A késő délutáni fény

::: Vesztegzáras jegyzetek #3


Túl vagyunk a nyári napfordulón. A pókocskánk megnőtt, meghízott; egyébként rejtély, hogy mitől. Vadászni még egyszer sem láttam. És olyan apró lényeket sem, amelyek fennakadhattak volna láthatatlan hálójában. Amikor egy száraz levelet akartam eltávolítani a közeléből, bajt okoztam; kiderült, egész háló-rendszere van, messzire kiterjed, távoli növényeket is behálóz. Akárhová nyúlok, megrezdül az egész szerkezet, kezemre tapadnak a vékony szálak. A tulajdonos láthatóan megriad, kapkodni kezd, nincs szokva ilyen külső inzultusokhoz. Tudomásul kell venni, ez kérem egy parányi ökoszisztéma, részei a pók, a hálója, a kaktusz és a többi nevét-nem tudom-növény, a háló támaszpontjai. Ha megsértem egy sarkát, végzetes bomlás bűnös kezdeményezője vagyok.

A vacak nyárnak ma szerencsére ragyogó napjára virradtunk. A reggeli fény felfedi a háló titkos szálait és reménnyel tölt el a hátralévő nyár végi, kora őszi napok dolgában. De Földünk június óta úgy fordult, hogy a késő délutáni sugárzás már néhány napja elakad a Szalay utca házain és nem jut belőle sem a pók birodalmának, sem a szobám sötétülő sarkainak.

Fotó: Kováts Albert

A napok néha zsúfoltak, máskor meg konganak az ürességtől. Ilyenkor az ember is üresnek érzi magát. Biztos, hogy ebben az időjárás is ludas. Az egyenletes, kiszámítható idő, a kora reggel bevetődő fénypászma, meg a késő délutáni fény, ami másnap is biztosan megérkezik, tartást ad. Támpont, amihez igazodhatsz, startkő, amitől el lehet rugaszkodni. A tétlen napokban, vagy félálomban szőtt elképzeléseid határozott körvonalakat kapnak. A ködös tervedet percek alatt konstruktív szerkezet támasztja alá.

Más ez, mint ahogyan egy kép alakul. A kép, bármilyen előzetes terved volt is, csak munka közben tud formálódni. Az előzetes terved csak a startkő szerepét játssza, s olykor, mire a képed elkészült, kiderül, hogy a startkőnek nagyon kevés, nagyon távoli köze van a kész képhez. Mégis, nélküle, a napi fénypászma és a délutáni fény nélkül, a startkő nélkül a végeredményig nem tudtál volna eljutni.


Hazajöttek a kiállításról a képek. Ez is gond. Kevés a hely. Mondhatni, nincs is. Amit lehet, a falra teszünk, ez a legjobb tárolóhely, s ami fönt van, legalább állandóan a kritika tüzében érezheti magát. A gazda szeme hizlalja a jószágot.

Ez a festészetre még inkább áll: nézed, nézed, s kiderülnek a disznóságok. Amiről azt hitted, befejezett ügy, léphetünk tovább, az egyszerre megszólal, s figyelmet követel magának. Jobb későn, mint soha, ez is egy közmondás, s ez akár olyan képre is igaz lehet, amit már kiállítottál.

Másfelől igenis a továbblépésre intenek a jól ismert formák és színek. Mindenből következik, vagy következhet valami. Van folytonosság, akkor is, ha külső szem számára nem követhető. Az „újrakezdés” önáltatás. Csak magadból indulhatsz ki, te pedig, noha nagyon is változol, alapjában ugyanaz maradsz. Magadat folytatod, akaratlanul.

Fotó: Kováts Albert

Persze egy kép sem kelt el. Egy fontos munkát elvittek volna… ha nem jön közbe a vírus. A képre szánt összeget nem lehetett megkeresni. Nincs munka, s ennek nem a meghiúsult képvásárlás a legsúlyosabb következménye. De azért eggyel kevesebb jött haza, mint amennyi elment.

Az ember olyan örömmel tud képet ajándékozni, mintha sikerült vásárt csapna, s valami ragyogó összeghez jutott volna. Az öröm ugyanis a munka méltánylásában van. Amikor valaki megkíván egy képet, és ezt van bátorsága ki is fejezni (ehhez nálunk bátorság kell), akkor már túl van egy hosszabb lelki-vizuális-intellektuális – s olykor szakmai – folyamaton. A mű tetszett, megfogta a delikvenst; később felderengett az emléke, s visszahívta most már új, mélyebb szemlélődésre. Aztán következett a felismerés, hogy hisz ez komoly vonzalom, ezt meg kell gondolni, majd meg is kell fogalmazni: ez tetszik és miért. És a további merész következtetés: ezt a közeli viszonyt állandósítani kellene; mi lehet ennek a módja?

Az alkotó látja mindezt: a munkája ezentúl nem a műteremben falnak fordulva múlatja az időt, hanem valakinek a falán, akinek ez fontos; nos, ez kárpótlás a mű elvesztéséért.

Kováts Albert


Exkluzív elsőközlés | Forrás: a szerző archívuma
Készült 2020 augusztusa és novembere között, Budapesten

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük