Őszintén, őrülten, mélyen

::: Johanna Adorján könyvének apropóján


Mint oly sokan Közép-Európában, én is több tőről fakadtam. Gyerekként, fiatalon ez nem nagyon tűnik fel, nem csodálkozunk családtagjaink különböző csengésű nevén, hiszen (számunkra akkor még) egyiknek sincs értelmezhető jelentése. Teljesen normális volt, ha a nagybátyámék sváb szavakkal fűszerezték a magyar mondatokat (és vice versa), vagy nagyanyám bunyevác hangalámondással gazdagította a tévéfilmeket. Az idő előrehaladtával azonban egyre inkább foglalkoztatni kezdett, milyen felmenő ági influenszereknek is köszönhetem génállományomat és mentális szerszámkészletemet. Mint meggyőződéses és gyakorló gyüttment, mindig érdeklődéssel olvasom térben és időben vándorlók történetét, tapasztalatait, így bukkantam most Johanna Adorján családtörténetére.

A Budapestről elszármazott apai és a müncheni anyai ág találkozása révén Stockholmban született és ma Berlinben élő kolumnista 2009-ben megjelent „Exkluzív szerelem” című könyvében nagyszülei történetét, szimbiotikusan szoros kapcsolatát kutatja és rekonstruálja. A közös életút Budapesten kezdődik és Dániában végződik, egyidejűleg, tragikusan, önkezűleg.

A történetmesélés két párhuzamos szál között oszcillál. Az egyik sávon a szerző személyes emlékeiből, családi legendákból, még élő barátok és ismerősök elbeszélése által elevenedik meg két szuverén egyéniség. Részben tárgyilagos, minden szentimentalitást mellőző, dokumentarista tényfeltárásként, részben személyes kíváncsiságtól hajtva, a saját gyermekkori emlékeket az új ismeretek tükrében kiterjesztve, újragondolva, az elődöket – és gyakran önmagát is – lépésről lépésre mélyebben megismerve.

A filmsztár szépségű Veronikát és a nem kevésbé vonzó megjelenésű fiatal sebészt, Istvánt – mindketten szenvedélyes zenerajongók – 1940-ben mutatják be egymásnak egy budapesti koncert alkalmával. Két évre rá már házasok és első gyermeküket várják, amikor a történelem közbeszól; nem utoljára. Istvánt munkaszolgálatra viszik, majd koncentrációs táborba kerül, ahonnan a háború végén, betegen, megviselten szabadul. Vera hamis papírok segítségével, Budapesten bujkálva éli túl a vészkorszakot. 1956-ban megragadják az adódó alkalmat és Dániába emigrálnak, ahol szeretettel befogadják őket, új egzisztenciát teremtenek, békés, nyugalmas évek következnek.

Külső szemlélőknek egy elegáns, sikeres, művelt pár, akiket mindenki kedvel, tisztel, sőt csodál, de igazán közel senkit nem engednek magukhoz. Beágyazódva családjukba, új baráti körükbe, de mégiscsak egy zárt véd- és dacszövetségben élnek egymással. A múltat puhatoló kérdésekre mindig csak egy „erről nem beszélünk” a válasz. A csillogó felszín gyógyíthatatlan sebeket takar, örökös félelmet a kitaszítottságtól, nagyobb félelmet egy magányos élettől, mint a haláltól. Egyikőjük sem tudja elképzelni az életet a társa nélkül, már korán megszületik az elhatározás, hogy ha úgy alakul, közösen távoznak majd. István megbetegedése és állapotának rohamos romlása egy megállíthatatlan, precízen eltervezett folyamatot indít be szomorú végkifejlettel. Utolsó napjuk – részben fiktív – rekonstrukciója képezi az elbeszélés második vonalát.

A nagyszülők történetével párhuzamosan Johanna Adorjánt is közelebbről megismerjük, mindig őszintén reflektál az új felismerésekre és fedezi fel sokszor a hasonló vonásokat saját egyéniségében. Magyar olvasóknak érdekes lesz egy külső szemlélő tekintete is, aki ugyan ismeri Magyarországot és történetét, de nem beszéli nyelvét. Ahogy írja, csak a nagymamától örökölt kutyával tudott magyarul beszélni: „jó kutya, rossz kutya, hol a cica, megyünk sétálni”.

Az „Exkluzív szerelem” időközben 18 nyelven jelent meg, nagy sikerrel. Johanna Adorján Németországban 2017-ben elnyerte az év kulturális újságírója címet. Okos, szellemes, empatikus riportjait, esszéit, tárcáit a Süddeutsche Zeitungban olvashatjuk, könyveket, filmforgatókönyveket is ír.

Hoffmann Tamás


Utóirat: írásom címét Anthony Minghella nagyszerű filmjéről asszociáltam („Truly Madly Deeply”, a felejthetetlen Alan Rickman és Juliet Stevenson főszereplésével); az a történet is egy hasonlóan erős és tragikus kapcsolatról szól.


Exkluzív elsőközlés | Forrás: a szerző archívuma
Készült 2020 májusában, Stuttgartban, Johanna Adorján Exkluzív szerelem című regényének lírai recenziójaként | Park Könyvkiadó, 2010; Fordította: Nádori Lídia | 171 oldal, 2900 forint

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük