Kontrasztok

::: Turcsányi Antal 2019-es kiállítása elé


Március idusa közeleg, talán ezért jutott eszembe, hogy nemrég egy rövid glosszát írtam festőink nem létező Kossuth-díjáról. Az indított meg akkor, hogy feltűnt: évek óta nincs Kossuth-díjas festőművész. Utánanéztem pontosan, vajon nem az emlékezetem csal-e meg. Hát nem. Ha annyit mondok, hogy 2013 óta csak egyetlen festőművész kapott Kossuth-díjat, míg ezalatt a 6 év alatt 21 színművészt ért ez a megbecsülés (az előadóművészeket és rendezőket nem is számítva), akkor eléggé kirívóan mutatkozik meg a figyelmetlenség, a méltánytalanság. Az írásnak az volt a summázata, hogy az elmúlt 9 évben legalább 15 festőnknek kellett volna Kossuth-díjasnak lennie, és nem a méltányos arányok kedvéért, hanem mert legalább ennyi a díjra érdemes festőművész. Bizonyára sokak fejében létezik képzeletbeli névsor és ajánlás, (kik lehetnének Kossuth-díjasok), mégis, neveket nem szívesen mondunk, mert ez könnyen vitákhoz vezet, márpedig a vita nem nevekről kell, hogy szóljon, hanem a festőket illető hivatalos és társadalmi megbecsülés hiányáról.

Mindent megfontolva és meggondolva, én mégis mondok egy nevet, méghozzá Turcsányi Antal nevét. Véleményemet az alábbiakban szeretném megindokolni.

Mindenekelőtt itt az óriási életmű. Sajnos, nem közismert, Turcsányi Antal a közönség elől több száz nagyméretű olajfestményt rejteget. Egyetlen alkalommal, 2015-ben, a mátyásföldi retrospektív kiállításán alkothattunk fogalmat az életmű nagyságáról. Ekkor a Corvin Művelődési Ház összes tágas termében és folyosóján láthattunk hatalmas anyagot, 84 képet Barki Gergely művészettörténész kurátor válogatásában, aki szerint – továbbra is rejtve a közönség elől – még legalább ugyanennyi maradt otthon. Barki Gergely tévedett: kétszer annyi.

Természetesen a mennyiség, a méretek nem minden, sőt, igen kevés, ha nem társul hozzá a minőség. Kérem, erről csak felsőfokban beszélhetek. A minőség egyik fontos jelzője az a konzekvens festői magatartás, ami a festő egész eddigi életművén végigvonul. A most kiállított ciklus is tükrözi a következetességet, noha itt csak hét, azonos szemléletű kép illusztrálja ezt. De aki próbált már festőként azonos szellemben festeni egymás után több képet úgy, hogy formailag, kifejezés tekintetében mégis mást mondjon, az megérti ezt a festői és emberi problémát. Nos, Turcsányi teljes, több száz művet magában foglaló anyagán ugyanazt a szellemet látjuk tükröződni, ugyanazt a töprengő, vívódó, mély elkötelezettségű emberi tartást, mégis minduntalan más és más képi megjelenítéssel, a motívumok és képelemek kifogyhatatlanul bőséges más és új változataival, formai megoldásaival.

Turcsányi Antal: Underground, 2000 (három tábla a kilencrészes műből)
Turcsányi Antal: Underground, 2000 (három tábla a kilencrészes műből)

Turcsányi festői világának szelleméről és dimenzióiról, szakmai felkészültségéről legutóbb a Műcsarnokban alkothattunk fogalmat, amikor az Underground című, 2000-ben festett és a következő évben az egykori Vígadó Galériában bemutatott 9 részes művét állította ki. Kilenc darab 140×200 centiméteres tábla, de nem sorozat, összefüggő kompozíció. Ez eddig a legmonumentálisabb példája művészi következetességének, egy festői koncepció tökéletes végigvitelének. A mélylélek érzelmi és gondolati áramlásait játékosan, egyszersmind drámaian tükrözi itt az organikus és geometrikus formaelemek tágasan, világosan komponált harmonikus egysége. Megfestésére a kiállítási alkalom, a rendelkezésére álló hely indította. Máskor is megteszi a művész, hogy nem elégszik meg korábban már elkészült művek kiállításával, hanem a hely adottságait véve figyelembe festi a kiállításra szánt munkáját. Turcsányinak ez a hajlandósága azt mutatja, hogy nagyméretű murális művek megalkotására is hivatott lehetne.

Turcsányi Antal: Életképek narancsban, feketében V., 2000
Turcsányi Antal: Életképek narancsban, feketében V., 2000

Ugyanígy készültek, célzottan az Eötvös10 falaira, az itt látható művek. Ezúttal egy sorozat tartalmilag összefüggő, de önálló darabjairól van szó. Érdekes és szerencsés véletlen, hogy a Piano Art Café is ideális hely a hét kép: Turcsányi Antal Életképek narancsban, feketében (7×65×100 cm) című munkái számára. A habkartont, mint nem tükröző fehér alapot választotta a művész, és – mint ő maga írja – „a választott anyag követelése volt a (…) szokatlan technikai megjelenítés”. Ami tehát itt Turcsányitól szokatlan és meglepő, az a síkszerű, dekoratív és kompakt színekkel élő kompozíció. Az őrá jellemző bonyolult, összetett, expresszív képszerkezet azonban ugyanúgy a képek alapja és kiindulása, mint minden más művénél. A három színre és az éles formahatárokra (a bemélyített kontúrokra) szűkített, látszólagosan egyszerű eszközkészlet teszi játékosan mozgalmassá a képeket. A fehér alap mellett a narancs és a fekete kombinációja különös színhangulatot éleszt: az életöröm és a rontani kész sötét gondolat dichotómiáját. Ezzel együtt kiválik művei sorából ez a drámai felhangot és a nyomasztó gondterhet kizáró, szabadon szárnyaló hét festmény, a modern festészet optimista oldaláról mindnyájunkhoz szóló tiszta, világos képi beszéd.

Turcsányi Antal: Életképek narancsban, feketében VI., 2000
Turcsányi Antal: Életképek narancsban, feketében VI., 2000

Atomizált világban élünk. Nincs szellemi közösség, egyetemes világnézet. Nincsenek általános, mindenkit illető erkölcsi, elvi követelmények. Épp ezért nincsenek közösségi elvárások, és a művészeknek szóló sem hivatalos, sem társadalmi megrendelések sincsenek. Ezt a helyzetet tükrözik a meg nem ítélt Kossuth-díjak is. Ilyen körülmények között a művész önmagának ad feladatokat, ahogyan szebb időkben a közösség, a közösség képviselői keresték fel megbízásokkal. Turcsányi Antal Életképei narancsban és feketében szintén egy ilyen kvázi-megbízásnak köszönhetik megszületésüket, örömünkre. Egy világító szemelvény a nagy életműből, a festő attraktív ciklusa. Kívánjunk erőt, kellő művészi öntudatot a festőnek a további ön-megbízásokhoz! Magunknak pedig örömet a képek szemlélésében.

Kováts Albert


Elsőközlés | Forrás: a szerző archívuma
Elhangzott 2019. március 2-án Budapesten, a Piano Art Café Kamara Galériájában, Turcsányi Antal Kontrasztok című tárlatának megnyitójaként | Megtekinthető 2019. április 5-éig | Hovatovább: Turcsányi Antal honlapja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük