Sötét. Sötétebb. Vaksötét.

::: Janne Teller Semmi című kötetéről


Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá. Mondta Pierre Anthon, egy dán kisváros iskolájának hetedikes tanulója, majd nyugodtan meghajolt, összepakolta a holmiját és kiment osztályból. Tanácstalan osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki, hogy de igenis van. Megtalálják a módját. Véghezviszik.

Innentől nem mesélek tovább semmit. Mindenkinek, aki úgy dönt, hogy belefog az olvasásba, végig kell mennie a Teller által kijelölt úton. Akárhány éves is, akárhányszor is gondolkodott már el életében a Semmin.

Vannak könyvek, amik örökre átírják agyunk mátrixát, és nem rossz, ha ez akkor történik, amikor még nem telítődött a tárolókapacitásunk. Nem árt az sem, ha van legalább egy felnőtt is a közelünkben, akivel kicserélhetjük a gondolatainkat, akármit is gondolunk az életvezetéséről.

A dán írónő nemcsak hazájában osztotta meg írásával a közvéleményt. A nyugati világban meglehetősen szokatlan intenzitással estek neki majdnem mindenhol a könyvnek, s nem is brutális, lázító vagy szexista tartalom, hanem az általa felvetett morális kérdés miatt. Több országban pedagógusok és könyvtárosok vitatkoztak egymással, odaadható-e ez a fiatal olvasóknak. Mostanra több helyen kötelező olvasmány és vizsgaanyag is, sőt van, ahol papok is használják fiatal hívők oktatásában.

Nem tudom milyen lett volna, ha tizenévesként kapom kezembe ezt a kötetet. Nem tudom, hogyan kell reagálni arra, aki arcomba mondja, hogy nincs értelme semminek, amikor épp készülök az életre… Hogy védekeznék az ellen, amit mond… Mit tennék magammal, ha hinnék neki… Mit tennék vele, ha elhinném, hogy igaza van…

Nekünk is voltak hasonló olvasmányaink az élet kezdetén. Volt, ami alapjában rengetett meg, volt, amiről évek múlva értettem csak meg, mire is akart rávezetni az írója.

Az élet értelmét keresni tulajdonképpen luxusprobléma. Ahol az emberek folyamatos veszélyben élnek, éheznek, elüldözik őket az otthonukból, ott az élet lényege a túlélés, értelme másodrangú kérdés, de ha a békés nyugaton egy egzisztencialista tizenhárom éves felteszi nekünk, nagyon meg kell gondolnunk, mit felelünk rá.

A tao szerint az út a fontos. Hogy megtaláljuk a saját válaszunkat. Még akkor is, ha igaza van Lucifernek, Mephistónak, Pierre Anthonnak.


Lakner Zsuzsa

Átvett újraközlés | Forrás: Susannicon
Megjelent a kultúrportálon, 2014. szeptember 30-án, Janne Teller Semmi című kötetének recenziójaként (Scolar Kiadó, 2011)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük