Függőségi nyilatkozat

::: A független és minőségi média fontosságáról


Szervusztok, Tamás vagyok, és médiafüggő.

Hogy rögtön az elején tisztázzuk, nem közösségi, hanem minőségi és közszolgálati. Közszolgálati, a szó valódi értelmében. Arra a típusú független szellemi központra gondolok, ami nélkül egy egészséges társadalom nem létezhet.

A mi generációnkat, a mai ötvenesek nemzedékét a korabeli vélekedés szerint a televízió volt hivatott elbutítani. Ezzel a veszéllyel már gyerekként sem tudtam egyetérteni, ahogy most sem hiszem, hogy a ma fiataljait az internet rontaná meg. Az internet nem növeli a sötétséget, csak megmutatja annak szédítő mélységeit. Mindkét médium esetében a szelekció a varázsszó: csak tiszta forrásból. Sajnos a tiszta források egyre apadnak, úgy a természetben, mint az éterben (fiatalabb olvasóimnak: az éter volt a mi wifink).

Ismertem San Francisco utcáit

Mi voltunk az első korosztály, mely gyakorlatilag a karosszékből láthatta és ismerhette meg a világot. Gyerekfejjel természetesen nem érzékelhettük, milyen információkat tart vissza vagy manipulál a nagy testvér, de amire ráláttunk, az így is hatalmas volt. Nem csak a tudományos ismeretterjesztő adások és természetfilmek, de minden sorozat vagy játékfilm, minden tévéjáték és vetélkedő segített a világ múltjának és jelenének felmérésében. Ha mással nem, legalább a kritikus kétkedés képességének elsajátításával. Mielőtt először kitettem volna a lábamat az országból, pontosan éreztem, milyen lehet franciaként, angolként vagy olaszként létezni, ismertem San Francisco utcáit és egy kínai viszontagságait Kínában. Kuckó kapitány megmutatta a tengereket, Elsa a vadont és a szavannát, Armstrongot pedig a holdra is elkísértük. Szerettem Vitrayval ötszemközt lenni. Majd jött a Stúdió, Baló, Szegváry és Kepes segítettek ujjunkat a szellemi zeitgeist pulzusán tartani, az új hullám Gesztivel, majd Galamb és Winkler Nóra a Kultúrházban. Aki ilyen kínálat és személyzet mellett alulvilágított maradt, az televízió nélkül sem lett volna világítótorony.

A rádióval is körbe tudtuk járni a földet 30 perc alatt, Komjáthy, Göczey és Herskovits szinte ugyanilyen gyorsan szállították nekünk a létfontosságú zenei infúziót. Gyakran hallgattam a Karinthy Színpad adásait, s miközben együtt nevettem a közönséggel Parkinson törvényein (Bőzsöny Ferenc finom tolmácsolásában), akkor fogalmazódott meg bennem először tudatosan, milyen nagyszerű formája és lehetősége ez szellemi közösségek létrehozásának.

A HVG-előfizetést még Stuttgartba is

Az újságok és folyóiratok is mindennapjaink része voltak, szüleinknek köszönhetően, akik szintén függők voltak. Népszabadság, Magyarország, Élet és Irodalom, Színház és Muzsika, Nők Lapja, Ludas Matyi. És hiába voltak saját újságjaink (Dörmögő Dömötör, Pajtás, Ifjúsági Magazin, Interpress, Rakéta Regényújság), a felnőtt újságokat is mindig átlapoztam és folyamatosan hozzájuk nőttem. A padláson felfedeztünk egy nagy köteg régi Magyar Úriasszonyok Lapját, kész időutazás volt olvasni. Jókat derültünk rajta, egy végtelenül és végérvényesen elmúltnak tűnt világon, nem sejtettük, hogy azok a karakterek egyszer még celeb zombikként fognak reinkarnálódni.

Vasárnaponként, ha zsebpénzemből futotta, megvettem a L’Humanité Dimanche-t. Az újságárus csodálkozó szemei kérdezték csak, mi szüksége egy gyereknek a francia kommunista párt hetilapjára, miért nem jó neki a magyar testvérpárt kiadványa. Buta kérdés, hiszen abban nem volt Pif képregény melléklet! 1984-ben a csillaghegyi strandon olvastam először Steve Jobsról és Bill Gatesről a Magyarország című folyóiratban. Nyaranta a Balatonnál mindig szívesen olvastam Bertha Bulcsu írásait az ÉS-ben a Balatonról, miközben az újonnan alapított Danubius Rádió német nyelvű adását hallgattam. A HVG-előfizetést még Stuttgartba is magammal hoztam, mikor ide költöztünk; Kovács Zoltán és Váncsa vezércikkei az ÉS-ben ma is organikus kapcsolatban vannak a péntek reggeli kávémmal.

A társadalom kulturális immunrendszere

Kulturális akklimatizálódásunkat áttelepülésünket követően nagyon megkönnyítették a német újságok, a helyi televízió és rádió. ARD, ZDF, 3SAT, később a francia-német közös adó, az Arte, a Süddeutsche Rundfunk, a Spiegel és a Die Zeit vezettek be minket a német és európai jelenbe és múltba. A legfontosabb tapasztalat az volt, hogy az emberiséget nem véletlenül vagy önkényesen kialakított országhatárok szervezik csoportokba, hanem a kultúra. Eltérő származású vagy nemzetiségű gondolkodók gyakran jobban megértik egymást, mint az azonos anyanyelven vitatkozók. A lényeg, hogy mindenki szóhoz juthat, és amíg működik a társadalom kulturális immunrendszere, azt is magabiztosan ki kell bírjuk, ha olykor a tényekre és érvekre süket radikálisok izgatják fel magukat a nyilvánosság előtt.

Stuttgarti stand, 2019. április (Fotó: Hoffmann Tamás)
Stuttgarti stand, 2019. április (Fotó: Hoffmann Tamás)

Egyik fő szellemi otthonunk a liberális Süddeutsche Zeitung, de gyakran olvasunk konzervatív lapokat is, és mindig jó érzés tapasztalni, hogy nincsenek merev határok. A minőség és etikai kódex ugyanolyan magas szintű, legyen szó a Die Weltről vagy az FAZ-ről, a tudósítások és vélemények alapját többszörösen ellenőrzött tények képezik, a viták keményen, de kulturáltan zajlanak. És ami a legfontosabb: a minőségi sajtó szolidárisan összezár és kiáll egymásért, amint támadás éri a demokratikus alapelveket. Aki lemond a független sajtóról, az megfosztja magát annak a lehetőségétől, hogy a világ legokosabb emberei beszélhessenek hozzá.

Professzionális és megvesztegethetetlen

Kétségtelen, hogy az internet megjelenése óta a média világszerte a változás korába ért és újra fel kell találnia magát. A tartalom előállítása azonban a terjesztés módszerétől függetlenül változatlan marad. Az információ összegyűjtése, rendszerezése, értelmezése és főleg hitelességének ellenőrzése csak jól kiképzett, professzionális és megvesztegethetetlen csapattal biztosítható. Magányos bloggerek nem tudnak tudósítókat küldeni távoli országokba, nincs kapcsolatrendszerük, infrastruktúrájuk. Így az eljárás változatlanul költséges marad, a papírra nyomtatott vagy a neten publikált kiadványoknak egyaránt.

Meggyőződésem, hogy az emberiség jövőjét nagymértékben a hamisítatlan és jól értelmezett információkhoz való szabad hozzáférés lehetősége, vagy annak hiánya fogja meghatározni. Felelősségteljes döntések csak hiteles adatok alapján lehetségesek. Amennyiben írásom hitelesnek tekinthető, egy ebből következő felelősségteljes döntés lehetne néhány minőségi hírszolgáltatót előfizetésünkkel támogatni. Aki semmit nem tud, annak muszáj mindent elhinnie…

Hoffmann Tamás


Exkluzív elsőközlés
Készült 2019 húsvétján, Stuttgartban

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük