Egy polgár, kötött versformákkal

::: Vas István 100. születésnapjára


Ma az jelenik majd meg a híradásokban, hogy Vas István költő és műfordító száz évvel ezelőtt született. Talán azt is hozzáteszik, ő volt Szántó Piroska képzőművész férje.

Valószínűleg az majd nem hangzik el, hogy a szó valódi és nemes értelmében vett polgár volt. Mindig önállóan, európai távlatokban gondolkozott, akár politikáról, akár művészetről volt szó. A háború előtt gyárak könyvelőirodáiban dolgozott, míg a zsidótörvények engedték, ezzel biztosította maga számára a függetlenséget és a leválást családjáról, bár sokszor börtönnek érezte munkahelyét, ahol titokban verseket, jegyzetek írt. Szívesebben járta volna a várost, Budapestet, amit úgy szeretett, s találkozni közben Zelkkel, megenni egy minyont a kis Ilkovicsban Radnótival, vagy valamelyik kávéházból levelet írni Csöngére Weöres „Sanyinak”.

Erősen kötődött a klasszikus irodalomhoz és művészetekhez, kortársaihoz képest talán szigorúbban ragaszkodott a hagyományos, kötött versformákhoz. Kassák iskolájából indult, de Kosztolányi és Babits elismerésére vágyott, amit meg is kapott. Lassan elfelejtjük Villon fordításait, amelyek közelebb állnak az eredetihez, mint a ma népszerűbb Faludy-féle fordítások.

Vas István (A fotó forrása: PIM)
Vas István (A fotó forrása: PIM)

Az sem hangzik majd el, hogy igazi hedonista volt, szeretett enni, inni, kirándulni, jól élni, jó társaságban lenni. Szeretett szeretni és nem szeretett másokat megbántani, ezzel nehezítve saját helyzetét. Humanista lelkével értetlenül botladozott az ostromlott városban, míg jövendőbeli barátja Ottlik Géza el nem dugta néhány hónapra saját lakásában. A háborús, és az azt megelőző éveket hihetetlenül izgalmasan írja meg „Azután” című önéletrajzi könyvében, de érdemes nekivágni a „Nehéz szerelem” című többkötetes művének is, mert prózaírónak legalább olyan jó, mint költőnek. Ráadásul élete párhuzamosan zajlott a XX. századi zavaros magyar történelemmel.

Draskovich Edina


Átvett újraközlés | Forrás: Susannicon
Megjelent 2010. szeptember 24-én, Vas István születésének 100. évfordulóján | Hovatovább: A Petőfi Irodalmi Múzem Nyugat-honlapja

Comments

  1. snk says:

    nahát! ezek szerint nemcsak főzni tudsz! Nagyon tetszett, köszönöm! SNK

  2. spajzcetli says:

    …bizony, bizony kedves Katalin! És minden írása ilyen színes, tömörségében is könnyed – akár a konyhájában készült lazachab! Mikor a keze alól kikerültekre azt mondom: igényes, gazdag, tartalmas, akkor nem lehet tudni, hogy például egy könyvajánlójáról vagy a dödölléjéről beszélek-e, mert használt jelzőim mindkettőre érvényesek… :)

  3. Olvasni is tud! Futólag ismerem.

  4. Láng Eszter says:

    És Apollinaire-t fordított, pl:

    Letéptem ezt a hangaszálat
    Már tudhatod az ősz halott
    E földön többé sohse látlak
    Ó idő szaga hangaszálak
    És várlak téged tudhatod

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük