Csontozókés

::: Párosesszé Eőry Emil kiállításáról II.


Eőry Emil csontoz, elhagyja a húst, a bőrt, a csontot keresi és formázza, legyen az fehér vagy fekete. Szürke lesz, többnyire szürke. Pályája jelenében a halál színeit választja, mert vannak helyek, ahol a gyász színe fehér, és máshol a fekete. A földön jár, messze a szivárványtól. Formái öblösödnek, szélesednek, kontúrosodnak, vonalak futnak, állnak össze testekké. Határol, többnyire egyenesen és egyértelműen, de játszik is, hagyja a formát játszani, engedi érvényre jutni, alig avatkozik be egy-egy ötlete megvalósításába. Formai elemei egyszerűek, már-már szegényeseknek tűnhetnek, nem a jelenlegi trendeket követi, inkább talán visszalép a húszas-harmincas évek konstruktivistáinak világába. Naum Gabo: Női fej, 1920 alkotása szomorúságot fejez ki, Eőry Női portréja inkább a csodálkozást. A Kettősség című műve dinamizmust, vállas örömet és érdeklődést mutat, egyenes és íves vonalakkal. A Kulcsember egyben maga a kulcs és a kulcslyuk. A semmi és a valami.

Eőry a geometrikus alapformákból építkezik, terei geometrikus terek és arcok. A kubizmoshoz állnak közel a bemutatott alkotások. Látjuk a végsőkig leegyszerűsített formaelemeket, a szimultán perspektívákat, egyidejűleg több nézőpontból történő többsíkú ábrázolást. A látványtöredékek hajlítottak, kerekdedek, vagy éles sarokkal rendelkeznek. A korlátozott színvilág tudatosan vállalt törekvés és cél. Eőry műveit a logikus konstrukció, a tiszta dekoratív szellem élteti, akárcsak Georges Braque-ét. Gris megfogalmazása szerint a kubizmus célja: ismert elemekből, új egységeket alkotni tisztán plasztikai metaforákkal vagy célzásokkal szerkesztvén meg őket. Eőrynél a kukoricacső egyértelműen metafora. A világ teremtésének metaforája.

Eőry Emil kiállításának részlete (Forrás: Look Gallery)
Eőry Emil kiállításának részlete (Forrás: Look Gallery)

A művész valamiféle egyensúlyt keres, kevésbé formálja, inkább végzi a tér analízisét, helyrerak, helyen találja meg formáit. A képek nem keltenek nyugtalanságot, nyugalmat sugároznak, már-már bölcsességet, megkockáztatom, hogy némi rezignáltságot is. Nem lemondást, hiszen az Origo fel van véve, két formában is, Eőry nem feledkezik meg a centrumról, a világ kezdetéről, és a világ végéről sem. Összegez, és nem a szakrális teret és időt keresi és formálja, hanem a tárgyiasság világát, a helyzetet és a helyzet stabil pontját. Igenje is nemjei egyensúlyban vannak, a geometrikus meghatározottságot tekinti alapvetőnek, a szerkezet fontosságával egyetemben. Geometrikus rend és belső energia kapcsolódik egybe műveiben. A Szék a letisztultság, a mondriani egyszerűség mintaképe, miként az Ébresztőóra is. Ez utóbbinál a félköríves, félsávos fehér szín a holdra is utal, az éjszakára, vagyis az időre. A Magányos ház télen is alapelemekből építkezik. Néhány vonal, ablak az ablakban, az aranymetszés aránya, tükör a tükörben.

Meztelen női alakja mozdulatlanul ül, nem fél, bár félnek számít, félségét kiegészíti, magához vesz egy kukoricacsövet. Eőry nem pornográf festő, de elmeséli azt, amit minden gyermek megtanul egyszer, még négy-hatéves korában. Hogy neki mije van. Van neki. És meg is mutatja. Eőry mer gyerek lenni, vissza mer emlékezni a gyermeki lélekre, de már felnőttként, maga is faunná korosodva. Megteremti azt a pillanatot, amelyet a néző majd bámul, és feszülten figyel, mi fog történni. Nem látjuk, hogy a nő arca vonzó-e vagy rémes, teste finom és karcsú. De ez számít a teremtésnél? A szexuális indíték egyértelmű. Olyan erő uralja a figurát, amely túlnő rajta, és csak engedelmeskedik ennek az erőnek. Gauguin szerint: ne másoljátok szolgaian a természetet, hiszen a művészet absztrakció, elvonatkoztatás! Eőry műve is absztrakció, mély és eleven. Debussy Egy faun délutánja jut eszembe. Mintha maga Eőry is azt mondaná, amit a faun, hogy valamiről le kell mondania, marad az alkotás kínja.

Eőry Emil kiállításának részlete (Forrás: Look Gallery)
Eőry Emil kiállításának részlete (Forrás: Look Gallery)

Táj című képe egyetlen lobogó lomb, egyetlen levél, és a fa külön kiemelve, felemelve, különlegessége, magasztossága vitathatatlan. Emlék és templom is, messziről látszik, és sokáig él az emberben. Eőry Emil a szabadság és fegyelem rendjében él és alkot, képeinek szerkezete a függőleges és vízszintes egyenesekre, a fehér, fekete és szürke síkokra épül. A rendszerváltás előtt a szürkeség adottság és élethelyzet volt, a rendszerváltás után huszonöt évvel szürkén és feketén mer látni. Szemünknek kedves szín a szürke is, mert semlegesnek hat, a fehér és fekete közegében hozzájuk igazodva változik. Hol fehérebb lesz a fehérnél, hol feketébb a feketénél. Eőry a szürke finom árnyalataival teremti meg saját birodalmát. Ahogy Novotny Tihamér írta róla (Mesternégyes, Dunapart folyóirat, 2011/4): Bölcsek kövének várományos lovagja, aki sohasem képes elveszni a részletekben.

Kölüs Lajos


Elsőközlés | Forrás: a szerző archívum
Készült 2016. februárjában, Eőry Emil A szürke birodalma című kiállítása kapcsán | Look Gallery, Budapest, 2016. február 10. – március 10. | Hovatovább: Deák Csillag írása | Eöry Emil az Arportalon

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük