óhaja beteljesületlen marad, nincs folytatás, s ha a szerző már nem él, ennek esélye is elenyészik. Aztán egyszer csak, nyolcvan év után megjelenik egy kötet, amelynek a címe: Esti. Esti Kornél visszatért volna? A bohém, a művész, az író, aki a lét kapuin dörömböl, s a lehetetlent kísérli meg? Majd meglátjuk, hogy kisebb betűkkel Esterházy Péter neve is ott szerepel a köteten, s megmozdul az elváráshorizont. Ha Kosztolányi alteregója volt Esti Kornél, akkor Esterházyé Esti?

Esterházy tudatosan rájátszik a várakozásokra. Esti nála bámulatosan tudja változtatni az alakját, lehet férfi, nő, gyerek, kutya, a bogár helyett festménnyé változott Gregor Samsa, a Csepelre hévező Mátyás király, vagy a hamburgertől elhízott Kentucky szépe. Esti a lehetséges élet alternatívája, az elképzelt életek kollekciója. „Volt Estinek ez a nagy-nagy művészi képessége a distanciateremtésre. Távolságtartás. Csak aztán: mitől? Mitől is van mérve a távolság? Az életétől, vágják rá az elméleti szakemberek. Csak éppen ez a distancia lett az élete. Írj, ne siránkozz.” A kötet rövidebb-hosszabb szövegei apránként adagolva szórakoztatóak, s a sok álca között mintha Esterházy olyan őszinteséggel írna a saját életéről, mint addig soha (6 évvel vagyunk a Hasnyálmirigynapló előtt) – barátja, a borász haláláról, vagy hogy mit felel lánya kérdésére: kit érdekel az irodalom?

Akit érdekel az irodalom, az jogosan várta Szabó Magda utolsó regénye, a Für Elise folytatását. Ezt kifejezetten ígérte az írónő, még a halála előtt pár héttel a Figyelőnek adott utolsó interjúban is (Figyelő, 2007/39. szám). Azóta csak abban reménykedhettek a hívek, hátha a fiókból, kéziratban előkerül, legalább töredékesen.

Ez nem történt meg, a fiókból más bukkant elő: az írónő három és fél évtizeden át írott levelei Svájcban élő barátnőjéhez, a kritikus és műfordító Haldimann Évához. A Drága Kumacs! címen közzétett bő százötven levélben hétköznapokról és nagy művekről egyaránt szó esik. Kutyák, macskák (innen a Kumacs becenév is), egészség, anyagi gondok, vicces kínlódások az Atomkéznek becézett takarítónővel – mert bejárónő nélkül képtelenség alkotni, deklarálja Szabó –, szórakoztató pletykák az ismerősökről és az irodalmi életből. Eközben folyamatosan tájékoztatja írói terveiről, művei fogadtatásáról, értelmezéséről és félreértelmezéséről, fordításairól távol élő barátnőjét, miközben vívja harcát férje, Szobotka Tibor utólagos írói elismertetéséért.

A siker mégis mindig a feleségre köszönt rá: a levelekből kiderül, mennyire terhelik a díjak, a növekvő kerek évfordulókon való ünneplések, a közszereplések, felkérések – amelyek mind a munkától veszik el az időt, nemet mondani udvariasságból mégsem tud. „Szeretnék békében dolgozni és unok közéleti lény lenni.”

Bár a művek nyelvén szólalnak meg, mégis intim írások ezek, az olvasó néha úgy érzi, mintha más háta mögött, lopva kukucskálna egy íródó levélbe, egyszer orrára is koppint Szabó: „Kérlek, Kumacs, ha meghalok, nagyon nézd át Neked írt leveleimet, mert ebben a válogatásban aztán csak a tényt kérdezték meg az embertől, de nem szembesítették valamikori levele tartalmával, s ebből még lesz súrlódás, komplikáció.” A Für Elise folytatását viszont a levelekben is megígéri, úgyhogy a reményt nem adjuk fel, hátha a padlásról előkerül a kézirat.

Azon is elmereng néha az olvasó, mi történt Hans Castorppal, miután lejött a varázshegyről, és elnyelte az első világháború égzengése. Paweɫ Huelle könyvéből azt tudhatjuk meg, mi történt előtte, legalábbis a kortárs lengyel író értelmezésében. Huelle azt a félmondatot bontotta ki, ahol Thomas Mann megemlíti, hőse négy félévig a danzigi műegyetemen tanult hajóépítést.

Hans Castorp a német korrektség megtestesítője lesz, aki másra sem vágyik, mint hogy precíz rend szerint élje az életét, délelőtt meghallgassa az előadásokat, és délután kávézóban olvassa az újságot. Valami mégis mindig közbejön a zűrzavaros Keleten: a rendszerető mérnöktanonc a földalatti lengyel szabadságharcba csöppen bele, szerelmes lesz egy titokzatos, lengyel nőbe, lélekgyógyászhoz és magándetektívhez jár, még egy titkos orgiára is eljut. Kelet és Nyugat, rend és káosz, civilizálás vagy gyarmatosítás: a német uralom alatt álló Danzigban hősünk nem tud nem szembesülni ezekkel a kérdésekkel, mások vitái, amelyet pedagógiai szándékkal végighallgat, szintén mindig erre a rugóra futnak ki.

A kötet címe Danzig is lehetne: ahogy A varázshegynek az idő, itt a tér, a soknemzetiségű város a történet egyenrangú szereplője, épületeivel, fürdőhelyeivel, német, lengyel, kasub, orosz lakóival. A régimódian elbeszélt, szórakoztató regény befejezése után az olvasóban merész remények ébredeznek: hátha valaki veszi a bátorságot, és megírja a folytatást is…

Mártonffy Zsuzsa


Elsőközlés | Forrás: a szerző archívuma
Készült 2010-ben, Budapesten; a kézirat kiegészítve 2020-ban | Esterházy Péter: Esti; Magvető, 2010; 405 oldal, 3490 forint | Szabó Magda: Drága Kumacs!; Európa Könyvkiadó, 2010; 464 oldal, 3200 forint | Paweɫ Huelle: Castorp; Európa Könyvkiadó, 2007; 214 oldal, 2500 forint

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük