Foltvarrás

::: Párosesszé Vass Tibor MET-kiállításáról II.

Folton-folt. Bibin képeit nézem. Szöszösek, barnák, mint a vasreszelék, irányba állnak. Nem menekülnek, ott vannak, jelzik, ott is maradnak. Bibinnel vagy Bibin nélkül. A képeken nincsenek foltok, hiányok. Fejünk felett sorakoznak, fejünkre nőttek, akárcsak Bibin. Mindenütt ott van, mutatja magát, talán irigyei is vannak. Bibin megszólal, kint az utcán, beszól, halljuk a hangját, nem mindenki látja az arcát. Jön Bibin, csőstül, folyik Bibin. A képek mellől elmozdíthatatlan. Bibin nélkül egyik sem érthető.

A Bibin-ség: jelenség, tömör és laza jelenség, motívum, ha esik az eső, nem jelent mást Bibin szerint, mint hogy esik. Ha magas hó van, alig lehet járni, Bibin eltemeti a havat, jön a tavaszi áradás, minden kizöldül. Bibin is, bár volt, hogy meg akart halni. Most él, mint Marci Hevesen. Túlél, ragaszkodik a világhoz, egy kerékpárhoz, egy boroshordóhoz. Bibin szereti a bort, édesíti magához a szőlőtőkéket, a tájat, a lankákat, a vizenyős helyeket. Bibin utazik is, nem Kerouac-ként, de olyan alakként, amely véleményt nyilvánít, fütyöl a szélre, amely abból adódik, ha kimondja, a király meztelen. Kevesen értik, miért meztelen és miért király. Csak.

A képek odvas, gombás, nedves felületeket idéznek, földi szivárványt, a föld szeretetét, és egyfajta érzékenységet, hogy egy mű bármiből készülhet. Vass Tibor élt ezzel a lehetőséggel, a falon futó képekhez hozzátartozó látvány anyagtalanságával és bizonyosságával. A lenti világ eszenciáját kapjuk, hogy mi, emberek ilyenek voltunk, ahogy a képeken látjuk. Erdősáv, erdőirtás tűnik fel, nyiladékok, ahol fény járja, keresni kell a hiányzó kockákat.

Vass Tibor kockáztat, pörget és pörög, bár néha hagyja a szerencse-golyót megpihenni. Szemlátomást élvezi a performanszot, hallgatja az SPN Krú, Berka Attila és Székelyhidi Zsolt írásait, amelyek erősen kötik a kinti világhoz, mert véleménye van róla. Bibin nem hallgat, elhallgatná önmagát, de ez az, amit Vass Tibor nem akar. Képfestő, figura nélkül. Saját képét keresi és találja meg Bibinben és a falakon körbefutó képekben. A személyes lét felelősségét kutatja a versekben, a képekben, a Nagy Bibinben. Mi lett elcseszve, mi lett félretolva. Egy kerékpár, amely nem berreg, nem surrog, csak a gazdája előtt megy, vezeti a gazdáját. Árkon-bokron át. Mint a mesében.

Hasznosított tér, bonyolult, mert szálkás, szőrmés, cirmos, darabos, árnyas. Képek, de tudjuk, mennyire bizonytalanok a valósághoz képest. Mint Márton László Árnyas főutcájában. A látás elégtelenségéről van szó, annak szemléletesen kifejezett felismeréséről, és a nyelvi megformálás esendőségéről (Balassa Péter). Törzsi festmények, szilárdak, elevenek, közösségi mozzanatokkal, Bibinnel. Mert Bibin közösségi lény, ahogy a falakon egybefutó képek sem csupán elvásott, idegen formák, hanem jelenlegi létünk lenyomatai, indikátorai, színesek, olykor formaváltók.

Bibin a rendet tiszteli, megtartja, de egyben nagy formabontó is. Mindig köti magát a valóság talajához, de képes onnan elszakadni is. Biciklivel vagy bicikli nélkül, mondjuk autóval. Néha gyalog is. Ha csalatkozik, mélyen érinti, emlékszik rá. Bibin az emlékezet gyökere is, a Nagy Bibin memento mori, idejében észreveszi, hogy él.

Kölüs Lajos

Elsőközlés | Forrás: a szerző archívuma
Készült 2015 áprilisában, Vass Tibor Ide és ide, erről és erről, ezeknek és ezeknek című kiállítása, s egyúttal A Nagy Bibin című kötetének budapesti premierje apropóján | MET Galéria, Budapest, 2015. április 8–16. | A Nagy Bibin – Spanyolnátha Könyvek 18., Hernádkak, 2014 | Az írásban közölt riportfotók elsőként a Spanyolnátha folyóiratban jelentek meg | Hovatovább: Deák Csillag írása