Kiszabadulás

::: Élet a karantén után – Stuttgarti jegyzetek 10.


Az S-Bahn földalatti megállójában, ahol minden napszakban hemzsegni szoktak az egyetemisták, most magam vagyok a peronon. Atomtámadás egyetlen túlélője. A hatalmas kivetítőn a holland miniszterelnök kritizálja a németek és franciák ötletét a korona sújtotta államok megsegítésére. Hirtelen eltűnik, és a felületet betölti a felirat: Szerelvény érkezik!

A kocsiban egymástól tízméteres távolságban két ember olvas maszkban. Az alagútban az ablak tükröződéséből Hannibal Lecter néz vissza rám. Feljutva a felszínre, újra megígérem magamnak, hogy ha úgy alakulna, nem fogom bunkerben tölteni az utolsó napjaimat.

Odakinn vidám az élet, hét ágra süt a nap, nekivetkőzött polgártársak flangálnak szerteszét. Kinyitottak az éttermek, akiknek eddig nem volt kerthelyiségük, most lett. Mértékkel óvatos mindenki, az üzletekben nincs nagy nyüzsgés, az eladónak csak a szemét látom. Igyekszik barátságosan hunyorogni. Egy híres német művész a napokban a következő gondolatot osztotta meg követőivel: Nem meglepő, hogy a gazdaság abba megy tönkre, hogy az emberiség nyolc héten át csak azt veszi meg, amire tényleg szüksége van?

Hónapok óta először kedvenc sörözőnkben ebédelünk. A kezünket fertőtleníteni kell, elkérik a telefonszámunkat, és a mosdóba más úton kell bemenni, mint kijönni, de az étlap a régi, a személyzet teljes számban, a saláta isteni, ma van lazac is. Frissen csapolt szűretlennel koccintunk, mint régen.

Stuttgarti étteremben, 2020. június 2-án (fotó: Lakner Zsuzsa)

Sokan gondolják most, hogy vaklárma volt az egész. Mások szerint azért úsztuk meg, mert fegyelmezetten betartottuk, amit a virológusok javasoltak. Én az ismerőseimnek hiszek. Kórházban dolgoznak. Csak annyit mondanak, legyünk óvatosak.

A Pünkösd új korszak határa. Óvatosan nyitnak a turistahelyek, a tengerpartra már kimehet mindenki. Minden nap újabb országok üzennek: hozzánk gyertek nyaralni.

Rendrakás közben találtam egy régi fotót. Anyukám áll a Balatonban, én a karján ülök, és mint Cousteau kapitány mutatok a távolba. Fülemben újabban – speciális tinnitusként – kikötőben himbálódzó vitorlások árbócai csilingelnek…

Lakner Zsuzsa


Exkluzív elsőközlés | Forrás: a szerző archívuma
Készült 2020. június 2-án, Stuttgartban

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük