Kert, romkert

::: Kováts Borbála két képe elé


Ez itten két kép. Két különböző kert van rajtuk. Hirtelen felindulásból csináltam őket, amikor az Arnolfini Archívum nyilvánosságra hozta döntését, miszerint az idei tavaszi fesztivál témája a kert lesz. Egyből eszembe jutott, hogy nyáron készítettem egy rakás fotót Szennán, ahol rövid nyaralásunk telt. Direkt azért fotóztam le akkor, amit lefotóztam, mert azt gondoltam, képek nyersanyaga lesz, amit összegyűjtök. De nyár óta alig használtam fel valamit belőle. Hát márciusban eljött ennek az anyagnak az ideje.

A kert a civilizáció szülötte. Az ember, aki szereti a konkrétumokat és a határokat, de nem szereti a végtelent és a bizonytalant, elkerít magának egy részt a természetből, és azt mondja: ez az enyém. És ettől kezdve ott neki zöldül a fű, neki érik a bogyó. Ez az ő saját zöldje. Erre jó a kert: kapocs az anyatermészethez, ugyanakkor áttekinthető, számba vehető birtok.

Ehhez hasonló az a mód is, ahogyan képeimet csinálom, és ahogy ezeket is csináltam. A kiindulás egy kép, amit a saját fotóim, rajzaim, gyűjteményem tömegéből, vagy az internet végtelenségéből kiválasztottam. Az is lehet, hogy nem is egy egész kép, hanem annak csak egy része.

Kováts Borbála: Kert, 2004
Kováts Borbála: Kert, 2004

Az ember a kerítésen belül javít kicsit az adottságokon. Ültetget ezt-azt, hogy ez a kis tér még gazdagabb, szebb legyen, emellett még többet képviseljen a természet számára hasznos részéből. Viszont a nemkívánatos élőlényeket – akiket úgy hív: kártevő és gyom – kiirtja.

Így csinálom én is. Mármint azzal a képpel vagy képrészlettel. Fejlesztek, átalakítok, gyomlálok, beültetek, más képek részleteivel helyettesítek. Digitális öntözőberendezést és gyomirtót használok.

Persze egy ponton véget ér a párhuzam, azontúl elválik egymástól a kert- és általában a képépítés menete. De az itt kiállított kerteken reményeim szerint még lehet találni egy-két olyan jellegzetességet, ami a valóságos kertekre is érvényes. Ezeket azonban most már nem emelném ki, az olyan didaktikus lenne.

Van, aki a kertet további kisebb egységekre osztja, kihasználva a terület nyújtotta adottságokat. Külön területe van a zöldségnek, elkerített rész a tyúkoknak, a kutyának. Van fáskamra, lomtár, ól. Épülhet sziklakert, melegház, esetleg medence. Mindez a kert részévé válik, hozzájárul karakteréhez. Mint ahogy az is, ha valaki lyukas benzineskannát, horpadt autó-karosszériát meg maradék téglát tárol a kertjében.

Kováts Borbála: Romkert, 2004
Kováts Borbála: Romkert, 2004

A romkert úgy lett kert, hogy helyén egykor épület állt, de a területet azóta a romokkal együtt visszahódította a természet. Az eredeti felület alkotóelemei felülkerekedtek, s most igyekeznek saját életterükbe integrálni a beavatkozás nyomait. Teljesen azonban nem tudják felemészteni őket. Az ember így, kertként megőrzi mindezt.

Hát szóval ez itten az én két kertem.

Kováts Borbála


Saját újraközlés | Forrás: Arnolfini Archívum
Elhangzott 2004. május 23-án Szigetszentmiklóson, a 6. Arnolfini (Kert) Fesztiválon, Kováts Borbála Kert, romkert című elektrografikai kamarakiállítása megnyitójaként

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük