Lírai hangulatkeltés

::: Vass Tibor új kötete elé


A műlovarnők élete kemény. De szép. De inkább kemény. Ők maguk viszont tényleg szépek. Bár kemények is. Mint egy dió. Vagy mint egy Vass-kötet. Nem a fedélről beszélek.

Lehet-e Vassról írni nem Vasssul? (Ezt most két essel kell vagy külön?) De másként kérdem: lehet-e másként, mint Vasssul? Engedi-e a tárgy – vagy inkább az alany? – a szabad, önkényes beszédet, vagy önkényt dalolva véget vet neki? S akkor nemesb-e a lélek, ha tűri?

Na, ezt most kéne abbahagyni, de jaj, nem bírok elrohanni, mert szeretném neki megmutatni. A titkot, ami úgyis egyremegy. Egyetlenegyre. Azt, hogy észrevettem ám már a címlapon, hogy ő, éppen ő a műlovarnő. Meg a Nagy Bibin, meg Vass Tibor is. Bár utóbbiakat eddig is tudtuk. De így, leírva, mégiscsak más.

De fordítsuk komolyra a show-t. Amikor Vass T. N. Bibinként kijelenti – na jó: sugalmazza, pusmogja, súgja –, hogy mostantól ő műlovarnő is, sőt egyenesen ő a műlovarnő, úgy is mint ekvásztrien, hogy még szótárazásra is késztesse az embert, akkor valójában azt üzeni: innentől bármit megtehet. És meg is tesz. Mindent.

Vass_Tibor_Mulovarno

Bevezet például a szépirodalomba. Esterházy után, de szabadon. Így nem mondja meg, hogy a kötetben szó szerinti vagy torzított formában kiktől vannak idézetek. Mi persze elcsípünk azért egy-két Adyt, egy-két Attilát, nem Berka Attiláról beszélek, meg Mihályt Vörösmartyéktól, és persze Tibort, Vass Tiborról beszélek, és próbálunk megkapaszkodni a szavaikban, de nem nagyon megy. Vagy legalábbis csak szőrmentén. Tetszettünk volna elolvasni anno nem csak a nagyokat, hanem az apró betűket is; nem csak a kötelezőt (az előzuhanyról most nem beszélek), hanem az ajánlottat is. Lám, megnézhetjük magunkat.

Mialatt az olvasó jegyzetel, a költő szabad ötleteket jegyzékel, mint Attila; mindent kiad magából. Azzal a különbséggel, hogy közben pontosan tudja azt is, mindezt kiadja majd. Megragad egy szót, és kibontja, mint a zöldborsót, vagy éles késsel a disznót a böllér, majd a kifejtett jelentést kesernyés ízzé és porrá töri, s azzal fűszerezi meg a textust. Aszociál.

De mindez csak elterelés. Mismásolás. Arra szolgál, hogy elfedje a mestertervet. Azt tudniillik, hogy a költő ezúttal elhatározta: túlfeszíti a húrt. Tizenkilencre lapot kér, aztán – anélkül, hogy megnézné – még egyet. Biztosra megy.

A húr pedig feszül, egyre feszül, mígnem aztán valóban túlfeszül – de nem szakad el… Mi pedig, akik épp eldönteni készültünk, hogy nem értünk egy szót sem, egyszer csak azt vesszük észre, hogy ott ülünk a nézőtéren, a nagy cirkuszi sátorban, és már benne vagyunk nyakig. Érezzük a műlovarnő műlovának lócitromait, és valahogy otthonos lesz tőlük a manézs. És bámulunk felfelé. Nézzük, amint Vass Bibin Műlovarnő a túlfeszített húrt jó magasan kifeszíti a porond fölé, komótosan felkapaszkodik rá, majd biztosítókötél és háló nélkül nekivág a fejünk felett a végtelennek.

Hatalmas a sátor, olyan nagy, hogy daruval kellett építeni, nem is látni a végét onnan, ahol mi ülünk. Egy idő után a Műlovassnő el is tűnik a szemünk elöl. Már épp indulnánk haza, amikor egy hang szűrődik át a porond felett; az Ő hangja: Gyertek, ne féljetek.

Utóirat: Ez nem recenzió, csak lírai hangulatkeltés. Tele olyan spoilerekkel, amelyeket csak a szerző ért meg, vagy ha nem elég jók, akkor ő sem. És lehet, hogy így van, lehet, hogy másként; egy daru magasából nem mindig tudni, gyászmenet vagy násznép.

Zsubori Ervin


Exkluzív elsőközlés
Elhangzott 2016. május 28-án Szigetszentmiklóson, a 19. Arnolfini (Fekete+Fehér) Fesztiválon, Vass Tibor új kötetének felvezetéseként | A Nagy Bibin és a műlovarnő, Spanyolnátha Könyvek 23., Hernádkak, 2016, 120 oldal | Versek, borító, grafikák: Vass Tibor | Könyvterv, tipográfia: Székelyhidi Zsolt | A könyvbemutató a Szépírók Társasága A könyv utóélete programsorozatának részeként valósult meg

Comments

  1. Draskovich Edina says:

    „Lehet-e Vassról írni nem Vasssul?” – hát lehet, de tényleg beindít valami vassulást az emberben, akkor is ha csak olvasó!

  2. Képszabó says:

    Mindannyian elvassasultunk közben. Hiába, a műlovarnők már csak ilyenek… Andalító nyelvújításra pezsdítik a lelket.

  3. Láng Eszter says:

    Remek írás! Ennél többet nem is érdemes mondani… Csak annyit mégis, az igazság kedvéért: vassul vagy vasstalan, de mindenképpen zsuboriul. Allegro zsuborio o in tempo vasso :)

  4. SNK says:

    Kislányok, Vass úr elvasalt benneteket.

Hozzászólás a(z) Képszabó bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük