Móricz a sokszögben

::: Móricz Zsigmond naplóiról


Móricz naplójával, melynek kiadására oly sokat vártam, számomra talán befejeződött az a sorozat, amiben benne volt az Apám regénye, az Anyám regénye, a Tíz év, a Kedves Mária! és csúcspontként a Míg új a szerelem. Hacsak nem tárul még szélesebbre a Petőfi Irodalmi Múzeum titkos raktárának ajtaja. De vajon feltáruljon-e? Van-e joga az utókornak turkálni a nagy író legtitkosabb lelki zugaiban?

Móricz Zsigmond esetében talán igen, ő ugyanis módszeresen elégette azokat a dokumentumokat, amelyeket nem akart a tudomásunkra hozni. Az 1924-25-ös naplója olvasásakor pedig néha úgy tűnik, az egészet magyarázatként, kimosakodásként írta, mentségként a csúnya szerelmi háromszögre és az azt övező tragédiákra. A háromszögre, amelyik Magoss Olgával együtt több is volt, mint három, és akkor még a debreceni szállodai kapcsolatát nem is számoltam bele.

A könyv azt a két évet tárja elénk, amikor az író Búzakalász című drámájának előadásán villámcsapásszerűen beleszeretett Simonyi Mária színésznőbe, s ezután több mint egy évvel felesége, Holics Janka, hosszú testi-lelki szenvedés után végül eredményes öngyilkosságot követett el. A „Naplók” egyes részeit korábban is publikálták, de meglehetős szemérmességgel. Pedig e napló egyik újdonsága pont az, hogy hallhatjuk Móricz hétköznapi nyelvezetét, amelyben esetenként olyan szavakat használ, amilyeneket ma is csak néhány bátor kortárs író mer leírni. A másik meglepetés számomra az volt, hogy az író már akkor tisztán látta, mit várhat az új nőtől, aki a nemi szervével keresi meg hatszobás lakásának rezsiköltségét (idézhetném szó szerint is, de nem merem).

Az egyébként elfogult író leírása szerint Simonyi Mária fiatal kora ellenére öregedő, a sok festéktől csúnya bőrű, kiélt nő, nem túl nagy műveltséggel és tájékozottsággal, de annál zavarosabb erkölcsi háttérrel – bár Móricz Virág feljegyezte róla, hogy rendszeresen járt templomba. Máriától egy szerep állt nagyon messze: a családanyáé, és azé a nőé, aki majd végre fiút szül Móricznak. (Holics Jankától két fia is született, de mindketten meghaltak kisbaba korukban. A tragédiák után érkezett a három lány: Virág, Gyöngyi és Lili.)

Janka 1925-ben bekövetkezett halála után a Máriával kötött, 1926-tól 1936-ig tartó házasság korántsem hozta a várt érzést, pláne nem a gyereket. Sőt, a színésznő sokszor utazott, pihent egyedül, férje nélkül, aki persze rajongó leveleivel ostromolta ott is. Móricz kora „celebje” volt, felismerték az utcán azok is, akik nem olvasták, panaszkodott, hogy nem tud elbújni a világ elől. A kortársaihoz képest jól keresett, s bár sok pénz elfolyt a markukat tartó rokonok között, mégis jó parti volt, fenn tudott tartani egy nívós polgári életszínvonalat. De úgy tűnik, Simonyi Mária „rezsiköltsége” több volt, mint amire Móricz számított.

A Naplóból képet kapunk írói módszereiről: miként gyűjtött anyagot, hogyan írt. A felesége gyámsága alóli kibújást végig azzal magyarázta, hogy ha nem lép ki e házasságból, megfullad mint író. Ugyanakkor elismerte, sikereit feleségének köszönheti, aki biztosította a hátteret, múzsája és könyörtelen kritikusa volt. Igaz tehát a régi mondás: a férfiak első feleségüknek köszönhetik sikereiket, és sikereiknek köszönhetik második feleségüket.

Móricz sejtette, hogy ha a hívó új ingerekre reagálva kilép megszokott életéből, hamarosan ugyanolyan helyzetben találja magát, mint amilyenből elmenekült. A férfilélek evolúcióját a hatalmas szenvedélytől kezdve a teljes kiábrándulásig hátborzongatóan írja le a „Míg új a szerelem” című művében. Jobb nem tudni, mit érezhetett szegény Simonyi Mária, amikor elolvasta ezt a regényt. Az író 1925-ben úgy gondolta, a szerelem afféle természeti jelenség, nem tudhatjuk mikor következik be, hol sújt le, engedni kell hatásának. De „a nő csak addig van fenn, míg elérhetetlen”.

Az ember a szerelemben hódít. De ha ez az alapérzés, akkor viszont ő az egyéni szabadságát függetlennek akarja. Nem akar föladni, szerezni akar. Azért válogat, hogy „maga az egyetlen, aki nekem megfelel” – mert azt hiszi, van olyan nő, aki mindent meghagy, amije van, s azonfelül még saját magát is odaadja. Ehelyett az lesz, hogy a nő mindent elvesz.
Mert a nő az erősebb.
Az igazi szerelemes nő erősebb minden férfinál: mert meghal.
Éspedig ízenként hal meg:
Elveszti a lányságát, szüzességét és ezzel járó misztikus nimbuszát. Egy olyan áldozat, amit a férfi csak szabadságának föláldozásával ellensúlyozhat.
Elveszti boldog életét: a házimunka, súrolás, mosás, főzés, mosogatás, cseléddel való veszekedés, egy igen kicsi és szűk lakásban való elzárt élet lesz a sorsa: Olyan letörés a lánykori ábrándvilág után, amit a férj, aki csak most kezd az életben kivirágozni, csak önkéntes rabságvállalással tud némileg enyhíteni.
Elveszti szépségét, testi üdeségét, gyerekeket szül, igen gyakran nemi betegséget kap a férjétől, a fülledt és férjéhez képest szűkös életkörben elzüllik, idegbajos, hisztériás, testi beteg, lelki nyomorék lesz: ezt a férj csak abszolút önmegalázással teheti jóvá.
Mivel azonban ez a felajánlás egy egészséges szabad és gazdag embertől jő: csak hazug lehet.
És hazug is.
Ilyenformán magában hordja a hazugság minden veszedelmét: a kielégítetlenséget mindkét részről.
(1925. február 12.)

Ezzel az elmélettel Füst Milán nem értett egyet, naplójában ezt írta:

(…) oly sívárnak, oly rettenetesnek találom mindazt, ami az embert körülveszi… ezt az egész bűneitől habzó, nyomorúságban fetrengő világot, – közéletet, sajtót, asszonyokat, – hogy soha oly szükségét nem éreztem a szem-ellenzőnek, mint ma. S hogy semmit sem tartok oly szépnek, mint az erkölcsi erőt, amely úrrá tud lenni az ember vadállat-természetén, – amely tehát erősebbé lett mint a természet…amely lehetővé teszi, hogy megküzdjünk magunkkal…”
(…) Mit nyújthat az élet oly sokat? Neves író, gazdag ember, szép családja volt, egészséges, – mit kívánhatott még az élettől. – De ő még panaszkodott… Neki még az élet telje kellett volna. (…) Mily különös, hogy ez az ember, épp Móricz tette nékem azt a vallomást, hogy őt a felesége tette naggyá. (1925. április 1.)

A Naplók nem a klasszikus napló formát hozza, keverednek benne levelek, feljegyzések, versek és így tovább, amelyeket állítólag szerkezetileg is különálló lapokra írta. A függelék sokat segít a tisztánlátásban, célszerű párhuzamosan olvasni a törzsszöveggel. A vaskos könyvben rögzített tragikus hónapokon túl azonban érdemes meglátni azt az univerzumot, amelyben ez a kiváló író élt, dolgozott, és amelynek köszönhetően olyan fantasztikusan tudott visszatükrözni sok-sok emberi lelket, személyiséget és sorsot.

Aztán sok évvel később még jött a Csibe szerelem, az örökbefogadott (vagy vér szerinti?) Móricz fiú, ami a másik nagy talány Móricz életében. De ez már egy másik történet, illetve nem másik, csak a történet fő szálának lezárása.

Draskovich Edina


Átvett újraközlés | Forrás: Konyhasónapló
Megjelent 2011. február 26-án a Konyhasónapló blogban, Móricz Zsigmond Naplók 1924-1925 című kötet recenziójaként | Noran Kiadó, 2010; 848 oldal

Comments

  1. Draskovich Edina says:

    Azóta már megjelent az újabb kötet is:
    Naplók – 1926-1929 Noran Kiadó, 2012. És még biztosan nincs vége!

Hozzászólás a(z) Draskovich Edina bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük