::: Gondolatok a stuttgarti Városi Könyvtárról, 3/3. rész
Nemcsak az épület nem volt kész, hanem az egész negyed sem létezett még, mikor bejelentették, hogy új helyre költözik a Városi Könyvtár. 1965-től 2011-ig laktak a könyvek a belvárosban, az utolsó württembergi király, II. Vilmos palotájában. Egy vonalban van itt minden. Az Állami Galériában (Staatsgalerie) végignézhetjük a képzőművészet fejlődését, vagy egy épp aktuális kortárs kiállítást, mellette a Történelem Házában (Haus der Geschichte) időről időre Németország történelmének egy-egy szakaszába tekinthetünk bele, a Zeneiskolában (Musikschule) pedig megtanulhatunk trombitálni, ha akarunk. Kultúrmérföld ez tehát, amit brutális módon hatsávos autóút választ el a város szívétől, a parktól, az Operától, a tartományi Parlamenttől és a sétálóutcától. Az, hogy ez igazi kultúrmérföld lehetne, ha az autósztrádát a föld alá vezetnék vagy lefednék, örökös visszatérő téma.
Az Európa negyed, melynek gyöngyszeme mára a Városi Könyvtár lett, egy teljesen szomorú, szürke, jelentéktelen városszéli iparterület helyén nőtt ki a földből a kétezres évek elején. Az első, nagy vitát gerjesztő épület egy amerikai stílusú bevásárlóközpont lett. Az első ilyen Stuttgartban. Sokaknak a világvége, de mindenképp egy új korszak kezdete a tradicionális nagy áruházak hazájában, ahol a Kaufhofban, Karstadtban és Hertie-ben mindent megtalált a vásárló. Évtizedeken át elégedett is volt ezzel a ténnyel. De aztán begurult a huszonegyedik század, az átépülés, újragondolás, restart korszaka.
A könyvtár bevette a kanyart. Kulturális sziget lett és maradt. Kiállításokat rendeznek, a helyi papír újságok mellett kutatni, olvasni lehet a szabadon álló komputereken, lehet grafikákat és filmeket kölcsönözni, és nemzetközi magazinokban tallózni. Tag is lehet itt bárki évi 20 euróért, és akkor hazaviheti a kiválasztott kultúrahordozót. De nem muszáj. Tagsági nélkül is leemelheti a legújabb folyóiratot és kiolvashatja egy kávé mellett a tető alatt, ahol lábai előtt hever a város, és besüt a nap a gigantikus teraszablakon.
Időközben a könyvtárnak korábban otthont adó épületet, II. Vilmos király palotáját is renoválták, Stadt Palais lett a neve: Várospalota, múzeum Stuttgartnak. A megnyitó hétvégén özönlött a lakosság, hogy része legyen a metamorfózisnak. Stuttgart hangja, ez volt a nyitó kiállítás címe. A történelmi áttekintés és az évszázadokat átölelő domborzati térkép animációja láthatóvá, élvezhetővé tette a geológiai és urbanisztikai változásokat a stuttgarti „üstben”, melynek legmélyebb pontja rendszeres színhelye a legújabbkori dízeldrámának. És kis lesötétített kabinokban hallgathattuk a kerületek speciális zajait.
A szagokat már az utcán. Grillezett sült kolbász, frissen sült perec, sör.
Lakner Zsuzsa