Kris-Tájak

::: Egy elektrografikai kiállítás elé


Kristály: szabályos, síklapokkal határolt, egynemű, vagyis homogén összetételű szervetlen test, amelynek alakja és anyaga között benső, törvényszerű összefüggés van.

Egy ideje különös pszeudo-jelfogók tartanak izgalomban. 2000 nyarán, egy dél-franciaországi kisvárosban, építkezési anyagok között olyan kövekre bukkantam, amelyek felületét „bokrok, fák, virágok” borították.

Lázasan kutattam eredetük után, mígnem megtudtam: az élő természet szervetlen testéből sarjadó, növényi alakot öltő kristályokkal, dentrit kövekkel van dolgom.

Dárdai Zsuzsa: Kris-Táj, 2001
Dárdai Zsuzsa: Kris-Táj, 2001

Ezt követően én, a hús-vér ember, vettem a bátorságot, hogy a talált kődarabkák rajzolatát – amelyeken azóta is folyamatosan nőnek a jelek – digitálisan feldolgozzam, gondosan ügyelve arra, hogy „művészi” beavatkozásommal ne sértsem meg a zseniálisan tehetséges eredeti alkotót, a természetet.

A folyamat során a természetes és a mesterséges képek – vizuális jelek, jelenségek – közötti szinkronitást keresve, elektronikus eszközök segítségével, így sikerült leképeznem a „teremtés absztrakt csodáit”.

Dárdai Zsuzsa


Saját újraközlés | Forrás: Arnolfini Archívum
Elhangzott 2001. október 21-én Szigetszentmiklóson, az 1. Arnolfini (Mérleg) Fesztiválon, Dárdai Zsuzsa Kris-Tájak című virtuális kiállításának megnyitójaként

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük