::: Párosesszé Eőry Emil kiállításáról I.
Ady még új vizeken járva írja: „Én nem leszek a szürkék hegedőse, / Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze: / Röpülj, hajóm, / Én nem leszek a szürkék hegedőse.” Ady költő lett, Eőry Emil meg szobrász-festő, festő-szobrász. A Look Gallery-ben kiállított munkáival a szürke, fehér és fekete színek birodalmában jár. Árnyalatokat keres, kontúrokat húz, tereket és formákat határol, jelöl ki. Tömbösít, egymásba játszik formaelemeket, súlyoz és egyensúlyoz, mesteri módon és szikáran. Semmi sallang, semmi dísz. A Termékenység képen ott a népi humor, a vaskosság, az áthallás és az átlátás. A népi nyelv, a népdal számtalan változatában szól és utal az erotikára, sőt a szexualitásra. Eőrynél is a termékenység szimbóluma lesz a kukoricacső, a férfierő stilizált megfogalmazásában. Itt már nincs tengerihántás, nincs kötény, amely elrejtené a női bájakat. A tengerihántás közös munka volt régen, játékos évődéssel, dalolással, találós kérdések megfejtésével tudatták egymással az érzéseket, a gondolatokat.
Farsangolunk, féltónusos képpel. A szellem úgy emelkedik egy magasabb dimenzióba, hogy közben nem távolodik el, hanem egyenesen közeledik a világi és emberi tulajdonságokhoz. Nem mellékes, hogy a nemek közötti átjárást is magában hordozza – a nő, és férfi, sőt az önnemzés szimbóluma is a kép. Korunkban számtalan esetet ismerünk, amikor nincs szükség a férfira, jön a mesterséges megtermékenyítés, a lombikbébi. „Nem a sötét erőket kívánja felébreszteni az emberben, épp ellenkezőleg, formai és kompozíciós bravúrjaival, (…) keser-iróniájával és lényegre tapintó groteszkségeivel az értelem és a lélek gondolati, esztétikai és erkölcsi megtisztulását kívánja szolgálni (Novotny Tihamér: Eőry Emil – Eőry Emil után, Kortárs Online, 2010. június).
Eőry nem mágus, mégis varázsol, női alakot teremt, aki férfi is. Ez a kettősség megjelenik a Kettősség című képen is. Szürreális kép, tiszta képlettel. A jin és jang motívuma az ősidőktől fennálló, egymással szemben álló, de mégis egymást kiegészítő kozmikus erőkkel, amelyek megtalálhatóak a világegyetem összes jelenségében. Mi módon bánunk az időnkkel, mi módon éljük meg, hogy életünk alkonyán egybelátjuk azt, ami összetartozik, a lényeget látjuk, a letisztultságot, az esendőséget és a megbocsátást. Értékeljük a humort, a fonákságot, nevetünk rajta, ha mi is a humor alanyaivá, a fonákság tárgyaivá válunk. Eőry Zártság című műve bennem A kis herceget idézi fel, a kígyót és az elefántot. Eőry felfordítja az elefántot, emberi alakot ad neki. Részegen, vagy szerelmesen szinte négykézlábon járunk, és néha a mennyben érezzük magunkat. Eőry talppal felfele fordítja női alakját, kifordítja, erősen kontúrozza, bugyolálja, puhán járjon az égben, a levegőben. Nem vízen jár a figurája, hanem a mennyben, az égben, a felhőben.
Az ellentétekre épülnek a festmények, jóra és rosszra, pozitívra és a negatívra. A felek kiegészítik egymást, szerves kapcsolat van közöttük. A Félelem képen is két alakot látunk, az én megkettőződése ez, ikresedés, elválás saját magunktól. A látásmód, a kettős látás formája. A Porta egy körjárat, végtelenített út, kettős végpont és kettős kezdőpont. Sémákat keres és talál, illetve alkalmaz Eőry? Egysíkú lenne? Konceptes alkotások is a művei, erősen fókuszálva a címaláírásra, annak kontextusára. A Társak is a kettősségre, az eltérésre utal, de úgy, hogy ennek az ellentétnek formája az azonosság, az analógia; közel ugyanaz vagyok, mint te, és te is körülbelül ugyanúgy nézel ki, mint ahogy én kinézek. Felismerések, hogy mi tehet minket közössé, hasonlóvá, amikor nem a DNS számít, hanem hogy miként is szocializálódtunk, miként is választottunk társat, szeretőt, életmódot.
Eőry Önportré-ja egyszerre a nyitott és a csukott száj megjelenítése. A Ne szólj szám, nem fáj fejem közmondás áll össze, a csak azért is megmondom, bajuszt pörgető eleganciájával és tudásával. Stabil lábakon áll a figura, földbe gyökeredző lábbal. A duplikációk természetesek, a fény és árnyék világában elkerülhetetlenek. A fény árnyékot vet, az árnyék a fényben létezik. A szürkék birodalmában kevés a fény, derengő világosság van. Az Origo I. és II. művekben a téglalap és a sávos körív motívum válik képformáló erővé. Miközben mindkét képen a kör uralkodik, vagyis a nap, de lehet, hogy a hold.
Eőrynél szabadok az átjárások a motívumok között. A hasonlóság nem jelent egyezést, az egyezés nem mindig hasonlóság, csak adottság. A Magányos ház télen négyzetei, szürkék, fehérek, félig szürkék, félig fehérek, és középütt a fekete négyzet. Malevics megidézése. Formai játékok, cicoma nélkül. Nem a szürkék hegedőse; zengenek a formák, színek, a feketétől a szürkén át a fehérig.
Deák Csillag