::: Egy labirintusjáró beavató performansz elé
Az útvesztő több utat is felkínál, de általában csak egy helyes úttal rendelkezik, számtalan tévúttal, megtévesztő irányokkal zavarja össze a benne kóborlót. Választás- és döntőképességünket teszi próbára, melynek eredményeként a probléma megoldása együtt jár az útvesztő központjának megtalálásával, illetve az abból való kijutással.
A labirintus egyetlen kanyargós úttal rendelkező forma, melyből nem ágaznak el zsákutcák, nincsenek benne trükkös tévutak. Választási képességünket nem az ezeken való eligazodás teszi próbára, hanem annak a döntésnek a meghozatala, hogy be merünk-e lépni a falai közé.
A görög mondavilág kialakulása előtti időkben, Ázsiában és a Mediterráneumban az emberek a Földanyát tisztelték, a természet erejét. Nem volt férfi istenség, aki világukat uralta volna, de hitük szerint a Földanyát évente meglátogatta egy „Bikaember”, akivel az istennő barlang-méhében egyesült. A barlangba bebújó bika hamvaiból született az onnan előbújó új bika, aki így a korábbinak fia volt, s a Földanya következő hitvese is egyben. A szent egyesülés (hierosgamos) egyszerre jelentett halált és újjászületést, a természet pusztulását és megújulását. Ebből a mítoszból alakult ki a Minotaurusz, Théseus és Ariadné története. A mítosz változásával a labirintus is átalakult útvesztővé.
Théseus után egy másik mitikus alak, Aeneas is bejárta a maga labirintusát. Aeneas Tróját elhagyva megkérte Sibyllát, kísérje el az Alvilágba, hogy a honalapítás előtt kikérhesse elhunyt apja tanácsát. Sibylla óva intette a hőst, hogy oda lemerészkedjen, mert odajutni könnyű, de visszajutni nehéz. Aeneas azonban nem tágított, bízva félisteni erejében, így alászállt az Alvilágba. A VI. ének Vergilius könyvében az Alvilág pontos leírása. Kiderül belőle, hogy egy barlangon át lehet lejutni oda, melynek szerkezete labirintusra utal. (Nem véletlen, hogy később Dante Vergiliust tette meg vezetőjének, mikor Az isteni színjáték című művében ő is alászállt az Alvilágba. Dante poklának körei spirállabirintusra emlékeztetnek, melynek középpontjában Lucifer él.) Aeneas számos „bugyron” keresztül eljutott végül a középpontba, ahol találkozott apjával. Anchises megmutatta neki, mi vár rá és népére, majd Aeneas visszatért a felszíni világra, és új hazát keresett népének.
A hopi indiánok, Amerika őslakosai a mai napig kétféle labirintust rajzolnak. Az egyik típus – mely a krétai labirintusokra hasonlít – szimbolizálja a Nap Apát, az életadót, a kanyargós utak pedig azt az utat, melyet be kell járnia az embernek élete során. A másik variáció neve Anya és Gyermek. Ez a labirintus a gyermek születését jelképezi a középpontból kiinduló egyetlen kanyargós úttal, mely végül a külvilágba vezet. Ez a labirintus jeleníti meg magát a Földanyát, és a Felemelkedést ebbe a világba. A Nap Apa és a Földanya típusú labirintusok bejárási iránya ellentétes; a Nap Apa típus esetében kívülről hatolnak be az alakzat mélyére, míg a másik típusnál belülről bújnak elő.
Melanéziában a Vanuatu szigetek közül a második legnagyobb Malakula. Az itt élő törzs a mai napig megőrizte ősi szokásait, melyek közül kiemelkedik jellegzetes homokba rajzolt labirintus mintájuk. A minták igen változatosak, vannak egyetlen vonallal rajzolt bonyolult formák, és léteznek ösvényszerű változatok is. Ezek az ábrázolások szorosan összekapcsolódnak a törzs halotti kultuszával. A törzs hite szerint az elhunyt férfiaknak, mielőtt alászállnak a Női démon barlangjába, ki kell állniuk egy próbát. A démon egy labirintust rajzol a homokba, majd kitörli egy részét. Ha az elhunytnak sikerül helyesen visszarajzolnia a mintát, folytathatja útját a holtak világába, de ha nem, a démonasszony elnyeli.
Ahogyan Halász Péter írja, a labirintusba belépő embernek kettős célja van. Megtalálni a középpontot és visszatérni onnét. Be kell járnia az alvilágot és vissza kell találnia az élők világába, azaz újjá kell születnie. Ily módon a labirintus az a hely, ahol az átalakulás megtörténik. Az a hely, ahonnét az ember az egész világegyetemet megismerheti. A beavatás misztériuma ez, így a labirintus egy újabb minőségben, mint a beavatási szertartás próbatétele van jelen. A próba teljesítése során az egyén átalakul, kiválasztottá válik maga is. A labirintus rendezett terének bejárása során a résztvevő lelke megtisztul. A középpont, a szent titok, a misztikum elérése csak rendezett, tiszta lélekkel lehetséges, a visszaút pedig egyfajta győzelem a halál felett, visszatérés a létező világba, újjászületés.
Vállaljuk-e azt a szellemi átalakulást, mely az utunk során ér bennünket? Halász Péter szerint döntésünk mindenképp elindít bennünket egy spirituális úton. Ennek végigjárásához egy passzívabb, de mégis magasabb kreativitást és intuíciót igénylő gondolkodásmód szükséges. A végeredmény a középpont megtalálásával párhuzamosan önmagunk megtalálása, rejtett vagy napirenden lévő problémáink feldolgozása, lelkünk belső útjainak feltérképezése és az onnét való visszatérés a világba, de már egy megváltozott minőségben.
A labirintus bejárása semmilyen szabályhoz nincs kötve. Mindenki kedve szerint közlekedhet benne. Jó utat kívánok!
Domszky Zsófi
A második kép mennyi idő múlva készült?
Egy óra telt el a két felvétel között.